Albert Claude

Albert Claude (Longlier, 1899. augusztus 24. – Brüsszel, 1983. május 22.) belga-amerikai orvos, sejtbiológus. 1974-ben Christian de Duve-val és George Emil Palade-dal közösen elnyerte az orvostudományi Nobel-díjat „a sejt szerkezeti és funkcionális szerveződését illető felfedezéseikért”.

Albert Claude
Született	1899. augusztus 24. Longlier
Elhunyt	1983. május 22. (83 évesen) Brüsszel
Állampolgársága	belga amerikai (1941–)
Házastársa	Julia Gilder
Foglalkozása	orvos, sejtbiológus
Tisztsége	professzor
Iskolái	Liège-i Egyetem
Kitüntetései	Victory Medal 1914–1918 British War Medal (1918) Louisa Gross Horwitz-díj (1970) fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj (1974)
A Wikimédia Commons tartalmaz Albert Claude témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ifjúsága

Albert Claude 1899. augusztus 24-én született a belgiumi Neufchâteau-höz tartozó ardenneki tanyaközösségben, Longlierben, Florentin Joseph Claude és Marie-Glaudice Claude (leánykori nevén Watriquant) négy gyermeke közül a legfiatalabbként. Apja Párizsban tanult pék volt, akinek a helyi vasútállomás mellett volt kis péksége és vegyesboltja. Anyja mellkarcinóma miatt meghalt amikor Albert 7 éves volt. A helyi elemi iskolába járt, amely összesen egy tanítóval és egy tanteremmel rendelkezett; ő volt a templom harangozója is. A nehéz anyagi helyzet miatt a család 1907-ben az acélgyárai miatt prosperáló Athusba költözött, németül beszélő közösségbe. Két évvel később Albert-t visszaküldték Longlier-be, hogy gondoskodjék agyvérzése után fél oldalára lebénult nagybátyjáról. Az első világháború kitörésekor egy acélüzemben volt inas. A német megszállás idején Winston Churchill (aki akkor brit hadügyi államtitkár volt) beszédeinek hatására csatlakozott az ellenállási mozgalomhoz és a brit felderítésnek dolgozott. A németek két alkalommal is elfogták és fogolytáborba zárták. A háború végén Szövetségi Győzelmi Éremmel és veteránstátusszal jutalmazták tevékenységét.

Claude szeretett volna orvosnak tanulni, de soha nem járt középiskolába és nem tudott latinul és görögül, ezért inkább a liège-i bányaipari iskolába felvételizett. Az új belga kormány azonban hozott egy rendelkezést, amely értelmében a háborús veteránok mentesültek a felvételi vizsgák és követelmények alól, így Claude 1922-től a Liège-i Egyetemen orvostudományt kezdett tanulni és 1928-ban megkapta orvosi diplomáját. Szakdolgozatát az egér rákos daganatainak patkányba való átültetéséról írta.

Tudományos munkássága

Claude 1928-29-ben állami ösztöndíjjal Berlinben végzett orvosi kutatásokat, előbb az Institut für Krebsforschung, majd a Kaiser-Wilhelm-Institute für Biologie vendégeként. Visszatért Belgiumba, majd még 1929-ben a Belga-Amerikai Oktatási Alap támogatásával a New York-i Rockefeller Intézetben folytatta kutatásait. Feladata a Rous-szarkómavírus izolálása volt. 1930-ban kidolgozta az akkor forradalmi újdonságnak számító sejtfrakcionálás technikáját. A sejteket összezúzta, hogy felszakítsa a sejtmembránt, majd a tartalmát centrifugával tömeg szerint elkülönítette és frakciókra bontotta. Így az egyes sejtfunkciókat és biokémiai reakciókat adott tömegű frakcióhoz tudta rendelni. 1938-ban elsőként sikerült izolálnia a Rous-szarkómavírust, amely csirkékben tumoros megbetegedést okoz. Claude volt az első, aki az elektronmikroszkópot sejtek megfigyelésére használta; korábban a műszernek csak fizikai alkalmazása létezett. 1945-ben az elektronmikroszkóppal feltárta a mitokondriumok belső szerkezetét, frakcionálásuk révén pedig megállapította, hogy ők a sejtek energiagenerátorai. A citoplazmákban gazdag RNS-tartalmú részecskéket fedezett fel, melyeket mikroszómáknak nevezett el, és amelyeket később átneveztek riboszómának. Munkatársával, Keith Porterrel közösen felfedezte a citoplazma "csipkehálózatát", az endoplazmatikus retikulumot.

Albert Claude 1941-ben amerikai állampolgárságot kapott.

1949-ben visszatért Belgiumba, ahol a Jules Bordet Intézet igazgatója és a Brüsszeli Szabadegyetem orvosi tanszékének professzora lett. A hatvanas években egy Pozsonyban tartott konferenciát követően segítette egy fiatal kutató, Emil Mrena nyugatra szökését és később öt közös publikációt is megjelentettek. 1971-ben visszavonult a mindennapi munkától és professor emeritusként folytatta tevékenységét.

Díjai

1974-ben Albert Claude, a román származású George Emil Palade (aki munkatársa volt a Rockefeller Intézetben) és a szintén belga Christian de Duve orvostudományi Nobel-díjat kapott "a sejt szerkezeti és funkcionális szerveződését illető felfedezéseikért". Claude számos egyéb kitüntetésben és díjazásban is részesült:

• 1965 Baron Holvoet-díj, Tudományos Kutatási Nemzeti Alap (Belgium)
• 1970 Louisa Gross Horwitz-díj, Columbia Egyetem
• 1971 Paul Ehrlich és Ludwig Darmstaedter-díj
• A Belga Orvostudományi Akadémia érme
• Ordre des Palmes Académiques, Franciaország
• II. Lipót-rend

Családja

Albert Claude 1935-ben vette feleségül Julia Gildert, akitől egy lánya született, Philippa. Még azelőtt elváltak, hogy Claude visszatért volna Belgiumba. Claude-ot ismerősei kissé különcnek tartották és szoros barátságot tartott fent a festő Diego Riverával és Paul Delvaux-val, valamint a zenész Edgard Varèsével.

Albert Claude 1983. május 22-én halt meg Brüsszelben, 83 éves korában.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Albert Claude című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Albert Claude – Biographical Nobelprize.org
• Alber Claude Notable Names Database
• Dr. Albert Claude Dead at 84; Won Nobel Prize in Medicine The New York Times
• Albert Claude Biography (1898-1983) faqs.org
• Albert Claude Encyclopedia.com