Főmenü megnyitása

Aladár Antero Zoltán Béla Gyula Árpád Paasonen (Budapest 1898. december 11. – Flourtown, Pennsylvania, USA 1974. július 6.) finn és magyar származású ezredes. Szülei Heikki Paasonen nyelvész és Paskay Mariska. A téli háború alatt a finn főhadiszállás felderítőegységének parancsnoka volt.[1]

Aladár Paasonen
Aladár Antero Zoltán Béla Gyula Árpád Paasonen
Aladár Antero Zoltán Béla Gyula Árpád Paasonen
Született 1898. december 11.
Budapest
Meghalt 1974. július 6. (75 évesen)
Flourtown, Pennsylvania, USA
Sírhely Hietaniemi temető
Állampolgársága finn
Rendfokozata ezredes
Egysége 5. gyalogos hadosztály
Csatái
Halál oka csontrák
Szülei Heikki Paasonen
Iskolái
  • National Defence University
  • Saint-Cyr-i Katonaiskola

Paasonen 1918-ban a fehérek oldalán alhadnagyként részt vett a finn polgárháborúban. A katonai iskola elvégzése után 1920-ban hadnaggyá léptették elő. Jó nyelvtudása miatt 1921-ben Franciaországba küldték, hogy a Saint-Cyrin gyalogsági iskolában tanuljon. 1922-től a Francia Katonai Iskolában (École Supérieure de Guerre) tanult, 1924-ig, ugyanott, ahol Charles de Gaulle őrnagy is.

1923-ban századossá, 1926-ban őrnaggyá és 1929-ben alezredessé léptették elő. 1931 és 1933 között Moszkvában, majd 1933-ban Berlinben katonai attaséként szolgált.

Kyösti Kallio (jobbról az első) a Helsinki pályaudvarban röviddel halála előtt, mögötte Paasonen

1937-ben Kyösti Kallio finn elnök szárnysegédjévé nevezték ki, ezredesi rendfokozatban. Éppen ő és Aksel Airo ezredes volt az, aki elkapta a sérült elnököt a helsinki vasúti állomáson, mielőtt leesett volna a vonatról, nem pedig Mannerheim marsall, ahogy az általános közvélemény tartja.

Paasonen a téli háború előtt tagja volt a Moszkvába küldött finn delegációnak, többek között Juho Kusti Paasikivivel (a későbbi elnökkel) és Nykoppal együtt. A téli háborúban Paasonent Párizsba küldték, ahol fegyvereket és a védelemhez szükséges dolgokat kellett beszereznie. A háborúban az 5. gyalogos hadosztály parancsnoka volt, 1941-ben és 1942-ben a Karjalai-szorosban és Kelet-Karjalában szolgált. 1942 és 1944 között a Mannerheim marsall által felállított főhadiszállás felderítőegységének a parancsnoka volt. Amikor a marsall a svájci Lausanne-ba vonult vissza nyugdíjasként, Paasonen volt a leghűségesebb társa.

A háború után, 1945 tavaszán Reino Hallamaa ezredessel együtt elhagyta Finnországot, Svédországban a németeket támogató finn ellenállással tartotta a kapcsolatot. Egy ideig Svédországban tartózkodott, majd a francia felderítés szolgálatában állt Németországban 1945 és 1947 között, valamint Spanyolországban 1947 és 1948 kötött. 1948 és 1952 között Mannerheim emlékiratain dolgozott Svájcban. 1955 és 1963 között a CIA szolgálatában állt Nyugat-Németországban, utolsó éveit nyugdíjasként az Amerikai Egyesült Államokban töltötte, ahol 1974. július 6-án hunyt el. Hamvait Helsinkiben, a Hietaniemi temetőben helyezték végső nyugalomra.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Robert Brantberg: Sotaupseerit. [2007. december 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 9.)

További információkSzerkesztés