Alekszandr Grigorjevics Zarhi
Alekszandr Grigorjevics Zarhi (oroszul: Александр Григорьевич Зархи; Szentpétervár, 1908. február 18. – Moszkva, 1997. január 27.) orosz szovjet forgatókönyvíró, filmrendező.
| Alekszandr Grigorjevics Zarhi | |
 | |
| Született | 1908. február 18. Szentpétervár, Oroszország |
| Elhunyt | 1997. január 27. (88 évesen) Moszkva |
| Állampolgársága | |
| Nemzetisége | orosz |
| Gyermekei | Nina Zarkhi |
| Foglalkozása | filmrendező |
| Iskolái | Saint Petersburg State University of Cinema and Television |
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Novogyevicsi temető |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Alekszandr Grigorjevics Zarhi témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája
szerkesztésAz akkori főváros, Szentpétervár külvárosában született; sokgyermekes családban, apa nélkül nevelkedett. 1925–1927 között a leningrádi filmművészeti technikumban, utána a helyi proletkult filmrészlegénél tanult.
Indulásától kezdve bő húsz éven át a Szovkino, majd az ebből alakított Lenfilm munkatársaként Joszif Hejficcel közösen készítették filmjeiket.
Önálló rendezőként
szerkesztés1951-ben elváltak útjaik. Az 1950-es évek elejét a Szovjetunióban a művészeti élet teljes megmerevedése jellemezte, amikor már az is eredménynek számított, ha egy rendező filmkészítésre megbízást kapott. Zarhi a minszki filmstúdióban készített két filmet belarusz népi témákból, ezek egyike a „belarusz Lúdas Matyi” története volt (Furfangos Nyesztyerka); utána a Moszfilm Stúdió munkatársa lett.
Önálló rendezőként az Egymásra találtak című színes filmjével (1957) aratott jelentős sikert. Az Egymásra találtak igazi szocialista realista alkotás, mely a hruscsovi úgynevezett „olvadás” korának bizakodó hangját árasztja és morális megtisztulásra, a munkában bátor kezdeményezésre buzdít. Színhelye egy kohászati kombinát építkezése, ahol egy megkérgesedett munkásnő (Inna Makarova) alakítja) látszólag ellenáll udvarlójának, a munka gyorsításáért veszélyt is vállaló szerelőnek (Nyikolaj Ribnyikov alakítja), ám közben legyőzi saját gyengeségeit, abbahagyja az ivást, „megváltozik”, végül férjhez megy szerelméhez. Az optimista hangvételű, egyszerű történetet a külső helyszínek és a szereplők hiteles játéka teszik életszerűvé.
Ezután újabb hasonló, korabeli munkáskörnyezetben játszódó filmeket vártak el a rendezőtől. Következő filmjének cselekménye egy szibériai híd szerelési munkálatai körül bonyolódik A Csillagos jegy (1962) moszkvai fiatalok észtországi hely- és munkakereséséről szól, akik végül szintén „megjavulva” utaznak haza Moszkvába. A tanmese jelleghez járul „a dilettáns színészi játék, ami teljesen elviselhetetlenné teszi az élet szépségeit dicsérő szólamokat.”[1]
Önálló rendezőként Zarhi legismertebb alkotása az Anna Karenina, Lev Tolsztoj regényének filmváltozata. Ugyanekkor forgatta Szergej Bondarcsuk a másik nagy Tolsztoj-regény filmváltozatát, a Háború és békét. A szovjet kultúrpolitika igényelte a korábbi nyugati Tolsztoj-adaptációkat felülmúló, színvonalas orosz filmfeldolgozások elkészítését.
Az Anna Karenina parádés szereposztásban készült. A címszerepet Tatyjana Szamojlova, Vronszkijt, Anna Karenina regénybeli szerelmét a színésznő korábbi férje, Vaszilij Lanovoj játszotta. Központi szerepet kapott mások mellett Nyikolaj Gricenko (Karenin), Ija Szavvina (Dolly), Anasztaszija Vertyinszkaja (Kitty) és Jurij Jakovlev (Sztyiva Oblonszkij) is. Bár a film a regénynek inkább csak a szerelmi vonalát emelte ki, belföldön és külföldön egyaránt sikerrel vetítették.
