Amadis de Gaula
Az Amadis de Gaula, (eredeti alakban: Amadís de Gaula) a 16–17. században Nyugat-Európában elterjedt, népszerű, több könyvből álló lovagregény. A világirodalom egyik leghosszabb regényfolyama, mely 26 (30?) könyvre duzzadt. Az alap, vagyis az „igazi” Amadis-regény azonban csak négy (vagy öt) könyvből áll, írója a spanyol Garci Rodríguez de Montalvo (1450 k. – 1504). Először 1508-ban jelent meg.
Irodalomtörténeti helye szerkesztés
A lovagi epika nem ért véget a középkorral, hanem folytatódott a reneszánszban és egy ideig a barokk irodalmában is, de egyre inkább elszakadt a mitikus gyökerektől. „A regény ezen az ősi fokon nem a valóság felé, hanem a valóságtól el vezet, nem realisztikus, hanem de-realisztikus. A lovagepikából kinőtt felelőtlen burjánzású regények leghíresebb képviselője az Amadís-regény.”[1] Ezeknek a könyveknek már semmilyen történeti vagy mondai alapjuk nincs, forrásuk pusztán a képzelet csapongása. Cervantes Don Quijotejának egy-egy kalandja éppen az Amadis valamelyik kalandjának paródiája.
Az első négy (vagy öt) könyv cselekménye szerkesztés
A regény első négy könyve az igazi Amadis. Cselekménye – a rengeteg epizódtól eltekintve – egységes és megnyugtatóan zárul.
Amadís Perion walesi királynak és Elisena hercegnőnek (Garinter király leányának) esküvőjük előtt született fia, akit anyja kosárban vízre tesz, mert a törvény halállal bünteti a megesett hajadont. A kitett kisfiút Gandales skót lovag megtalálja, magához veszi és fölneveli, amiben Amadís hatalmas oltalmazója, Urganda tündér nagy segítségére van. Gonosz ellensége a hősnek Arcalaus varázsló, akihez utóbb Melia varázslónő, a török szultán testvére is csatlakozik. Ezek folyton veszedelmekbe sodorják Amadíst, akit azután Urganda minden bajból kisegít. Miután Garinter király meghal, Elisena férjhez megy – csak ekkor – Perionhoz, aki nem is sejti, hogy neje őt már évekkel korábban apává tette. Elisena immár Perion törvényes feleségeként életet ad egy fiúnak (Galaor) és egy leánynak (Melisea).
A már tizenkét éves Amadís szenvedélyesen megszereti a néhány évvel fiatalabb Orianát, Lisuarte nagy-britanniai király csodaszép leányát, akinek szolgálatában, apja által lovaggá avatva, veszedelmes kalandokban nagy tetteket visz véghez. Ugyanekkor kiderül királyi származása, ami tekintélyét és hírnevét nagy mértékben növeli. Amadís elsősorban testvérét, Galaort keresve sokáig távol marad szerelmétől, ezért Oriana kételkedni kezd hűségében és féltékenységében elbocsátja szolgálatából. Amadís búskomor lesz, lemond lovagi kötelességeiről és az erdő homályába menekül. Szerelmi fájdalmának csillapultával lovagi szelleme újra feléled, és a vitéz levente újabb kalandokra indul. Végül kibékül és forró szerelemben egyesül Orianával, aki – szintén esküvő előtt –, egy Esplandian nevű fiúnak ad életet. Fiukat nőstény oroszlán rabolja el és egy remetéhez viszi, aki fölneveli. (Ennek története adja az ötödik könyv tartalmát.) Azután rágalmazók újra elválasztják a szerelmeseket egymástól. Az elhagyatott Orianát apja politikai okokból Patin római császárnak ígéri feleségül és nyomban útnak indítja Róma felé, Amadís azonban kiszabadítja kedvesét. Most keresztények és pogányok közt véres háború támad, melyben Amadís, a keresztények hős vezére, győztes marad. A győzelmi ünnepek fénypontja egy nagyszerű esküvő, mely a sokat szenvedett szerelmeseket végre házastársakká teszi.
Fokozza a cselekmény érdekességét Galaor alakja, a komoly és érzelgős Amadís vidor és eleven testvére. Bátyjának kitartó hűségével ellentétben Galaor egy második Don Juan. Játszi könnyedséggel váltogatja ideáljait, akik nem kisebb könnyedséggel hullanak kitárt karjaiba. Később gyakran erkölcstelenséggel vádolták a regényt és szükségesnek tartották óvni az ifjúságot olvasásától. Ez a vád elsősorban Galaor buja szereplésén alapult, akit a szerző nyilván tudatosan állított szembe Amadíssal, hogy ennek ideális, tiszta szerelmét kiemelje. (Az első könyveknek ez az alapmotívuma pontosan ismétlődik a további kötetekben; azokban is egy plátói szerelem rabja és egy reálisabb észjárású nőcsábító állnak egymással szemben.)
