Alice Cary

Alice Cary (Mount Healthy, Cincinnati mellett, Ohio, 1820. április 26. – New York, 1871. február 12.) amerikai liberális pacifista író és költő, a nők jogainak harcosa.

Alice Cary
Született	1820. április 26. Cincinnati
Elhunyt	1871. február 12. (50 évesen) New York
Állampolgársága	amerikai
Foglalkozása	költő regényíró író gyermekkönyvíró szüfrazsett
Halál oka	gümőkór
Sírhelye	Green-Wood temető
Alice Cary aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Alice Cary témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életének első szakasza

„	I found them, on my first visit to Cincinnati, early in the summer of 1849; and the afternoon spent in their tidy cottage on 'Walnut Hills,' seven miles out of the city, in the company of congenial spirits, since departed, is among the greenest oases in my recollection of scenes and events long past.	”
– Horace Greeley

A család New Hampshireben élt, amíg Alice nagyapja 1802-ben ide nem költözött, egy farmot kapott, a forradalomban való részvételéért. Ő volt Robert és Elizabeth Jessup Cary negyedik gyermeke. Egy farmon nőtt fel, ahol nem járhatott rendszeresen iskolába. Az anyja tanította őt, ő pedig testvérét, Phoebe Caryt pátyolgatta. Az anyjuk beszélt történelemről, politikáról; gyakoroltatta a gyermekekkel az írást. Az apa is gyakran szavalt verseket, énekelt munka közben; így a vallási alapokat és a természet szeretetét is elsajátította.

A család rendszeresen olvasta a The Trumpet and Universalist Magazine univerzalista újságot.

1835-ben az anya meghalt, az apa pedig újranősült. Alice mostohaanyja eltiltotta a gyerekeket az írástól, mert értelmetlennek tartotta. Robert Cary új házat épített magának és az új feleségének, a régit pedig a gyermekekre bízta, így azok kikerültek a rideg mostoha szigora alól. 1837-ben a mostohaanya is meghalt; így Alice és Phoebe visszatérhetett az írói karrierhez.

Már 18 éves korában, 1838-ban egyik versét a Sentinel, a cincinnatii Univerzalista újság közölte (későbbi nevén Star of the West). Phoebe Alice segítségével kezdett verseket írni, így ugyanabban az évben, mint testvére, megjelentette egyik versét a bostoni újságban. Nem csak verseket, hanem prózai műveket is készített. Azonban ezekért nem fizettek.

20 éves korában Alice szerelmes lett, de a vőlegénye tehetős szülei nem engedélyezték a házasságot, mivel Alice nem volt gazdag és túl közönségesnek találták a családját.

Kedvenc szerzőik Rufus Wilmot Griswold, Edgar Allan Poe, Horace Greeley, John Greenleaf Whittier voltak.

„	Yea, when mortality dissolves, \\ Shall I not meet thine hour unawed? \\ My house eternal in the heavens \\ Is lighted by the smile of God!	”
– Alice Cary

1833.-ban Rhoda, az idősebb nővér tuberkulózisban meghalt; ugyan ez a betegség vitte el Lucyt, aki még csak hároméves volt. Ez meghatározó tragédia volt Alice életében. Az anya két évvel későbbi halála is fokozta az elkeseredettségét, az ő történetükből írta a The Child of Sorrow, The Sisters, My Little One. A testvérek gyakran látni vélték a kis Lucy szellemét a farmon – egy alkalommal az egyik unokaöcs is látta, aki nem is tudott Lucy létezéséről.

Elmina a legfiatalabb húg is írt verseket, de rossz egészségi állapota miatt Alice és Phoebe segítségére szorult és 1862.-ben meghalt.

Sikerek

Alice verseit megjelentette a washingtoni National Era és a rabszolga-felszabadításért küzdő Uncle Tom's Cabin újság, amelyet Harriet Beecher Stowe irányított.

1850-ben Poems of Alice and Phoebe Carey címmel közösen jelentették meg első kötetüket. A versek úgy kétharmadát Alice írta. Nagy sikerük volt; a pénzből közösen házat vettek New York városában a 20. Utcában és a farmot maguk mögött hagyták.

A New York-i Harper's, The Atlantic Monthly rendszeresen közreadta verseit, elbeszéléseit. De gyakran vett verseket a New York Ledger, New York Weekly, és a Packard's Monthly is.

