Alan Bates

brit színész

Sir Alan Arthur Bates, (Allestree, Derbyshire, 1934. február 17.London, 2003. december 27.) brit színész. Színházi karrierjét az 1950-es években, filmes karrierjét az 1960-as években kezdte meg. Jelentős hírnévre akkor tett szert, amikor szerepelt a brit filmes újhullám két, azóta kultikussá váló filmjében: az 1961-ben bemutatott Fütyüld le a szelet című krimi-drámában, majd az 1962-es Ez is szerelemben.

Sir Alan Bates
Alan Bates 1975 körül
Alan Bates 1975 körül
Életrajzi adatok
Születési név Alan Arthur Bates
Született 1934. február 17.
Allestree, Derbyshire, Anglia
Elhunyt 2003. december 27. (69 évesen)
Westminster, London, Anglia
Sírhely All Saints Churchyard
Házastársa Victoria Ward (1970-1992)
Gyermekei Benedick Bates (1970- )
Tristan Bates (1970-1990)
Pályafutása
Iskolái Royal Academy of Dramatic Art
Aktív évek 19562003
Híres szerepei Basil
Zorba, a görög
Rupert Birkin
Szerelmes asszonyok
Ben Butley
Butley
Michael Henchard
The Mayor of Casterbridge
Műfajok Shakespeare-komédia
Díjai
BAFTA-díjtelevíziós BAFTA-díj a legjobb férfi színésznek
(1983) An Englishman Abroad
Tony-díjLegjobb férfi főszereplő
Butley (1972)
Kegyelemkenyéren (Fortune’s Fool) (2002)
További díjak

Sir Alan Bates IMDb-adatlapja
PORT.hu-adatlap
A Wikimédia Commons tartalmaz Sir Alan Bates témájú médiaállományokat.

Az 1960-as évek folyamán még olyan nagysikerű filmekben tűnt fel, mint az 1964-es Zorba, a görög – ami egész filmes pályafutásának egyik legnagyobb klasszikusává vált –, az 1966-os Szívkirály és Georgy lány, az 1967-es Távol a tébolyult tömegtől, valamint a Budapesten forgatott, 1968-as Az ezermester, amelyért Oscar-díjra jelölték a legjobb férfi főszereplőnek járó kategóriában. 1969-ben pedig szerepelt a Ken Russell rendezte Szerelmes asszonyokban, amely karrierjének másik legfontosabb filmjévé vált.

Karrierjének két legmeghatározóbb szerepét az 1970-es években játszotta el: az előbb színdarab, majd 1974-ben filmre adaptált Butley és a Thomas Hardy regénye nyomán készített 1978-as The Mayor of Casterbridge főszerepét. 1984-ban televíziós BAFTA-díjat nyert az An Englishman Abroad című film főszerepéért. Bates mind a filmiparban, a televíziós filmek világában és mind a színházi életben jelentős szerepeket vállalt el és nagy elismerésnek örvendett élete végégig. Életének utolsó két évében Tony-díjat nyert el, BAFTA-díjra is jelölték, valamint halála előtt néhány hónappal II. Erzsébet brit királynő lovaggá ütötte.

FiatalkoraSzerkesztés

 
A Kék emléktábla Alan Bates gyermekkori otthonán

Alan Bates 1934. február 17-én született az angliai Derbyben Alan Arthur Bates néven. Édesapja, Harold Arthur Bates, biztosítási ügynök és csellista; édesanyja, Florence Mary háziasszony és zongorista volt. Alan volt a házaspár legidősebb gyermeke, akit 1939-ben Martin Edward Bates és 1945-ben John Roy Bates követett. A két szülő zenei képzettsége és művészet iránti szeretete nagy hatással volt a fiatal Alanre. Különösen szoros viszony alakult ki a fiú és anyja között, aki rendszeresen vitte Alant színházba és moziba, aminek hatására a fiú 11 éves korában eldöntötte, hogy színész szeretne lenni. Bates iskolai tanulmányait Derbyben végezte el, drámatagozaton szerzett tapasztalatait a város színházában kamatoztatta. Miközben intenzív színész leckéket vett egy helyi tanártól, Alan beadta jelentkezését a világ egyik leghíresebb drámaiskolájába, a londoni Royal Academy of Dramatic Art-ba (RADA), ahová 1951-ben fel is vették és 17 évesen Alan Londonba költözött. Évfolyamtársai közé tartozott a később szintén filmes karriert befutó Albert Finney és Peter O'Toole is. Egy évvel később, 18 évesen katonai szolgálatra hívták be a Brit Királyi Légierőbe, amit a Derbyhez közeli Syerston községben teljesített, így gyakran haza tudott látogatni családjához. Leszerelése után Alan kimagasló eredménnyel végezte el a drámaiskolát, tanulmányi évei alatt megismerkedhetett a brit színházi világ több fontosabb képviselőjével.

