Albéric Magnard
Lucien Denis Gabriel Albéric Magnard (Párizs, 1865. június 9. – Baron, 1914. szeptember 3.) francia késő romantikus zeneszerző. A „francia Brucknernek” is nevezik, bár kettejük zenéje számos ponton különbözik. 1914-ben nem adta meg magát a német megszállóknak, ezért megölték és házát lerombolták. Tettéért hazájában nemzeti hős lett.
| Albéric Magnard | |
 | |
| Magnard 1911 körül | |
| Életrajzi adatok | |
| Teljes név | Lucien Denis Gabriel Albéric Magnard |
| Született | 1865. június 9. Párizs |
| Állampolgársága | francia |
| Elhunyt | 1914. szeptember 3. (49 évesen) Baron |
| Sírhely |
|
| Családja | |
| Édesapja | François Magnard |
| Házastárs | Julie Maria Créton |
| Gyermekei | Ève (1901-1980) Ondine (1904-?) |
| Pályafutás | |
| Tevékenység | zeneszerző, tanár |
| Műfajok | opera, szimfónia |
| Hangszer | zongora |
| Híres művei | Yolande (opera) Bérénice (opera) Guercœur (opera) |
| IPI névazonosító |
|
 | |
| Albéric Magnard aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Albéric Magnard témájú médiaállományokat. | |
.jpg)
Élete
szerkesztésAlbéric Magnard 1865. június 9-én született Párizsban egy jómódú család gyermekeként. Édesapja François Magnard író, újságíró, a tekintélyes Le Figaro című napilap főszerkesztője volt. Albéric visszautasította a család anyagi támogatását, mert nem akart a „Figaro fia” lenni, ezért kizárólag önerőből, tehetségére alapozva végezte el zenei tanulmányait. A katonai szolgálatot és a jogi diploma megszerzését követően lett a Párizsi Konzervatórium növendéke, ahol az ellenpontot Théodore Dubois-tól tanulta. Beiratkozott Jules Massenet osztályába, itt találkozott Vincent d’Indy-vel, akitől négy éven át hangszerelést tanult. Első két szimfóniáját az ő mentorsága alatt írta. Az első szimfóniáját D'Indy-nek ajánlotta. A két férfi mindvégig tiszteletben tartotta a másik munkásságát, politikai szembenállásuk ellenére is.
François Magnard, bár tiszteletben tartotta fia kérését, hogy önállóan kíván boldogulni, igyekezett támogatni a karrierjét, hogy lehetőséget biztosított a Le Figaro hasábjain a róla szóló cikkeknek, kritikáknak. Édesapja 1894-ben bekövetkezett halála után a hála és a bosszúság vegyes érzései nehezítették a gyászt. Ekkor komponálta a Gyászindulót (Chant funèbre).
1896. február 15-én vette feleségül Julie Maria Crétont, akitől két leánya született, Ève (1901-1980) és Ondine (1904-?). A feleségéhez írta Vénusz-himnusz (Hymne à Vénus) című művét. Ez idő tájt vállalta el, hogy ellenpontot tanítson a Schola Cantorumban, melyet Vincent d’Indy és Charles Bordes alapított 1894-ben.
Egy ideig a Nancy Konzervatóriumban tanított, ahol barátja, a zeneszerző és karmester Guy Ropartz, valamint a hegedűművész, karmester és zeneszerző Eugène Ysaÿe is dolgozott.
1914-ben az első világháború kezdetén feleségét és gyermekeit egy biztonságos helyre küldte, de ő maga otthon maradt, hogy őrizze a család birtokát a „Manoir de Fontaines”-t (Szökőkút-major). Amikor a német katonák megpróbálták elfoglalni a majort, Magnard tüzet nyitott a katonákra és megölte az egyiküket. A német katonák viszonozták a tüzet és felgyújtották az épületet. Sokan az feltételezik, hogy a zeneszerző a tűz miatt vesztette életét, de a maradványait nem találták meg az épület romjai közt. Magnard kiadatlan művei, köztük két operájának a Yolande-nak és a Guercœur-nek a zenekari szvit változata is, megsemmisültek a lángokban.
Emlékezete
szerkesztésA párizsi Passyi temetőben a hazáért hősi halált haltak közt emlékművet állítottak Magnardnak is. 1927-ben Párizs 16. kerületében a Richard Wagnerről elnevezett utcát átkeresztelték Albéric Magnard utcára.
Munkássága
szerkesztésMagnard tragikusan rövid pályafutása alatt három operát, négy szimfóniát és néhány egyéb jelentős zenekari művet komponált. A művei jelentős részét saját költségén adta ki. 22 művét látta el opus számmal, további néhány műve ismeretes.
Munkássága visszatükrözi politikai nézeteit is. A negyedik szimfóniáját egy feminista szervezetnek dedikálta. Kiállt Alfred Dreyfus mellett, az ő igazságszolgáltatás általi meghurcolását kritizálva írta Az Igazság himnuszát (Hymne à la Justice).
