Albánia kormányfőinek listája

Wikimédia-listaszócikk
Edi Rama 2013. szeptember 15-től hivatalban van

Albánia kormányfői tiszte többnyire megegyezett a miniszterelnöki poszttal, de bizonyos történelmi szakaszokban ettől a politikai gyakorlatban eltértek. 1925. február 1. és 1928. szeptember 5. között az igazságügy-miniszter, 1946. január 1. és 1991. február 22. között a Minisztertanács elnöke töltötte be a kormányfői pozíciót.

MiniszterelnökökSzerkesztés

Kormányfő Hivatali idő Megjegyzés
Ismail Qemali
(Qemali-kormány)
1912. november 29.
1914. január 15.
Az ideiglenes kormány elnöke Vlora székhellyel.
1913. szeptember 18. és 1914. február 3. között Esat Toptani ellenkormányt vezetett Durrësban, az 1913. október 14-én kikiáltott Közép-albániai Köztársaság állam- és kormányfőjeként.
Fejzi Alizoti 1914. január 22.
1914. március 7.
A Központi Kormányzat elnöke. Albánia eközben, illetve már 1913. október 16-ától az osztrák–magyar, brit, francia, német, olasz, orosz és albán összetételű Nemzetközi Ellenőrző Bizottság igazgatása alatt állt.
Turhan Përmeti
(első Përmeti-kormány)
1914. március 15.
1914. szeptember 3.
Először.
Mustafa Ndroqi 1914. szeptember 11.
1914. október 5.
Az általános tanács elnöke, ideiglenes kormányfő.
Esat Toptani 1914. október 5.
1916. február 24.
Aqif Elbasani 1916. február 18.
1916. április 14.
Ideiglenes ellenkormány vezetője Elbasan székhellyel.
[…] 1916. január 28.
1918. december 25.
Az Osztrák–Magyar Monarchia által okkupált Albánia állandó nemzeti kormány nélkül. A polgári közigazgatás feje August Kral.
Turhan Përmeti 1918. december 25.
1920. január 30.
Másodszor. Ideiglenes kormányfő Durrës székhellyel. Ténylegesen csak 1920. február 20-án engedte át a hatalmat.
Sylejman Delvina 1920. január 30.
1920. november 20.
Tirana székhellyel. Ténylegesen csak 1920. február 20-án vette át a hatalmat, de facto működése pedig március 27-én vette kezdetét.
Iliaz Vrioni 1920. december 10.
1921. október 16.
Először. 1921. július 1. és július 11. között a kormány tevékenységét felfüggesztette.
Pandeli Evangjeli 1921. október 16.
1921. december 6.
Először.
Hasan Prishtina 1921. december 7.
1921. december 12.
Idhomene Kosturi 1921. december 12.
1921. december 22.
Ügyvezető miniszterelnök.
Xhafer Ypi 1921. december 24.
1922. november 26.
Amet Zogu 1922. december 2.
1924. február 25.
Először.
Shefqet Vërlaci
(első Vërlaci-kormány)
1924. március 3.
1924. május 27.
A nagybirtokosok érdekeit képviselő kabinet ténylegesen Amet Zogu konzervatív-centralizáló politikai céljait szolgálta ki, az országot sújtó gazdasági és belpolitikai nehézségekkel szemben eszköztelennek bizonyult. Ellenzéke Fan Noli vezetésével napirenden tartotta az égető gazdasági kérdéseket, kihasználta az április 6-ai mamurrasi incidenst és az Avni Rustemi elleni április 20-ai merényletet követő országos felháborodást. Miután maguk mellé állították a hadsereget egy részét, május 17-én kirobbant a kormányellenes fegyveres felkelés. A Vërlaci-kabinet a belpolitikai nyomás alatt megrendült, majd feloszlott.[1]
Iliaz Vrioni 1924. május 27.
1924. június 9.
Másodszor.
Fan Noli 1924. június 16.
1924. december 24.
A vlorai Ideiglenes Kormányzóbizottság elnöke.
Iliaz Vrioni 1924. december 25.
1925. január 5.
Harmadszor.
Amet Zogu 1925. január 6.
1925. január 30.
Másodszor.
Pjetër Poga 1925. február 1.
1925. szeptember 28.
Igazságügy-miniszterként (először).
Milto Tutulani 1925. szeptember 28.
1926. december 20.
Igazságügy-miniszterként.
Sif Kedhi 1926. december 20.
1927. február 12.
Igazságügy-miniszterként.
Pjetër Poga 1927. február 12.
1927. október 21.
Igazságügy-miniszterként (másodszor).
Iliaz Vrioni 1927. október 25.
1928. május 9.
Külügyminiszterként.
Hiqmet Delvina 1928. május 11.
1928. szeptember 5.
Igazságügy-miniszterként.
Koço Kota 1928. szeptember 5.
1930. március 6.
Először.
Pandeli Evangjeli 1930. március 6.
1935. október 22.
Másodszor.
Mehdi Frashëri 1935. október 22.
1936. november 9.
Először.