KarrierjeSzerkesztés

Korai színházi szerepei (1955-1960)Szerkesztés

Bates színházi debütálására 1955-ben került sor Coventryben, a You and Your Wife című színdarabban és ezután sok kisebb színházi felkérés érkezett hozzá. Hamarosan meghívást kapott a Tony Richardson rendezte Dühöngő ifjúság című színdarab válogatására, ahol sikerült elnyernie Cliff Lewis szerepét. 1956-ban volt a színdarab bemutatója a londoni West End-en, ami óriási sikert aratott és Bates egyik napról a másikra országos hírnevet szerzett magának. A színdarabnak akkora sikere lett, hogy televíziós adást is készítettek belőle, illetve a New Yorki Broadwayen is bemutatták a darabot, amelyekben szintén Bates játszotta Lewis szerepét. Bates New Yorki tartózkodása alatt megismerkedhetett számos Hollywoodi hírességgel, legközelebbi barátságba Paul Newmannel és feleségével Joanne Woodwarddal került. A színdarabból 1959-ben filmet is forgattak Richard Burton főszereplésével, azonban Bates ekkor még nem gondolkodott a filmes karrierben, így lemondta a filmben való alakítást, szerepét Gary Raymond játszotta el végül. Alan jelentősebb színházi szerepei közé sorolható ez időből a III. Richárd címszerepe, illetve a Hosszú út az éjszakába egyik mellékszerepe is. 1960-ban pedig megkezdődött szakmai kapcsolata Harold Pinterrel, aki írója volt A gondnok (The Caretaker) című színdarabnak, amiben Mick szerepét kapta meg. A Dühöngő ifjúság, a Hosszú út az éjszakába és A gondnok mind óriási sikert arattak, ami megalapozta Bates betörését a brit filmiparba és televíziózásba.

Televíziós szereplése és filmes karrierjének beindulása (1960-1963)Szerkesztés

Friss színházi sikereinek és hírnevének köszönhetően Bates számos televíziós projektbe kapott meghívást az 1950-es évek végén, ami még tovább növelte ismertségét Nagy-Britannia szerte. Az ITV Play of the Week, az Armchair Theatre és az ITV Television Playhouse televíziós sorozatok több epizódjában is szerepet kapott. Mind a kritikusok, mind a nézők kedvezően fogadták a fiatal színész televíziós vendégszerepléseit.

Még 1956-ban Bates elvállalt egy statisztaszerepet az It's Never Too Late című filmben pusztán pénzkereset gyanánt, de első jegyzett filmes szerepének az 1960-as Komédiást tartják, amiben Laurence Olivier oldalán játszhatott. Ezután ismét csak televíziós szerepeket vállalt el. Első filmes főszerepét Bates az 1961-es, Bryan Forbes rendezte Fütyüld le a szeletben játszotta, igaz a film igazi főszereplője a 14 éves Hayley Mills volt. A film azóta kultstátusznak örvend és a brit filmes új hullám egyik kiemelkedő darabjának tartják. 1962-ben a John Schlesinger rendezte Ez is szerelem főszerepét kapta meg, ami előző filmjének sikerével összeadódva igazi filmes sztárrá tette Batest. 1963-ban meg is kapta élete első BAFTA-díj jelölését a legjobb férfi főszereplő kategóriában.

Egyre több és több filmajánlat érkezett be a fiatal színészhez, olyan rendezőtől is, mint a A harmadik ember rendezőjétől, Carol Reedtől is, akinek a The Running Man című filmjében elvállalta Laurence Harvey és Lee Remick szerepe mellett a harmadik legfontosabb karakter szerepét. Habár a kritikák nagyon pozitívak voltak Bates játékával kapcsolatban, azonban a film sikere alulmaradt az elvárttól és maga Bates sem tartotta igazán jónak az elkészült filmet. Karrierjének ezen szakaszában általában a jóképű, de kissé passzív fiatalember figuráját játszotta.

