Alfa Ophiuchi
Az Alfa Ophiuchi (α Oph, α Ophiuchi, Rasalhague) a Kígyótartó csillagkép legfényesebb csillaga, óriáscsillag.
Alfa Ophiuchi | |
Más jelölések | 55 Oph, AG +12 1827, BD+12 3252, FK5 656, GSC 1000-2508, HD 159561, HIP 86032, HR 6556, PPM 133563, SAO 102932, MCY 4, CCDM 17349+1234, WDS 17349+1234, NSV 9189[1] |
Megfigyelési adatok | |
Csillagkép | Kígyótartó csillagkép |
Epocha | J2000,0 |
Rektaszcenzió | 17h 34m 56,06945s[1] |
Deklináció | +12° 33′ 36,1346″[1] |
Távolság | 46,7[2] fé, 14,9[1] pc |
Látszólagos fényesség | 2,07[3] |
Abszolút fényesség | 1,301[2] |
Színkép típusa | A5III[1] |
Változócsillag típusa | Delta Sct (?)[4] |
Pályaadatok | |
Évi parallaxis | 0,06713"[1] |
Radiális sebesség | 12,6 km/s[1] |
Sajátmozgás | |
rektaszcenzióban | 0,10807"/év[1] |
deklinációban | -0,22157"/év[1] |
Fizikai adatok | |
Sugár | 2,5 R☉ |
Tömeg | 2-4 M☉ |
Hőmérséklet | |
Felszín | 8500 K |
Luminozitás | 25,11[2] L☉ |
Forgási adatok | |
Radiális forgási sebesség | 228 km/s[5] |
A Rasalhague név az arab رأس الحية (raʾs al-ḥayyah) kifejezésből ered, melynek jelentése: „a kígyó feje”.
Kettőscsillag
szerkesztésAz alfa Oph kettősségét elsőként N. E. Wagman állapította meg asztrometriai módszerrel, 1944-45 táján. A keringési periódusra 9 évet kapott. Az első konkrétabb eredményeket McAlister és Hartkopf érte el 1984-ben, folt-interferometriai módszerrel az infravörös tartományban, így az alfa Oph kettősként az MCY 4 nevet kapta. A továbbiakban egyre pontosabb mérések születtek a rendszerről. Az összes rendelkezésre álló adatból George Gatewood 2005-ben meghatározott minden paramétert, melyek közül a fontosabb pályaelemek az alábbiak:
- Keringési periódus: 8,616 év
- Excentricitás: 0,82
- A pálya fél nagytengelye: 0,4396"
- A periasztron átmenet időpontja: 2003,559
A megfigyelési adatok feldolgozásánál a parallaxis mellett meghatározta a komponensek tömegét (2,842 és 0,778 naptömeg) és színképtípusát is (A5 IV és K2 V).[6]
A USNO adatbázisában tíz, 1982 és 2009 között végzett mérés található (a 11. negatív mérés, a Hipparcos program keretében nem sikerült a komponenseket felbontani).[7] Az utolsó nyolcat 2002 és 2009 között Hinkley és munkatársai végezték több adaptív optikájú teleszkóppal.[8]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c d e f g h i SIMBAD lekérdezés: Alpha Oph
- ↑ a b c ESA 1997, The Hipparcos and Tycho Catalogues (ESA SP-1200) (Noordwijk: ESA)
- ↑ Archivált másolat. [2018. október 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. október 14.)
- ↑ New Catalog of Suspected Variables
- ↑ Rotational velocities of A-type stars in the northern hemisphere. II. Measurement of v sin i, SIMBAD
- ↑ AN ASTROMETRIC STUDY OF THE BINARY STAR α OPHIUCHI
- ↑ WDS Requests. [2012. május 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 14.)
- ↑ The Astrophysical Journal, Volume 726, Issue 2, article id. 104 (2011)