Almássy Endre

(1875–1929) színész

Almássy Endre; Almásy, Almási Endre Lajos (Marosvásárhely, 1875. november 24.Budapest, 1929. szeptember 3.)[2] magyar színész, színigazgató.

Almássy Endre
Portréja a Magyar színművészeti lexikonban (1929)
Portréja a Magyar színművészeti lexikonban (1929)
Született1875. november 24.[1]
Marosvásárhely
Elhunyt1929. szeptember 3. (53 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaszínész
A Wikimédia Commons tartalmaz Almássy Endre témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Pályafutása szerkesztés

Szülei Almási Lajos és Tóth Róza. Kezdetben a papi hivatásra készült, később azonban a színi pályára lépett. 1897-ben szerezte oklevelét a Színművészeti Akadémián. Először Halmai Imre társulatában lépett fel, majd 1898-ban Krecsányi Ignác szerződtette. 1899-ben Kunhegyi Miklóshoz, később Csóka Sándorhoz került. 1899–1901 között Óbudán és Kecskeméten, 1901–1902 között Kecskeméten, 1902–1903 között Pécsen szerepelt. 1903-ban visszatért Kecskemétre, majd 1905–1907 között újfent Pécsen, 1907-től pedig Szegeden lépett színpadra. Szegeden, 1909-ben művezető lett, 1911–1920 között pedig igazgatóként működött. 1921 tavaszán került a Nemzeti Színházhoz, 1921–1923 között az Országos Színészegyesület Színészképző Iskolájában drámai gyakorlatot tanított. Egyúttal az Országos Színészegyesület tanácsosi tisztét is betöltötte.

Főként hős- és jellemszerepeket formált meg, színészként pontos és fegyelmezett volt, a próbákról, előadásokról sohasem késett. 1898. március 21-én Sopronban feleségül vette Kerekes Izolda Margit Erzsébet Annát.[3] 1908. július 4-én Szegeden kötött házasságot Makó Lilli Piroska Magdolna Annával.[4]

1929 elejétől a Nemzeti Színház nyugdíjegyesületének pénztárosa volt, megválasztása ellen egyedül Rózsahegyi Kálmánnak volt ellenvetése, ugyanis Almássyt szendvélyes kártyajátékosként ismerték, aki korábban nagyobb összegeket nyert baccarat-n, azonban később elpártolt tőle a szerencse. Elkártyázott egy jelentős bankkölcsönt, valamint ezer pengőt kitevő gázsi előleget is, valamint a nyugdíjpénztárból néhány ezer pengőt. A pénzt nem sikerült visszanyernie, így 1929. augusztus 31-én szombaton késő este idegesen távozott Rákóczi út 75. szám alatti lakásából, s éjjelre sem tért vissza. Vasárnap ezért a felesége a keresésére indult, majd férje eltűnését hétfőn jelentette be a rendőrségen. Almássy a Zsigmond úti (ma Frankel Leó út) Eszplanade-szálló 207. szobájában szállt meg, ahol korábban gyakori vendég volt. Akik azonban a színészt keresték, nem tudták, hogy itt tölti az éjszakát, valamint hétfőn a hírlapok sem jelentek meg, így az Eszplanade-szálló személyzete sem tudott a színész eltűnéséről. Keddre virradóra Almássy öngyilkosságot kísérelt meg a hotelszobában, borotvával vágta el a nyakát. A színészt a Rókus Kórházba szállították, ahol hiába műtötték meg, életét vesztette. 1929. szeptember 6-án helyezték nyugalomra a rákoskeresztúri köztemetőben a református egyház szertartása szerint, sírjánál Hevesi Sándor búcsúztatta.

Fontosabb szerepei szerkesztés

  • Bánk bán (Katona József)
  • Kent (Schiller: Stuart Mária)
  • Szörényi (Herczeg Ferenc: Ocskay brigadéros)
  • Le Bret (Rostand: Cyrano de Bergerac)
  • Thurzó Elek (Voinovich Géza: Mohács)
  • Béla (Csathó Kálmán: Az új rokon)
  • Kutyfalvy (Hevesi Sándor–Jókai Mór: Egy magyar nábob)

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Berényi Zsuzsanna Ágnes: Budapest és a szabadkőművesség. Bp., Szerző, 2005.
  • Blaha Lujza emlékalbum. Szerk. Porzsolt Kálmán. [Bp.], Blaha Lujza Emlékbizottság, [1927].
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
  • Habermann Gusztáv: Személyi adattár a szegedi polgár-családok történetéhez. Szeged, Csongrád Megyei Levéltár-Móra Ferenc Múzeum, 1992.
  • Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
  • Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. [Bp.], Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, [1929].
  • Színészeti lexikon. Szerk. Németh Antal. Bp., Győző Andor, 1930.
  • Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei. 4. kiad. Bp., 1938-1939. Budai-Bernwaliner József ny.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.