Filmes és színházi karrierjének csúcspontja (1963-1974)Szerkesztés

Miután két kisebb filmben szerepelt, A gondnok filmes adaptációjában (The Caretaker, 1963) és a Nothing But the Best című filmben, Bateshez ismét egy jelentős filmajánlat futott be: a Zorba, a görög című filmben Anthony Quinn oldalán játszhatott, ami később karrierjének egyik legjelentősebb filmjének bizonyult. Ezután kezdett igazán felívelni Bates filmes karrierje: az 1966-os Georgy lány és az 1967-es Távol a tébolyult tömegtől mind hatalmas kritikai és nézői sikereket arattak, és mind a kettő film Golden Globe-díj jelölést hozott Batesnek.

Az 1968-as Az ezermester című, John Frankenheimer rendezte film főszerepéért pedig a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjra jelölték, ami filmes karrierjének legjelentősebb eredményévé vált. Az ezermestert teljes egészében Budapesten és környékén forgatták magyar filmes szakemberek és statiszták bevonásával, amellyel a film az első jelentős nyugati produkció volt, amit a szocialista Magyarországon forgattak. Bates 1960-as évekbeli filmes sikersorozatát a Ken Russell rendezte Szerelmes asszonyok zárta, amely ismét hatalmas sikert és kritikai elismerést szerzett magának, Bates pedig egy újabb BAFTA-díj jelölést kapott alakításáért. E filmben alakított biszexuális karakter egyúttal kizökkentette Batest a jóképű, passzív vagy gyötrődő karakterekből és ezután előszeretettel testesített meg szexuális- vagy identitásválsággal küzdő férfiakat, amelyek közül több homo- vagy biszexuális beállítottságú karakter volt.

Az 1970-es évektől Bates filmes karrierje némileg stagnált, ami részben Bates házasságkötésének és ikrei, Benedick és Tristan születésének, valamint Bates színházi szerepek felé fordulásának volt betudható. Habár két jelentős filmes projektben vett részt a 70-es évek elején: a Laurence Olivier rendezte Három nővérben, illetve az 1971-ben Cannes-i Arany Pálma-díjjal kitüntetett A közvetítőben.

Míg filmes karrierje nyugvópontra ért, addig színházi karrierje ekkoriban ért fel a csúcsra a Harold Pinter által írt és rendezett színdarab, a Butley főszerepével. A színdarabot sikerrel mutatták be a Broadwayen is és 1973-ban Bates Tony-díjat vehetett át alakításáért. 1974-ben filmes adaptációt is kapott a darab, amiben szintén Bates alakította a főszerepet.

Televíziós sikerek és rövid Hollywoodi kitérő (1975-1983)Szerkesztés

Miután számos kisebb filmben szerepelt, amik közül az Ünnepség (1975) emelhető ki, a 70-es évek végén Bates filmes- és televíziós karrierje egy újabb csúcspontjához érkezett. 1978-ban eljátszotta Thomas Hardy regényén alapuló mini-sorozat, a The Mayor of Casterbridge főszerepét, amit maga Alan Bates karrierjének legjobb szerepének írt le. Majd egymás után három kritikai és nézői sikereket elérő filmben szerepelt: a Hollywoodban forgatott és számos Oscar-díjra jelölt Asszony férj nélkül és a Rózsa című filmekben, illetve A kiáltás című filmben, amit a Cannes-i fesztiválon is díjaztak.

Bates 1979-ben ismét Budapestre utazott ezúttal a Nijinsky című film forgatására, ami szintén Hollywoodi produkció volt. Habár Bates számos ajánlatot kapott nagyobb költségvetésű amerikai filmekbe, a színészt nem igazán vonzotta a Hollywoodi filmes világ, így pár év távollét után családjával együtt visszaköltözött Londonba és nagyrészt brit és európai filmekben vállalt szerepeket. 1983-ban két jelentősebbnek tekinthető projektben is részt vett: egyrészt – a nem igazán jó kritikákat kapó, de Bates-nek pénzügyileg gyümölcsöző – A gonosz ladyben Faye Dunaway mellett játszhatott, másrészt John Schlesinger rendezősége alatt az An Englishman Abroad című TV-filmben játszott szerepéért televíziós BAFTA-díjat vehetett át.