További könyvek szerkesztés
Az Amadis-regény első négy könyve magában foglalja a további könyvek összes elemét, melyek – eltérő változatokban – folyton ismétlődnek. A további könyvek az első négyhez képest lényegében nem nyújtanak semmi újat. Lovagi tettek, földöntúli hatalmak beavatkozása, varázslatos várak, szerelmi kalandok adják mindegyik könyv anyagát. A hősök mind Amadís leszármazottai; kedveseik, a csodás hatalmak és a színhelyek is könyvről könyvre váltakoznak, mindez azonban a lényeget nem érinti. A szereplők egysíkúak: bátrak vagy gyávák, jók vagy rosszak, hűségesek vagy csapodárok. Ez a világ a régi görög regényekből, a középkori francia chanson de gestekből és a német verses lovagregényekből már ismert. Új elem a társadalmi élet cikornyás eleganciája, mely részletesen rajzolt viselkedésben, kényeskedő beszélgetésekben, levelekben nyilvánul meg és mintául szolgált a 16–17. században a művelt osztályoknak. Az Amadis ugyanis nemcsak szórakoztató olvasmánya volt két évszázadnak, hanem a gáláns viselkedés, beszélgetés és megnyilatkozás törvénykönyve, mintája is.
A regény eredete szerkesztés
A 19. században még elterjedt nézet volt, hogy a mű első szerzője Vasco de Lobeira portugál katonatiszt. Mások francia alkotásnak vélték és egy picardiai nyelven írt kéziratra hivatkoztak. Görög eredetéről is beszéltek, állítólagos szerzője nevét is ismerték. Ezek a feltevések ma már idejétmúltak.
Spanyol nyelven szerkesztés
Heinrich Gusztáv megfogalmazása szerint az Amadis minden kétséget kizáróan spanyol alkotás. Témáját a 14. század elején már ismerték, a század első felében már létezett egy három könyvből álló regény; azt később elfeledtette „a fönnmaradt és világhírűvé lett új Amadis, melyet Garci Rodríguez de Montalvo, Medina del Campo városának „regidora” négy könyvben megírt és 1470 körül … befejezett.” 1508-ban Zaragozában jelent meg nyomtatásban, ezt követte 1510-ben a második kiadás Salamancában.[2][3]
Montalvo írt egy ötödik könyvet is, melynek cselekménye nagyrészt Konstantinápolyban és görög földön játszódik. Hőse Amadís fia, Esplandian, akit egy nőstény oroszlán elragad és szoptat. A teljes spanyol Amadis azonban 12 könyvből áll; a további hét könyv (az utolsó 1536-ban jelent meg?) szerzői ismeretlenek. A 16. század utolsó évtizedében spanyol földön megszűntek a folytatások és újabb kiadások. Éppen akkor, amikor a francia és a német Amadis-regények megjelentek.
Más nyelveken szerkesztés
A regény nem spanyol nyelven terjedt el, hanem francia fordításban, helyesebben átdolgozásban. 1520 után kezdte el fordítani egy francia tüzérségi tiszt, Nicolas de Herberay des Essarts, ő az első nyolc kötetet ültette át franciára. A spanyol világ helyett belevitte a regénybe a francia szellemet, a francia szokásokat és intézményeket. Tőle származik a Gaule és a Gallia azonosítása; ezáltal Amadís francia hős, a francia műveltség és dicsőség megtestesítője lett. Művének első könyve csak 1540-ben jelent meg. A francia Amadis összesen 24 könyvből áll; a további 16 könyv szerzője ismeretlen. Az összes kaland befejezését Gilbert Saulnier műve foglalja össze, mely Le roman des romans ('A regények regénye') címmel 1626-tól 1629-ig hét óriási kötetben jelent meg.
A regény francia változataiból készült első olasz fordítás 1546-ban látott napvilágot. Bernardo Tasso (Torquato Tasso apja) terjedelmes eposzt írt az Amadis témájából, melynek az Amadigi di Francia címet adta (1560), tehát már francia lovagnak tüntette fel hősét. (Ez is hozzájárult a Gaule és Gallia azonosítás gyors elterjedéséhez.) Szerinte a történet alapja egy angol vagy breton elbeszélés lehetett.
Német nyelvre is lefordították mind a 24 könyvet, természetesen a francia átdolgozásból. Ez a német Amadis 1569 és 1595 között jelent. Leghíresebb lett a nürnbergi Feyerabend kiadása (1583), mely csak az addig német nyelven megjelent első tizenhárom könyvet tartalmazza. A regény első könyvét Kristof württembergi herceg (megh. 1568) megbízásából fordították le és adták ki. Az utolsó három német nyelvű könyv 1594 és 1595-ben jelent meg, vagyis a megfelelő francia kötetek kiadása (1615) előtt; tehát azokat nem franciából fordíthatták.
A regény tárgyának eredete szerkesztés
A regény hőse Amadís de Gaula. Gaula nem azonos Galliával, azaz Franciaországgal, hanem a kelta nép ősi tartománya, Wales. