Alba de Céspedes
Alba de Céspedes y Bertini (Róma, 1911. március 11. – Párizs 4. kerülete, 1997. november 14.) kubai-olasz író.
| Alba de Céspedes | |
 | |
| Született | Alba Carla Lauritai de Céspedes y Bertini 1911. március 11. Róma, Olasz Királyság |
| Elhunyt | 1997. november 14. (86 évesen) Párizs, Franciaország |
| Állampolgársága | |
| Nemzetisége | kubai-olasz |
| Szülei | Carlos Manuel de Céspedes y Quesada |
| Foglalkozása |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Alba de Céspedes témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Családja
szerkesztésCarlos Manuel de Céspedes y Quesada[2] (kubai olaszországi nagykövet)[3] és olasz felesége, Laura Bertini y Alessandri lánya volt. Nagyapja Carlos Manuel de Céspedes[4] volt, aki a kubai nemzet atyja[3], távoli unokatestvére pedig Perucho Figueredo[5]. Az olasz külügyi szolgálatban dolgozó Franco Bounous[6], a későbbi ciprusi és pakisztáni nagykövet felesége volt.[7] De Céspedes egy 1958-as leveléből kiderül, hogy ők ketten a szakítás mellett döntöttek - Bounous kérésére, mivel a nő szakmai karrierje miatt nem tudta követni őt[8] -, végül azonban a pár Bounous 1987-ben bekövetkezett haláláig együtt maradt.[9]
Munkája
szerkesztésDe Céspedes az 1930-as években újságíróként dolgozott a Piccolo, az Epoca és a La Stampa című lapoknál. 1935-ben írta első regényét, a L’Anima Degli Altri címűt. Szépirodalmi írói munkásságára nagy hatással voltak a második világháborút megelőző és azt követő kulturális fejlemények.[10] Írásaiban női karaktereit szubjektivitással ruházza fel.[3] Műveiben visszatérő motívum, hogy a nők megítélik tetteik helyességét vagy helytelenségét. 1935-ben börtönbe került antifasiszta tevékenysége miatt Olaszországban. Két regényét is betiltották (Nessuno Torna Indietro, 1938 és La Fuga, 1940). 1943-ban ismét bebörtönözték a Bariban működő Radio Partigiana rádióban való közreműködése miatt, ahol Clorinda néven az Ellenállás rádiós személyisége volt.[3] 1952 júniusától 1958 végéig Dalla parte di lei címmel tanácsadó rovatot írt az Epoca című folyóiratban.[11] 1955-ben Michelangelo Antonioni Le Amiche című 1955-ös filmjének[12] forgatókönyvét írta. Műve az 1936-os nyári olimpiai játékok művészeti versenyének irodalmi versenyszámában is szerepelt.[13]
A háború után Párizsba költözött. Bár könyvei bestsellerek voltak, De Céspedesről az olasz írónőkről szóló legújabb tanulmányokban nem esik szó.[3]
Könyvei
szerkesztésPróza
- L’anima degli altri (1935)
- Io, suo padre (1936)
- Concerto (1937)
- Nessuno torna indietro (1938)
- La Fuga (1940)
- Il libro del forestiero (1946)
- Dalla parte di lei (1949)
- Quaderno proibito (1952)
- Tra donne de sole (1955)
- Invito a pranzo (1955)
- Prima e dopo (1956)
- Il rimorso (1967)
- La bambalona (1967)
- Sans autre lieu que la nuit (1973)
- Nel buio della notte (1976)
- Con grande amore (2011)
- Prima e dopo (2023)
Költészet
- Prigionie (1936)
- Chansons des filles de mai (1968)
- Le ragazze di maggio (1970)
Színjáték
- Gli Affetti Di Famiglia (1952)
- Quaderno proibito (vígjáték két részben az azonos című regény alapján, 1961)
Magyarul megjelent
szerkesztés- Lányok (Nessuno torna indietro) – Révai, Budapest, 1939 · Fordította: Lányi Viktor Géza
- Nyugtalan lelkek (Il pigionante) – Révai, Budapest, 1941 · Fordította: Kolozsvári Grandpierre Emil
- A baba (La bambolona) – Európa, Budapest, 1970 · Fordította: Székely Éva
- Estétől reggelig (Nel buio della notte) – Kozmosz Könyvek, Budapest, 1981 · ISBN 9632114353 · Fordította: Székely Éva
- Senki nem tér vissza (Nessuno torna indietro) – Móra, Budapest, 1991 · ISBN 9631167704 · Fordította: Székely Éva
Látogatás Kubában
szerkesztésDe Céspedes 1968 októberében részt vett a kubai függetlenségi harc századik évfordulójának ünnepségén. Az egyik eseményt, amelyen Fidel Castro is részt vett, a kubai Manzanillóban tartották, ahol nagyapja, Carlos Manuel de Céspedes 1868. október 10-én beszédet mondott Spanyolország ellen, amely elindította a tízéves háborút. Ezen az utazáson adományozta a kubai nemzeti levéltárnak azokat a leveleket is, amelyeket nagyapja 1871 és 1874 között írt feleségének.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ LIBRIS, 2018. március 26. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
- ↑ Carlos Manuel de Céspedes y Quesada (1871. augusztus 12. - 1939. március 28.) kubai író, politikus, diplomata és kubai elnök (1933. augusztus 13. - 1933. szeptember 4.).
- ↑ a b c d e Nerenberg, Ellen. "Alba De Céspedes." Italian Women Writers: A Bio-bibliographical Sourcebook. By Rinaldina Russell. Westport, CT: Greenwood, 1994. 104-110. Print.
- ↑ Carlos Manuel de Céspedes del Castillo (1819. április 18. - 1874. február 27.) kubai forradalmi hős, Kuba első fegyveres elnöke 1868-ban.
- ↑ Pedro Felipe Figueredo (1818. február 1818. - 1870. augusztus 17.), többnyire Perucho néven ismert kubai költő, zenész és szabadságharcos volt a 19. században.
- ↑ Franco Bounous (meghalt 1987. április 27-én) olasz diplomata.
- ↑ Alba de Céspedes. Repubblica. [2013. április 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. április 14.)
- ↑ Il «Diario di una scrittrice»:Alba de Céspedes e la collaborazionea «Epoca» tra il 1958 e il 1960. Griseldaonline, 176. o. (2023. június 16.)
- ↑ Fuori dagli schemi: Vite da romanzo di grandi scrittrici. Biblioteca N. Ginzburg, 2012. március 8.
- ↑ Ellen Nerenberg.szerk.: Rinaldina Russell: Italian women writers: a bio-bibliographical sourcebook. Greenwood Press (1994. június 16.). ISBN 978-0313283475
- ↑ Penny Morris (2004. június 16.). „From private to public: Alba de Céspedes' agony column in 1950s Italy”. Modern Italy 9 (1), 11–20. o. DOI:10.1080/13532940410001677467.
- ↑ A barátnők (film)
- ↑ Alba De Céspedes. Olympedia. (Hozzáférés: 2020. augusztus 12.)
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben az Alba de Céspedes című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