Zarhi utolsó filmjét a szovjet állam első külügyi népbiztosáról (1918–1929), Georgij Vasziljevics Csicserinről készítette.
Filmek
szerkesztés- 1928 – Dal a fémről – (Песнь о металле) – (Rövidfilm. Társrendező Joszif Hejficcel)
- 1930 – Arcomba fúj a szél (Ветер в лицо) – (Társrendező Joszif Hejficcel)
- 1931 – Délben (Полдень) – (Társrendező Joszif Hejficcel)
- 1933 – Az én hazám (Моя Родина) – (Társrendező Joszif Hejficcel)
- 1935 – Forró napok (Горячие денёчки) – (Társrendező Joszif Hejficcel)
- 1936 – Viharos alkonyat (Депутат Балтики) – (Társrendező Joszif Hejficcel)
- 1939 – A kormány tagja (Член правительства) – (Társrendező Joszif Hejficcel)
- 1942 – Szuhe-Bator (Его зовут Сухэ-Батор) – (Taskent, Mongolkino, Lenfilm. Társrendező Joszif Hejficcel)
- 1944 – Szevasztopol hősei (Малахов курган) – (Tbiliszi stúdió.Társrendező Joszif Hejficcel és Sz. Gyerevjanszkijjal)
- 1946 – Az élet nevében (Во имя жизни) – (Lenfilm Stúdió. Társrendező Joszif Hejficcel)
- 1948 – Boldog aratás (Драгоценные зёрна) – (Lenfilm Stúdió. Társrendező Joszif Hejficcel)
- 1950 – Baku fényei (Огни Баку) – (Társrendező Joszif Hejficcel és R. Tahmaszibbal. Bakui stúdió; bemutató: 1958)
- 1952 – A póruljárt kérő (Павлинка) – (Belaruszfilm; a belarusz színház előadása filmre felvéve)
- 1955 – Furfangos Nyesztyerka (Нестерка) – (Belaruszfilm; a belarusz folklór népi alakjáról)
- 1957 – Egymásra találtak (Высота) – (Moszfilm Stúdió)
- 1959 – Emberek a hídon (Люди на мосту) – (Moszfilm Stúdió) мостостроительного
- 1962 – Csillagos jegy (Мой младший брат) – (Vaszilij Akszjonov Csillagos jegy című műve nyomán)
- 1967 – Anna Karenina, 1–2. rész (Анна Каренина) – (Forgatókönyvíró is, V. Katanyannal)
- 1973 – Városok és évek 1–2. rész (Города и годы) – (Moszfilm–DEFA produkció. Konsztantyin Fegyin regénye alapján; forgatókönyvíró is, V. Valuckijjal)
- 1976 – Elbeszélés egy ismeretlen színész (Повесть о неизвестном актёре) – (Forgatókönyvíró is, V. Valuckijjal)
- 1980 – Huszonhat nap Dosztojevszkij életéből (Двадцать шесть дней из жизни Достоевского)
- 1986 – Csicserin (Чичерин) – (Társrendező és társíró: V. Loginov)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Nemes Károly. A mai szovjet filmművészet. Budapest: Kossuth Könyvkiadó, 223. o. (1969)
Források
szerkesztés- Alekszandr Zarhi életrajza (orosz nyelven). Kino-teatr.ru. (Hozzáférés: 2011. augusztus 10.)
- Alekszandr Zarhi filmjei (orosz nyelven). Kino-teatr.ru. (Hozzáférés: 2011. augusztus 10.)
- Nemes Károly. A mai szovjet filmművészet. Budapest: Kossuth Könyvkiadó, 209–210., 223. o. (1969)