Koço Kota 1936. november 9.
1939. április 8.
Másodszor.
Shefqet Vërlaci
(második Vërlaci-kormány)
1939. április 12.
1941. december 3.
1939. április 7-én a fasiszta Olasz Királyság lerohanta Albániát, április 12-én Vërlacit kérték fel kormányalakításra. Április 21-én felállt, 1924 utáni második kabinetje a két ország perszonáluniójához, az albán függetlenség elvesztéséhez vezető intézkedések végrehajtója, az olasz politikai és gazdasági hegemónia készséges kiszolgálója volt. Kormányának mozgásterét szűkre szabta a III. Viktor Emánuel hatalmát képviselő Francesco Jacomoni főkormányzó kézi vezérlése. Az olasz megszállókkal és az akaratukat végrehajtó Vërlaci-kormánnyal szemben ellenállási mozgalom szerveződött, 1940-től országszerte fokozódott a nacionalista Nemzeti Front gerilla-hadviselése, 1941-től pedig a kommunista partizánok tevékenysége. Bár a Wehrmacht támogatásával Olaszország a Görögország ellen vívott háborúban meg tudta őrizni Albánia területi integritását, sőt, 1941 nyarán jugoszláviai területek annektálásával megszületett Nagy-Albánia is, ezeket az eredményeket még nacionalista körökben sem tudták a fasiszta államrend széles körű támogatásává fordítani. Az egyre gyakoribb fegyveres rajtaütésekkel, ipari szabotázsakciókkal, utcai tiltakozásokkal szemben a kormány tehetetlennek bizonyult, a Vërlaci-kabinetet az ország urai 1941. december 3-án feloszlatták.[2]
Mustafa Kruja 1941. december 4.
1943. január 19.
Eqrem Libohova 1943. január 19.
1943. február 13.
Először.
Maliq Bushati 1943. február 13.
1943. május 13.
Eqrem Libohova 1943. május 13.
1943. szeptember 8.
Másodszor.
Ibrahim Biçakçiu 1943. szeptember 13.
1943. október 24.
Először. Ideiglenes kormányfő.
Mehdi Frashëri 1943. október 24.
1943. november 3.
Másodszor.
Rexhep Mitrovica 1943. november 5.
1944. július 14.
Fiqri Dine 1944. július 19.
1944. augusztus 29.
Ibrahim Biçakçiu 1944. szeptember 7.
1944. október 27.
Másodszor.
Enver Hoxha 1944. október 23.[3]
1954. július 20.
De facto 1944. május 28-ától a Nemzeti Felszabadítási Főtanács vezetőségének elnöke (lásd përmeti kongresszus).
1946. január 1-jétől mint a Minisztertanács elnöke.
Mehmet Shehu 1954. július 20.
1981. december 18.
A Minisztertanács elnöke. Már december 17-én elhunyt, de halálának ténye csak másnap lett köztudott.
Adil Çarçani 1981. december 18.
1991. február 22.
A Minisztertanács elnöke, 1982. január 18-áig mint ügyvezető kormányfő.
Fatos Nano 1991. február 22.
1991. június 5.
Először, Albánia Szocialista Pártja színeiben.
Ylli Bufi 1991. június 5.
1991. december 10.
Albánia Szocialista Pártja színeiben.
Vilson Ahmeti 1991. december 10.
1992. április 13.
Pártonkívüliként.
Aleksandër Meksi 1992. április 13.
1997. március 11.
Albánia Demokratikus Pártja színeiben.
Bashkim Fino 1997. március 11.
1997. július 24.
Albánia Szocialista Pártja színeiben.
Fatos Nano 1997. július 24.
1998. október 2.
Másodszor, Albánia Szocialista Pártja színeiben.
Pandeli Majko 1998. október 2.
1999. október 29.
Először, Albánia Szocialista Pártja színeiben.
Ilir Meta 1999. október 29.
2002. február 22.
Albánia Szocialista Pártja színeiben.
Pandeli Majko 2002. február 22.
2002. július 31.
Másodszor, Albánia Szocialista Pártja színeiben.
Fatos Nano 2002. július 31.
2005. szeptember 11.
Harmadszor, Albánia Szocialista Pártja színeiben.
Sali Berisha 2005. szeptember 11.
2013. szeptember 15.
Albánia Demokratikus Pártja színeiben.
Edi Rama 2013. szeptember 15.
Albánia Szocialista Pártja színeiben.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Pearson 2004 :217–224.; Austin 2012 :40–51.; Fischer 2012 :57–61.; Vickers 2014 :103–105.; Zavalani 2015 :190–191.
  2. Pearson 2004 :462–483.; Pearson 2005 :109., 139–140., 158., 162–167.; Vickers 2014 :132–138.; Zavalani 2015 :238–242., 247–251.
  3. Owen Pearson: Albania in occupation and war: From fascism to communism. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2005. 399–400. o. = Albania In the Twentieth Century, 2. ISBN 1845110145  

ForrásokSzerkesztés

A fenti táblázatok fő forrásául Owen Pearson Albania and King Zog: Independence, republic and monarchy 1908–1939 (London, Tauris, 2004, ISBN 1-84511-013-7), valamint Albania in occupation and war: From fascism to communism, 1940–1945 (London, Tauris, 2005, ISBN 1-84511-014-5) című könyvei szolgáltak, továbbá az 1940 utáni évekhez, illetve az adatok kontrolljára másodlagos forrásként felhasználtuk a www.worldstatesmen.org online adattárát is.

  • Austin 2012: Robert C. Austin: Founding a Balkan state: Albania’s experiment with democracy, 1920–1925. Toronto: University of Toronto. 2012. ISBN 9781442644359  
  • Fischer 2012: Bernd Jurgen Fischer: King Zog and the struggle for stability in Albania. Tirana: Albanian Institute for International Studies. 2012. ISBN 9789928412522  
  • Pearson 2004: Owen Pearson: Albania and King Zog: Independence, republic and monarchy 1908–1939. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2004. = Albania In the Twentieth Century, 1. ISBN 1845110137  
  • Vickers 2014: Miranda Vickers: The Albanians: A modern history. London;  New York: I.B. Tauris.  
  • Zavalani 2015: Tajar Zavalani: History of Albania. Ed. by Robert Elsie, Bejtullah Destani. London: Centre for Albanian Studies. 2015. = Albanian Studies, ISBN 9781507595671  

Ajánlott irodalomSzerkesztés

  • Klaus-Jürgen Matz, Ki mikor uralkodott, kormányzott (Uralkodók táblái a világtörténelemhez; Császárok, királyok, államfők, miniszterelnökök és pártvezérek), Budapest, Magyar Könyvklub, 2003, ISBN 963-547-849-6 – a Magyarországra vonatkozó részt Pálinkás Mihály állította össze

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés