Acsalapu-ormányos

rovarfaj

Az acsalapu-ormányos (Liparus glabrirostris) a rovarok (Insecta) osztályának a bogarak (Coleoptera) rendjébe, ezen belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe és az ormányosbogár-félék (Curculionidae) családjába tartozó faj.

Infobox info icon.svg
Acsalapu-ormányos
Kifejlett példány
Kifejlett példány
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)
Öregrend: Fejlett szárnyas rovarok (Endopterygota)
Rend: Bogarak (Coleoptera)
Alrend: Mindenevő bogarak (Polyphaga)
Alrendág: Cucujiformia
Öregcsalád: Ormányosbogár-szerűek (Curculionoidea)
Család: Ormányosbogár-félék (Curculionidae)
Alcsalád: Molytinae
Nemzetség: Molytini
Alnemzetség: Molytina
Nem: Liparus
Olivier, 1807
Faj: L. glabrirostris
Tudományos név
Liparus glabrirostris
Küster, 1849
Szinonimák
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Acsalapu-ormányos témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Acsalapu-ormányos témájú médiaállományokat és Acsalapu-ormányos témájú kategóriát.

ElőfordulásaSzerkesztés

Az acsalapu-ormányos szigetszerű foltokban fordul elő, zömmel Közép-Európa déli területein. Helyenként, például Magyarországon nem ritka, száma azonban észak felé csökken.

MegjelenéseSzerkesztés

Az acsalapu-ormányos 15-22 milliméter hosszú. A közép-európai ormányosbogarak között a 7 Liparus-faj a legnagyobb. Az acsalapu-ormányos szárnyfedőin sárga szőrfoltok láthatók, az előtornak csak az oldalán vannak foltok. Csápja térdes, azaz a tőíz hosszan megnyúlt, és rajta szögben megtörve helyezkedik el az 5-7 ízes csápostor.

ÉletmódjaSzerkesztés

Az acsalapu-ormányos rétek, füves vagy törmelékes lejtők lakója. A közép- és a magashegységek középső és magasabb fekvésű részein él. Szívesen tartózkodik nedves helyeken. Így a bogarat gyakran megtaláljuk például a martilapun (Tussilago farfara) és az acsalapun (Petasites), melyeknek nagy leveleit rágja. A lárvák az acsalapu gyökerével, az imágók a levelével (a martilapuéval is) táplálkoznak.

SzaporodásaSzerkesztés

A nőstények az acsalapufajok (például: vörös acsalapu (Petasites hybridus), fehér acsalapu (Petasites albus)) gyöktörzsébe lyukakat szúrnak, s azokba 1-1 petét helyeznek. A lárva a gyöktörzsben aknázik, majd bábozódás céljából a talajba ássa be magát.

KépekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés