Eqrem Libohova

Eqrem Libohova vagy Ekrem Libohova (nevének ejtése ɛt͡ɕɾɛm libɔhɔva; Gjirokastra, 1882. január 24. – Róma, Olaszország, 1948.) albán politikus, 1943-ban két ízben, először egy, majd négy hónapig Albánia miniszterelnöke volt. Myfit Libohova politikus, történész öccse.

Eqrem Libohova
Született	Mahmut Eqrem bej Libohova Asllan Pashali 1882. február 24. Gjirokastra
Elhunyt	1948. június 7. (66 évesen) Róma
Állampolgársága	albán olasz
Szülei	Ali Naki Bey
Foglalkozása	politikus diplomata
Tisztsége	Albánia külügyminisztere national councillor to the Chamber of Fasci and Corporations (1939. március 23. – 1943. augusztus 2.)
Iskolái	Zoszimaia
Eqrem Libohova aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Eqrem Libohova témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Tehetős toszk földbirtokos családban született. Konstantinápolyi középiskolai tanulmányai után a brüsszeli katonai akadémiát végezte el 1905-ben. Ezt követően a török hadsereg tisztje lett, s az I. Balkán-háború alatt a çamëriai brigád parancsnoka volt.

Albánia 1912-es függetlenné válása után szerepet vállalt Ismail Qemali kormányában, majd 1920-ban a Sylejman Delvina vezette kabinet munkájában is. 1924–1925-ben az olasz kormány albániai ügyekért felelős minisztere volt, 1927-ben pedig Albánia Rómába akkreditált katonai attaséja lett. Miután Amet Zogu, az ország korábbi államfője 1928-ban I. Zogu néven királlyá kiáltatta ki magát, Libohova lett a király személye körüli miniszter. Ezt a posztot 1933-ig töltötte be, s maga is megsérült az I. Zogu elleni, 1931. február 20-án Bécsben elkövetett merényletkísérletben. Koço Kota második kormányában, 1936 és 1939 között a külügyminiszteri posztot töltötte be, s e pozíciójában igyekezett a lehető legszorosabbra fűzni az olasz–albán kapcsolatokat.

Miután 1939-ben Olaszország annektálta Albániát, az olaszbarát Libohova az országban maradt és felajánlotta szolgálatait a megszállóknak. Az országban 1941 után erőre kapott és egyre nagyobb nyomást gyakorolt a kormányzatra a partizánmozgalom. Ez végül 1943. január 19-én Mustafa Kruja kormányának lemondásához vezetett, s a kabinet belügyminisztere, Libohova lett az új miniszterelnök, aki minden intézkedésében az olasz elvárásoknak igyekezett megfelelni. Egy hónap után, február 13-án azonban Maliq Bushatinak adta át a kormányrudat, de május 13-ától ismét ő vezette a kabinetet. Igazán hatékony kormányzásra nem volt lehetősége, egyrészt a kommunista partizánok hatványozódott támadásai, másrészt a háta mögött álló fasiszta Olaszország meggyengülése révén. Miután szeptember elején Mussolini rezsimje megbukott, társadalmi támogatás híján szeptember 8-án az albán kormány is összeomlott, Libohova Olaszországba menekült.

Római emigrációban halt meg 1948-ban.

Kapcsolódó szócikkek

• Albánia történelme
• Albánia a két világháború között

Elődje: Mustafa Kruja	Albánia miniszterelnöke 1943	Utódja: Maliq Bushati
Elődje: Maliq Bushati	Albánia miniszterelnöke 1943	Utódja: Ibrahim Biçakçiu