Kis költségvetésű filmek fő- és mellékszerepeiben (1984-1999)Szerkesztés

 
Kézlenyomata a londoni Leicester Square-en

50 éves korától Bates egyre inkább kiöregedett a romantikus főhős szerepéből és ezért egyre inkább eddig rá nem jellemző szerepeket vállalt el, így többször negatív karakterek megtestesítését. A 80-as évek folyamán a színész kisebb-közepesebb sikerű filmekben szerepelt, mint például Julie Andrews oldalán az Egyszemélyes duettben, a Mickey Rourke főszereplésével készült Ima egy haldoklóért című film főgonoszát játszotta, majd Gary Oldman egyik első filmes szerepét elhozó Nagyra becsülünk című vígjáték főszereplője volt. 1990-ben ismét egy nagyobb költségvetésű filmben, a Mel Gibson főszereplésével készült Hamletben játszotta Claudius szerepét, amivel BAFTA-díj jelölést szerzett a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában.

Az 1990-es évek folyamán Bates egyre kisebb és kisebb filmes szerepeket vállalt, általában kisebb költségvetésű filmekben vagy televíziós produkciókban. Ennek fő oka a színész körül történt tragédiák sokasága, mivel édesanyja, egyik fia és felesége is pár éven belül hunyt el. 1992-ben újabb BAFTA-díj jelöléssel gazdagodhatott Bates, ezúttal az Unnatural Pursuits című mini-sorozat főszerepe által. 1993-ban ismét az USA-ba utazott, hogy részt vegyen a Silent Tongue című horrorfilm forgatásán a nem sokkal forgatás után elhunyt River Phoenix oldalán. Egyetlen szerepe a 90-es élvekből, amit maga Bates is nagyra tartott, az az 1998-as Nicholas ajándéka című filmben volt, amiben egy meggyilkolt kisfiú édesapját alakította.

Utolsó nagyobb filmes és színházi sikerei (2000-2003)Szerkesztés

Az ezredfordulót követően Alan megosztotta idejét a filmezés és a színházi szereplés között. Mivel neve nagynak számított, ezért úgy döntött, hogy kisebb vendégszerepléseket vállal filmekben viszonylag magasabb fizetségért. 2000-ben Bates harmadjára és egyben utoljára Budapestre utazott a Koldus és királyfi forgatására. A 2001-es év ismét több sikert hozott a színésznek: egyrészt a Szerelem hideg éghajlat alatt című mini-sorozatbeli alakításáért megkapta élete utolsó BAFTA-díj jelölését a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában, másrészt szerepelt a prominens színészgárdával forgatott, több Oscar-díjra jelölt Gosford Park című, Robert Altman rendezte filmben.

A színházi világban is aktív Bates 2002-ben, 29 év után ismét Tony-díjat vehetett át, ezúttal a Kegyelemkenyéren (Fortune’s Fool) színdarabban nyújtott alakításáért. A darabban fiával, Benedick Bates-szel együtt játszhatott. Élete utolsó két évében még rengeteg kisebb szerepet vállalt el, még halálos betegségének tudatában is gyakorlatilag a legutolsó hónapokig dolgozott. Többek között szerepelt a Richard Gere szereplésével bemutatott Megszólít az éjszaka című filmben, a Rettegés arénája című, Ben Affleck főszereplésű filmben, valamint Az Ítélet című filmben is. Legutolsó szerepét a Spartacus című mini-sorozatban alakította.

Lovaggá ütéseSzerkesztés

Alan Batest 2003 márciusában II. Erzsébet brit királynő lovaggá ütötte, A Brit Birodalom Rendjének Knight Bachelor rangját adományozva a színésznek. Bates életrajzírója és családja szerint is a színészt már jóval korábban lovaggá kívánta ütni a királynő, azonban a 70-es évek folyamán Bates visszautasította a királynő húgának, Margit snowdoni grófnénak a személyes meghívását, aki vélhetően emiatt mindig megvétózhatta Bates lovaggá ütését. Ezt a feltételezést megerősítette a tény, hogy Bates lovaggá ütése előtt egy hónappal hunyt el Margit.

MagánéleteSzerkesztés

Személyisége és szexuális orientációjaSzerkesztés

Donald Spoto által írt, 2007-ben megjelent életrajzi könyv szerint színész kollégái Alan Batest egy általában jókedvű, barátságos és mindig segítőkész színésznek írták körül, aki leginkább a munkájában látta örömét. Szerette a precizitást és minden szerepén keményen dolgozott, ugyanakkor egy-egy szerep elfogadásán sokszor a legutolsó pillanatig hezitált. Habár szeretett dolgozni, pénzt keresni és sikert-sikerre halmozni, mégsem vágyott nemzetközi hírnévre és inkább megosztotta idejét a filmes és színházi karrierje között. Alan Bates sosem kezelte magát sztárként, mindig egy színészgárda szerves tagjának tekintette magát és az újonc színészeket is türelmesen és segítőkészen kezelte. Bates független egyéniség volt, viszont folyamatosan vágyott arra, hogy szeressék, de mégsem tudott senkivel sem tartósan együtt maradni. Túlzott segítőkészsége magánéletére is kihatott, így gyakran választott gondokkal küszködő partnert magának, mint például a feleségét is.

Bates szexuális orientációját, de főleg szexuális identitását nehéz meghatározni. A színész nem igen beszélt nyilvánosan a magánéletéről és nagyon diszkréten kezelte viszonyait. Bates életrajzírója, Donald Spoto a következőképp írta le a színész szexuális orientációját: „Szerette a nőket, de a legszorosabb viszonyait férfiakkal ápolta.” Spoto könyvében az is olvasható, hogy Bates szexuális fantáziáiban általában férfiak szerepeltek, és valóban több szexuális jellegű viszonya volt élete során férfiakkal, mint nőkkel. Viszont Bates sok esetben férfi szeretői előtt is letagadta, hogy lenne bármilyen homoszexuális komponens a természetében, és nem igazán szerette besorolni magát a hetero, bi- vagy homoszexuális kategóriákba. Mindenestre filmes karrierje során – amellett, hogy főleg heteroszexuális romantikus főhős szerepeket játszott – előszeretettel játszott biszexuális (Szerelmes asszonyok (1969), Butley (1974)) és homoszexuális karaktereket is (Nijinsky (1980), An Englishman Abroad (1983), Nagyra becsülünk (1988)).

Felesége és gyermekeiSzerkesztés

Bates 1970-ben házasodott össze Victoria Warddal, akivel Victoria haláláig, 1992-ig voltak házasok. A főként férfiakkal viszonyt kezdő Bates valószínűleg részben karrierje megvédelmezése, részben a Ward iránt érzett segítőkészsége miatt vehette el a nőt. 1970-ben a párnak ikrei születtek, Benedick és Tristan. Ward fiatalon a filmes szakmában kisebb munkákkal, főleg forgatókönyvírással és ügyintézéssel foglalkozott, így ismerkedett meg Bates-szel is. Ward élete során mentális problémákkal küzdött, és Bates-szel közös ikrei felnevelése is nehézséget okozott neki. Bates pár éven belül elköltözött feleségétől és gyerekeitől, de Ward annyira beszámíthatatlanná vált, hogy az ikrek hamarosan apjukhoz költöztek. Ward az évek során mentálisan és fizikailag is annyira legyengült, hogy 1992-ben, 52 évesen alultápláltság vagy más néven kóros lesoványodás (cachexia) következtében hunyt el. Tristan Bates még anyja halála előtt, 1990-ben hunyt el asztmás rohamban, Tokióban. Benedick Bates pedig apjához hasonlóan a színészi pályát választotta és 2002-ben együtt is játszottak egy színdarabban. Benedick az évezred elején megházasodott, és azóta három kislánya született.

ViszonyaiSzerkesztés

Bates fiatalkorától kezdve túlnyomórészt férfiakkal kezdett rövidebb-hosszabb viszonyba. Legelső komolyabb kapcsolata Peter Wyngrade színésszel volt, akivel csaknem egy évtizedig együtt élt az 50-es és 60-as évek során. Habár a két férfi nagyon diszkréten kezelte közös életüket, azonban feltételezhető, hogy szexuális kapcsolatban álltak egymással. Wyngrade után vegyesen voltak férfi és női szeretői is, akik közül Joanna Pettet és Angharad Rees színésznők emelhetők ki. Rees elmondása szerint intenzív szexuális kapcsolat volt Bates és közte. Házassága alatt Batesnek számtalan viszonya volt, főleg fiatalabb férfiakkal, többek között Nickolas Grace színésszel, John Curry olimpiai korcsolyázóval és Gerard Hastings festőművésszel. Bates férfiakkal való viszonyait nagy diszkrécióval kezelte, nyilvánosan sosem mutatkozott egyik szeretőjével sem. Felesége halála után vegyesen férfiakkal és nőkkel is voltak viszonyai, régi szerelmével, Angharad Rees-zel össze is költöztek egy időre.

