Ajton
Ajton (másképp Ajtony, románul Aiton, németül Eiten) az azonos nevű község központja Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében,
| Ajton (Aiton) | |||
 | |||
| Az ajtoni református templom | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Románia | ||
| Történelmi régió | Erdély | ||
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió | ||
| Megye | Kolozs | ||
| Község | Ajton | ||
| Rang | községközpont | ||
| Irányítószám | 407025 | ||
| Körzethívószám | 0264 | ||
| SIRUTA-kód | 55605 | ||
| Népesség | |||
| Népesség | 650 fő (2021. dec. 1.) | ||
| Magyar lakosság | 109[1] | ||
| Népsűrűség | 14,36 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 600 m | ||
| Terület | 45,27 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 46° 41′ 07″, k. h. 23° 44′ 20″Koordináták: é. sz. 46° 41′ 07″, k. h. 23° 44′ 20″ | |||
| Ajton weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ajton témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
.JPG)
.JPG)
Fekvése
szerkesztésA Mezőség szélén, Kolozsvártól 20 km-re délkeletre fekszik.
Nevének eredete
szerkesztésNeve egy ómagyar Aχton vagy Aχtun személynévből származik, az pedig egy 'arany' jelentésű török altun szóból. Történeti névalakjai: 1320-ban Ohthunth és Ohtunteleke, 1329-ben Ahton, 1334-ben Ohcum, 1345-ben Ahthun, 1366-ban Ohtun, 1398-ban Hohthon, 1411-ben Ohthon, 1456-ban Aython, 1470-ben Oython, 1850-ben Ajtonu.
Története
szerkesztésA község környékén kora rézkori leleteket tártak fel. A 18. században itt találtak egy kb. 108-ból származó római mérföldkövet (miliarum), amelynek tanúsága szerint a Potaissától eddig húzódó utat a cohors I hispanorum miliaria építette.[2]
A település első okleveles említése 1320-ban és 1323-ban a pápai tizedjegyzékben fordul elő: Ohthunth de Comitatu de Kulus. Ebben az időben már templomos hely volt.
1316 előtt a falu a Zsombor nemzetségbeli Lőrinc fia István birtoka volt, míg Ajtontelke, a régebbi faluhely, vagy a falu határában levő állattartó szállás a Barsa nembeli Chunka Lászlóé és fiaié. Károly Róbert király azonban mindkét birtokot elkobozta és Elefánti Dezső sebesvári várnagynak adta. 1320-ban azonban Elefánti Dezső megöli szerviensét, Ajtonyi Lőrincet, aki után László nevű öccsének fia kap vérdíjat. A Zsombor nemzetség itteni birtokát 1345-ben a szász Brassai, vagy más néven Sombori család kapta meg. A 15. században köznemesi családok, a 18. században a Kemény és a Bethlen család birtokolta. Az 1922-es agrárreform előtt legnagyobb földbirtokosa a Zeyk család volt.
1878-ban tagosították határát, ekkor tértek át a kétfordulós földművelésről a négyfordulósra. Magyar lakói elsősorban a györgyfalvi és (amíg léteztek) a rődi magyarokkal házasodtak.
Népessége
szerkesztés- 1850-ben 1301 lakosából 870 volt román, 371 magyar és 60 cigány nemzetiségű; 879 görögkatolikus, 406 református és 13 római katolikus vallású.
- 1900-ban 2003 lakosából 1382 volt román és 621 magyar anyanyelvű; 1346 görögkatolikus, 601 református, 28 zsidó és 24 római katolikus vallású. A lakosság 14%-a tudott írni és olvasni és a román anyanyelvűek 4%-a beszélt magyarul.
- 2002-ben 727 lakosából 559 volt román és 165 magyar nemzetiségű; 352 görögkatolikus, 180 ortodox, 139 református és 41 pünkösdista vallású.
Nevezetességek
szerkesztés- Református temploma a 18. század végén épült a falu közepén emelkedő dombon, kapubéllete azonban román kori. 1795-ben készült kazettás mennyezetén sötétzöld alapon virágminták láthatóak. A templomot eredetileg kőfal vette körül.
- A görögkatolikus fatemplom 1711-ben épült.
Híres emberek
szerkesztés- Itt nyugszik id. Zeyk Miklós (1781–1850) jogász, természettudós, a magyar fényképezés és gyorsírás úttörője.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Kolozs megye. adatbank.ro
- ↑ ARCHAEOLOGICAL REPERTORY OF ROMANIA. Archive Of The Vasile Parvan Institute Of Archaeology – Site Location Index [1] Archiválva 2014. december 31-i dátummal a Wayback Machine-ben
Források
szerkesztés- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
- Kós Károly: A Mezőség néprajza. I–II., Marosvásárhely, 2000
- Balogh Balázs – Fülemile Ágnes: Társadalom, tájszerkezet, identitás Kalotaszegen. Budapest, 2004
- Lista monumentelor istorice: Județul Cluj. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
További információk
szerkesztés- A község hivatalos webhelye (ro)
- Ajton falu vége a kocsmaudvarról (Cholnoky Jenő fényképe 1912-ből) Archiválva 2016. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
.svg){kind=small}