Művei
szerkesztés| Opus | Mű címe | Eredeti címe | Műfaj | Hangsor | Szöveg | Keletkezés | Bemutató | Megjegyzés |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1 | Három zongoradarab | Trois pièces pour piano | zongoraszóló | |||||
| 2 | Zenekari szvit régi stílusban | Suite d’orchestre dans le style ancien | zenekari szvit öt tételben | G-moll | 1888-1889 | 1890 | Tételek: 1. Française 2. Sarabande 3. Gavotte 4. Menuet 5. Gigue | |
| 3 | Hat szimfonikus költemény énekhangra és zongorára | 6 poèmes en musique | szimfonikus költemény | Albéric Magnard Alfred de Musset Horatius Guy Ropartz |
1887-1890 | 1891 | Dalok: 1. Á Elle 2. Könyörgés (Invocation) 3. A német Rajna (Le Rhin allemand) 4. Noktürn (Nocturne) 5. Bandusia forrásához (Ad fontem Bandusiæ) 6. A költő (Au Poète) | |
| 4 | 1. szimfónia | Symphonie nº 1 | szimfónia | C-moll | 1889-1890 | 1893. március Angers |
||
| 5 | Yolande | Yolande | opera egy felvonásban | Albéric Magnard | 1888-1891 | 1892. december 27. Théâtre de la Monnaie, Párizs |
||
| 6 | 2. szimfónia | Symphonie nº 2 | szimfónia | E-dúr | 1892-1896 | 1896. február 16. Nancy vez. Guy Ropartz |
||
| 7 | Séták, hét zongoradarab | Promenades | zongoraszóló | 1893 | 1894 | Darabok: 1. Envoi 2. Bois de Boulogne 3. Villebon 4. Saint-Cloud 5. Saint-Germain 6. Trianon 7. Rambouillet | ||
| 8 | Kvintett zongorára, fuvolára, oboára, klarinétra és fagottra | Quintette pour flute, clarinette, haubois, basson et piano | kamarazene | D-moll | 1894 | |||
| 9 | Gyászinduló | Chant funèbre | zenekari darab | 1894-1895 | ||||
| 10 | Nyitány | Ouverture | zenekari darab | 1895 | 1895. május 14. Párizs vez. Albéric Magnard |
|||
| 11 | 3. szimfónia | Symphonie nº 3 | szimfónia | B-moll | 1895-1896 | 1899. május 14. Párizs |
||
| 12 | Guercoeur | Guercoeur | opera három felvonásban | Albéric Magnard | 1897-1900 | 1931. április 23. Garnier Operaház, Párizs |
||
| 13 | Szonáta hegedűre és zongorára | Sonate pour violon et piano | szonáta | G-dúr | 1901 | |||
| 14 | Az Igazság himnusza | Hymne à la Justice | zenekari darab | H-moll | 1901-1902 | 1903. január 4. Nancy vez. Guy Ropartz |
||
| 15 | Négy szimfonikus költemény baritonra és zongorára | Quatre poèmes en musique | szimfonikus költemény | 1902 | ||||
| 16 | Vonósnégyes | Quatuor à cordes | kamarazene | E-moll | 1902-1903 | 1904 | ||
| 17 | Vénusz-himnusz | Hymne à Vénus | zenekari darab | |||||
| 18 | Trio zongorára, hegedűre és csellóra | Trio pour violon, violoncelle et piano | kamarazene | F-moll | 1904-1905 | 1906. január 19. | ||
| 19 | Bérénice | Bérénice | opera három felvonásban | Albéric Magnard Jean-Baptiste Racine tragédiája nyomán |
1905-1909 | 1911. december 15. Salle Favart, Párizs |
||
| 20 | Szonáta csellóra és zongorára | Sonate pour violoncelle et piano | szonáta | A-dúr | 1908-1910 | 1911. február 25. | ||
| 21 | 4. szimfónia | Symphonie nº 4 | szimfónia | Cisz-moll | 1913 | 1914. május 16. vez. Rhené-Baton |
||
| 22 | Tizenkét szimfonikus költemény | Douze poèmes en musique | szimfonikus költemény | |||||
| – | Isten az én reménységem | En Dieu mon esperance | ||||||
| – | Henriette | À Henriette |
Kották
szerkesztés
Magnard, Albéric. International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2019. május 17.)
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben az Albéric Magnard című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
szerkesztés- Albéric Magnard művei a Nemzetközi Kottatár Projektben (angol nyelven) (html). (Hozzáférés: 2016. január 12.)
- Életrajza a musimem.com oldalon (francia nyelven) (html). [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. január 12.)
- Életrajza és művei a spotify.com oldalon (angol nyelven) (html). (Hozzáférés: 2016. január 12.)