Egészségi állapota, betegsége és halálaSzerkesztés

Bates élete nagy részében egészséges volt, csupán cukorbetegség alakult ki nála idősebb korára. Mivel nem mindig tudta betartani az orvos által előírt diétát, egy idő után minden nap inzulininjekciót adott be magának, hogy szabadon étkezhessen. Azonban emiatt nagyon ingadozó lett a testsúlya, ami az 1980-as évektől látványosan meglátszott rajta.

2003 elején diagnosztizáltak nála hasnyálmirigyrákot. Orvosa tájékoztatta a színészt, hogy a túlélési esélyei nagyon alacsonyak; egy évnél tovább valószínűleg nem fog élni. Bates derűlátóan tekintett betegségére, hitt felgyógyulásában, és az intenzív kemoterápiás kezelés és sugárkezelés ellenére keményen dolgozott tovább a színházi és filmes életben is. 2003 őszére állandó kórházi ellátásra szorult. Mivel ekkor már nyilvánvaló volt a közeli halál ténye, ezért naponta családtagok, ismerősök és régi kollégák is meglátogatták a kórházi szobájában, aki az elmondások szerint végig mosolyogva fogadta vendégeit. Bates december elejére lassan kómába esett, és december 27-én hunyt el fia, Benedick jelenlétében.

FilmográfiaSzerkesztés

FilmekSzerkesztés

Év Film Szerep Megjegyzés
1956 It's Never Too Late Lear király Statiszta (első film)
1960 A komédiás Frank Rice
1961 Fütyüld le a szelet
Whistle Down the Wind
A férfi
1962 Ez is szerelem
A Kind of Loving
Vic jelölés: BAFTA-díj a legjobb férfi főszereplőnek
1963 The Running Man Stephen
The Caretaker Mick
1964 Nothing But The Best Jimmy Brewster
Zorba, a görög
Zorba the Greek
Basil
1966 A Georgy lány
Georgy Girl
Jos Jones jelölés: Golden Globe-díj a legjobb férfi főszereplőnek – zenés film vagy vígjáték
Szívkirály
King of Hearts
Charles Plumpick
1967 Távol a tébolyult tömegtől
Far from the Madding Crowd
Gabriel Oak jelölés: Golden Globe-díj a legjobb férfi főszereplőnek – filmdráma
1968 Az ezermester
The Fixer
Yakov Bok jelölés: Oscar-díj a legjobb férfi főszereplőnek
jelölés: Golden Globe-díj a legjobb férfi főszereplőnek – filmdráma
1969 Szerelmes asszonyok
Women In Love
Rupert Birkin jelölés: BAFTA-díj a legjobb férfi főszereplőnek
1970 A három nővér
Three Sisters
Vershinin ezredes
1971 A közvetítő
The Go-Between
Ted Burgess
1972 Mihaszna Joe halálának egy napja
A Day in the Death of Joe Egg
Bri
1973 Story of a Love Story Harry
1974 Butley Ben Butley
The Story of Jacob and Joseph Narrátor tévéfilm
1975 Ünnepség
In Celebration
Andrew Shaw
Királyi játszma
Royal Flash
Rudi von Sternberg
1978 Asszony férj nélkül
An Unmarried Woman
Saul Kaplan
A kiáltás
The Shout
Charles Crossley
1979 A rózsa
The Rose
Rudge Campbell
1980 Very Like a Whale Sir Jock Mellor tévéfilm
Nijinsky Sergei Diaghilev
1981 Kvartett
Quartet
H.J. Heidler
Ręce do góry Wikto
The Trespasser Siegmund tévéfilm
1982 A Voyage Round My Father John Mortimer tévéfilm
A katona hazatér
The Return of the Soldier
Chris Baldry kapitány
Britannia gyógyintézet
Britannia Hospital
Macready
1983 Külön asztalok
Separate Tables
John Malcolm/Pollock ezredes tévéfilm
A gonosz lady
The Wicked Lady
Jerry Jackson kapitány
An Englishman Abroad Guy Burgess tévéfilm
díj: televíziós BAFTA-díj a legjobb férfi főszereplőnek
1984 A genfi dr. Fischer
Dr. Fischer of Geneva
Dr. Alfred Jones tévéfilm
1986 Egyszemélyes duett
Duet for One
David Cornwallis
1987 Szemenszedett hazugságok
Pack of Lies
Stewart tévéfilm
Ima egy haldoklóért
A Prayer for the Dying
Jack Meehan
1988 Nagyra becsülünk
We Think the World of You
Frank Meadows
1989 The Dog It Was That Died Giles Blair tévéfilm
Force Majeure Malcolm Forrest
1990 Mr. Gonosz
Mister Frost
Felix Detweiler
Dr. M Dr. Marsfeldt
Hamlet Claudius jelölés: BAFTA-díj a legjobb férfi mellékszereplőnek
1991 Secret Friends John
Shuttlecock James Prentis őrnagy
1993 Silent Tongue Eamon McCree
1995 Groteszk
The Grotesque
Sir Hugo Coal
1998 Nicholas ajándéka
Nicholas’ Gift
Reg Green tévéfilm
1999 The Cherry Orchard Leonid Andreievitch Gayev
2000 Szent Patrick legendája
St. Patrick: The Irish Legend
Calpornius tévéfilm
Koldus és királyfi VIII. Henrik tévéfilm
2001 Gosford Park Jennings
2002 Megszólít az éjszaka
The Mothman Prophecies
Alexander Leek
Bertie és Elizabeth
Bertie and Elizabeth
V. György tévéfilm
A rettegés arénája
The Sum of All Fears
Richard Dressler
Evelyn Tom Connolly
A salemi boszorkányper
Salem Witch Trials
Sir William Phips tévéfilm
2003 Meanwhile Peter atya
Forgathatatlan forgatókönyv
Hollywood North
Michael Baytes
Az ítélet
The Statement
Armand Bertier

Televíziós műsorokSzerkesztés

Év Műsor Szerep Megjegyzés
1956 ITV Play of the Week Cliff Lewis Epizód: "Look Back in Anger"
1959 Eddie Burke Epizód: "The Square Ring"
Charles Tritton Epizód: "The Wind and the Rain"
Armchair Theatre Lewis Black Epizód: "The Thug"
Epizód: "Three on a Gas Ring"
ITV Television Playhouse Kenneth Epizód: "A Memory of Two Mondays"
Rikki Barofski Epizód: "The Jukebox"
1960 Ralph Freeman Epizód: "Incident"
ITV Play of the Week Peter Garside Epizód: "The Upstart"
The Four Just Men Giorgio Epizód: "Treviso Dam"
1961 Armchair Theatre Mario Epizód: "Duel for Love"
1966 The Wednesday Play Grigor Pecharin Epizód: "A Hero of Our Time"
1975 Play for Today Peter Epizód: "Paintiffs and Defendants"
Charles Epizód: "Two Sundays"
1976 Great Performances James Epizód: "The Collection"
1977 Piccadilly Circus Gray Epizód: "Plaintiffs and Defendants"
1978 The Mayor of Casterbridge Michael Henchard minisorozat
1985 Summer Season Nicholas Epizód: "One for the Road"
1988 The Ray Bradbury Theater John Fabian Epizód: "And So Died Riabouchinska"
1990 Screen Two Marcel Proust Epizód: "102 Boulevard Haussmann"
1992 Screen One Henry Sitchell Epizód: "Losing Track"
Unnatural Pursuits Hamish Pratt 2 epizód
Jelölés – televíziós BAFTA-díj a legjobb férfi főszereplőnek
1994 Hard Times Josiah Bounderby minisorozat
1995 Oliver's Travels Oliver minisorozat
2000 Az ezeregy éjszaka meséi
Arabian Nights
Mesemondó minisorozat
Kezdetben vala
In the Beginning
Jethro minisorozat
2001 Szerelem hideg éghajlat alatt
Love in a Cold Climate
Matthew nagybácsi minisorozat
Jelölés – televíziós BAFTA-díj a legjobb férfi főszereplőnek
2004 Spartacus Agrippa minisorozat

Színházi díjaiSzerkesztés

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Alan Bates című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

ForrásokSzerkesztés

  • Spoto, Donald. Otherwise Engaged: The Life of Alan Bates. London: Arrow Books (2007). ISBN 9780091797355 

További információkSzerkesztés