Alice sokkal termékenyebb volt, mint testvére; nem sújtották le a kemény kritikák; aktívan elkötelezett volt az elveinek védelmezésében. Liberális, reformpárti nézeteit kifejezte novelláiban, vázlataiban, verseiben. Az egyenlőség, társadalmi igazságosság iránti igény, amit már gyermekkorában elméjébe véstek, végigkísérte életét, áthatja műveit.

„	(the poems are) Pictures of Memory… (her literature is) one of the most musically perfect lyrics in the English language.	”
– Edgar Allan Poe

A házuk szalonja New York irodalmi és művészi életének fényévé vált, mindkét hölgy híres volt vendégszeretetéről. Edgar Allan Poe és számos neves irodalmi alak a testvérek rajongója lett. Horace Greeley, a New York Tribune szerkesztője Alice nagy csodálója volt és élethosszig tartó barátságot kötöttek. Annak ellenére, hogy a New York-i társadalomban szocializálódott, mindvégig félénk, önfeláldozó maradt. Az iskolázottság hiánya miatt alsóbrendűnek érezte magát, gyakran alulértékelte tehetségét. Phoebe úgy érezte, hogy Alice a tehetségesebb, ezért kiszolgálta őt.

Alice 1852-ben és 1853-ban kiadta prózai vázlatait, az úgynevezett Clovernook Papers kötetekben (Clovernook: or, Recollections of Our Neighborhood in the West, Clovernook Children). Három regény (Pictures of Country Life), több verseskötet fűződik a nevéhez: Poems and Parodies (1854) és Poems of Faith, Hope and Love (1868). A Nearer Home című vallásos verse (A "One Sweetly Solemn Thought…" kezdetű) széles körben ismert himnusszá vált.

Phoebe inkább a házimunkát végezte, vigyázott a fizikailag gyengülő Alice-re. Teljesen egymásra voltak utalva. Mindketten küzdöttek a nők jogaiért. Phoebe részt vett a Susan B. Anthony által kiadott The Revolution c. újság szerkesztésében. Alice pedig a Sorosis női klub első elnöke lett. – a klubot az unitariánus és feminista Jane Croly indította el és az első női klub volt Amerikában. Alicenek elsősorban az egyetemes választójog kivívása volt a fő célja, de erről prózáiban nem beszélt.

Halála, hagyatéka

„	Years passed; through all the land her name \\ A pleasant household word became; \\ All felt behind the singer stood \\ A sweet and gracious womanhood.	”
– Rufus W. Griswold: The Singer (Alice Cary emlékére)

Hosszú betegeskedés után 1871-ben halt meg New York-i otthonában a malária következtében végelgyengülésben. A legtöbb újság méltatta, az olvasói úgy érezték, hogy egy közeli barátot vesztettek el. Octavius Brooks Frothingham, az Unitariánus Egyház lelkésze tartotta a temetést. Phoebe ugyanabban az évben hunyt el, Alice, Phoebe és Elmina testét a Greenwood Cemetery temetőben helyezték el.

Két kötetnyi addig ismeretlen verset, egy befejezetlen regényt, a The Born Thrallt csak később adták ki.

A kritikusok szerint a műveik nem eléggé kidolgozottak; sűrűn voltak kénytelenek publikálni, hogy megélhetésüket fedezni tudják, ez lehet az oka az összecsapottabb munkának. Ennek ellenére Alice nagyon népszerűvé vált, de ma Phoebe Cary művei a kedveltebbek.

Azonban hét verse a Church of the Strangers egyház Istent dicsérő himnuszai közé is bekerült.

Bár nem vallotta magát univerzalistának, a legtöbb a szüleitől tanult doktrínát elfogadta; azonban a Jézus által tanított emberi testvériség egységében hitt, hitt egy olyan Istenben, aki a leggonoszabb bűnöket is megbocsátja.

Kapcsolódó szócikk

• Phoebe Cary

További információk

• Aliceről készült kép
• Alice Cary néhány verse
• Cary, Alice and Phoebe
• Early Nineteenth Century: Alice Cary and Phoebe Cary Archiválva 2006. szeptember 7-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Early and late poems of Alice and Phoebe Cary (2005)* Cary nővérekről June Edwards tollából