Főmenü megnyitása

Almási Gergely Mihály

unitárius püspök

Almási Gergely Mihály (Homoródalmás, 1654. január 11.Kolozsvár, 1724. március 23.) unitárius lelkész, erdélyi magyar unitárius püspök 1692-től haláláig.

Almási Gergely Mihály
Az erdélyi unitáriusok püspöke
Született 1654. január 11.
Homoródalmás
Elhunyt 1724. március 23. (70 évesen)
Kolozsvár
Nemzetiség magyar
Püspökségi ideje
1692. november 9. – 1724. március 24.
Előző püspök
Következő püspök
Nagy Mihály
Pálfi Zsigmond

ÉleteSzerkesztés

Miután Kolozsvárott elvégezte tanulmányait, 1678. április 23-án köztanító és iskolafőnök (senior) lett. 1680. augusztus 1-jétől külföldi egyetemekre ment, nevezetesen Leidenben teológiát tanult, ahonnan 1682. november 21-én hazatérve, december 3-án a kolozsvári főiskolában segédtanár (lector), majd a szentpéteri (Kolozsvár külvárosi) unitárius egyházmegye papja lett. 1684-ben feleségül vette a jómódú nemes Pápai Zsigmond lányát, Zsófiát, aki azonban 1692-ben meghalt. 1693-ban újból megnősült, második felesége, Csegezy Ilona előkelő aranyosszéki családból származott. Tőle 1707-ben elvált, és ugyanabban az évben feleségül vette Mátéfi Katát. Három feleségétől összesen tizenhat gyermeke született.

„...Az unitária religionak az több religiokkal az unio szerént való egyarányu szabados exercitiuma nem volt számos üdőtől fogva, annyiban, hogy religionkban való gyarapodásra, abban való erősittetésekre való irásokat, kisdedeknek tanolására való catechesiseket, templomokban mondatni szokott énekeket kinyomtattatni nem szabad, melynél mi lehessen nagyobb ut religio elapadására, akárki megitélheti. Illendő dolog azért, hogy ha az catholicus status az maga religioja exercitiumának akadályit elforditani, az unio szerént való egyarányuságra hozni igyekszik, tehát az unitariusoknak is ilyen nehéz és káros gravamenje tolláltassék: légyen szabad nékik is, mint az három religionak magok religiojoknak articulusi szerént való irásokat kinyomtatni”

Az unitárius egyház beadványa a főkormányszékhez, 1692[1]

1692. október 23-án a szabédi zsinaton püspökké választották. Harminckét éven át látta el hivatalát, egy olyan időszakban, amelynek elején a Diploma Leopoldinum hatására az unitárius egyház helyzete javult, de utóbb a gubernium igyekezett a protestánsokat, köztük az unitáriusokat a háttérbe szorítani. Elődje, Kövendi Nagy Mihály arra törekedett, hogy visszaállítsa az unitárius püspöknek a háromszéki unitárius egyházközségek feletti joghatóságát, mivel ezek Bethlen Gábor idejében a református püspök felügyelete alá helyezték. Kövendi Nagy halála után már Almási Gergely Mihály vehette át 1692. novemberben Bánffy György gubernátortól azt az oklevelet, amely feljogosította a Háromszékre is kiterjedő püspöki vizitációra. A következő év februárjában Almási tíz nap alatt végigjárta a tíz unitárius egyházközséget; ekkor született az a határozat, hogy az egyházközségekben kurátort kell választani, aki felel a gyülekezet vagyonáért, és ugyanekkor vezették be az ünnepnapi perselyes adakozást is. Ugyanebben az évben kérelmezték saját nyomda felállítását is. A gubernium engedélyezte, hogy akár a többi felekezet nyomdáját vegyék igénybe, akár saját nyomdát állítsanak; ez utóbbi végül 1696-ban történt meg. Almási Gergely Mihály kiadta a Koncz Boldizsár által írt Catechesist (1698), illetve a belga segítségért írt köszönő iratot, és az ő befolyása mellett Horváth Ferenc által írt Apologia fratrum unitariorum című könyvet.

1716-ban az unitáriusoktól katonai erővel elvették a kolozsvári főtéri templomot. A Stephan von Steinville tábornok által vezetett akció során Almási Gergely Mihályhoz harminc vasas német katonát szállásoltak be, akik megalázó módon bántak a püspökkel: katonamundért húztak rá, kezébe fegyvert nyomtak, s katonai gyakorlatokat végeztettek vele; felszolgáltatták vele az ételt, közben gúnyolták és fizikailag bántalmazták. Végül keresztet tartottak eléje, és kényszerítették, hogy megcsókolja, majd lótrágyát nyelettek vele. Az unitáriusoktól elvették a nyomdát is, és lefoglalták a templom sekrestyéjében talált unitárius könyveket.

Hetvenéves korában hunyt el; az Erdélyi Unitárius Egyház történetében ő volt a második leghosszabb ideig hivatalban levő püspök (Kilyéni Ferencz József után).[2]

MunkáiSzerkesztés

  • Disciplina ecclesiastica. In usum ecclesiarum unitariarum in Transylvania dispersarum conscripta. Claudiopoli, 1694.
  • Könyörgéseit kiadta 1695. szintén Kolozsvárt.
  • Isteni dicséretek Imádságok és vigasztaló énekek. Melyek most ujabban jó rendben vétettek. U. ott, 1697. (Névtelenül.)
  • In exsequiis defunctorum canendae. Halott temetéskor való énekek. U. ott. 1697. (Névtelenül.)
  • Tractatus aliquot succincti. In generatione Christi. De libero arbitrio. De justificatione cum annexis. U. ott, 1702. (Névtelenül.)

Számos könyörgést és egyházi beszédet is írt, amelyek kéziratban maradtak.

HivatkozásokSzerkesztés

  1. Idézi Ferenczi Zoltán i.m.
  2. Romániai katolikus, erdélyi protestáns és izraelita vallási archontológia. Összeállította Jakubinyi György. 3. jav. és bőv. kiadás. Kolozsvár: Verbum. 2010. 137–140. o. ISBN 978-606-8059-25-9  

ForrásokSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés