Alsórákos (Brassó megye)

falu Romániában, Brassó megyében

Alsórákos (románul Racoș, németül Ratsch, szász nyelvjárással Ruekesch) falu Romániában Brassó megyében. Alsórákos község központja, Mátéfalva tartozik hozzá.

Alsórákos (Racoș, Ratsch)
Közigazgatás
Ország Románia
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeBrassó
KözségAlsórákos
Rangközségközpont
Irányítószám507175
Körzethívószám0x68[1]
SIRUTA-kód41710
Népesség
Népesség2857 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság1739 (2011)[2]
Népsűrűség36,73 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság470 m
Terület77,78 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 01′ 28″, k. h. 25° 24′ 34″Koordináták: é. sz. 46° 01′ 28″, k. h. 25° 24′ 34″
SablonWikidataSegítség
Rákos és Mátéfalva 1764–1785 között

Fekvése szerkesztés

Brassótól 45 km-re északnyugatra, az Olt jobb partján, az Alsórákosi-szorosban fekszik.

Nevének eredete szerkesztés

Nevét a Sóskút-patakáról (egykor Rákos-patak) kapta.

Története szerkesztés

A tatárjárás előtt valószínűleg besenyő település volt, mely elpusztult. 1377-ben Racus néven említik először. A falunak már a középkorban is volt temploma.

A település az egykor itt virágzó bazaltbányászat központja volt. A határában található fekete színű bazaltoszlopok és környékük ma védett terület.

1910-ben 1973 lakosából 1844 magyar, 117 román, 7 német, 2 szlovák volt. A trianoni békeszerződésig Nagy-Küküllő vármegye Kőhalmi járásához tartozott. 1992-ben társközségével együtt 2996 lakosa volt, melyből 1804 magyar, 657 cigány, 529 román és 5 német volt.

Kultúra szerkesztés

Alsórákos legnagyobb ünnepe Kicsi Pünkösd, a szabadság napja, amit Pünkösdhétfő után egy héttel tartanak. Helyszíne a református templom és az előtte álló „zádokfa”.

1848-ban földrajzi elszigeteltsége miatt a település jobbágyai későn tudták meg a jobbágyfelszabadítás elrendelését. Pünkösd után egy héttel egy lelkipásztor, aki Kolozsváron szolgált, érkezett haza szüleihez és hozta a hírt. A földeken dolgozók meghallván a felszabadulás hírét, elmentek a református templomba. Szerszámaikat letették az előtte álló öreg zádokfa (hársfa) alá, majd hálaadó istentiszteletet tartottak. Az akkori református lelkész úgy fogalmazott: „most töltetett ki ránk a szabadító Szentlélek, ezért ez a mi kicsi pünkösdünk, a szabadság napja”. Miután kijöttek a templomból, fogadalmat tettek a hársfa alatt, hogy az utánuk következő nemzedékek ezt a napot, mint a szabadság napját, minden évben megünneplik. Ezen a hétfőn minden munka szünetel, és valamennyi otthonától távol levő rákosi hazamegy, hogy részt vegyen az eseményen. Így született a népszokás, amely 1848 óta a falu legnagyobb ünnepe. Reggel fúvószenekar járja be a falut, majd istentiszteletet tartanak, délután az Oldalkertben folytatódik az ünnepség, amelyet este táncmulatság zár.[3]

Temetőjében az itteni különleges temetkezési szokásokat bizonyítja a faragott lábfa, vagy lábtól való fa szokása.

Építészet szerkesztés

Külön figyelmet érdemel a reneszánsz stílusban készült Sükösd–Bethlen-kastély, ami előbb a Sükösd, majd a Bethlen-család tulajdonában állt. Sükösd György mezei kapitány, udvari tanácsos kezdte el építtetni 1624-ben egy kolostor helyén, annak köveiből. A várfalak négyszögű udvart zárnak körül, minden sarkában egy-egy kör alaprajzú bástyával. 1694-ben gróf Bethlen Sámuel, Küküllő vármegye főispánja és Marosszék főkapitánya birtokába került, aki jelentős építő- és díszítőtevékenységet végzett a kastélyon. Ő építtette 1700-ban a bejáró fölé a tornyot, rajta a kőbe vésett kígyós Bethlen-címerrel Magasabbra emelte a falakat, valamint a bástyákat, ahol a szalonok, lakhelyek, konyhák, raktárak voltak. Mai formáját Bethlen Sámuel átalakításainak köszönhetően nyerte el.

A kastély az uradalommal együtt 1863-ig a Bethlen család birtoka, utolsó tulajdonosa Bethlen Mihály volt. Tőle vásárolta meg az Erdélyi Kereskedelmi és Hitelbank Rt, így jutott aztán a legnagyobb részvényes, gróf Teleki Sámuel tulajdonába. Az épület kálváriája az 1910-es években kezdődött. Lebontották a lovagtermet, ami ezáltal teljesen megsemmisült. Egy ideig a csendőrség használta a kastélyt, majd gazdasági istállóként szolgált tenyészállatok részére. 1945-ben megbontották a várfalat, és olyan kaput nyitottak rajta, amelyen befér egy cséplőgép. 1962-től gazdasági raktárként használták a kastélyt, ami egyre rosszabb és rosszabb állapotba került.

Restaurálása 1992-ben kezdődött. A felújítási munkálatok során megtörtént a kaputorony és tetőszerkezete kijavítása, a déli és nyugati épületszárny újrafödése, valamint megkezdték az északi oldalon a Makoldy József rajzairól is ismert, dór stílusú oszlopokra támaszkodó tornác újjáépítését. A renoválás, az anyagi lehetőségekhez mérten, napjainkban is tart.[4][5]

Látnivalók szerkesztés

  • Református erődtemploma 1676 és 1686 között épült a Kövesoldal tetején, a régi templom maradványai beépültek az új templomba. 1831-ben újjáépítették.
  • Négy saroktornyos várkastélya, a Sükösd–Bethlen-kastély romos állapotban áll. 1624-ben építtette Sükösd György mezei kapitány, kaputornyán a kastélyt átépítő Bethlen Sámuel kígyós címere látható 1700-as évszámmal.1918-óta elhanyagolták és fokozatosan pusztult, 1992-ben kezdték restaurálni.
  • Unitárius temploma 1673 és 1675 között épült a Kalamár-hegyen.
  • Ortodox temploma 1864-ben épült.
  • Római katolikus temploma 1936-ban épült.
  • A falutól félórányira az Olt szorosának jobb oldalán emelkedő hegyormon vár maradványai találhatók.
  • Kissé távolabb a Mihálykő 1500 m magas sziklaormán állott Mihályvára, melynek romjai ma is láthatók.
  • A szoros bal oldalán magasodó Ürmös-Tepejen egy másik vár csekély maradványai látszanak.

Híres emberek szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

További információk szerkesztés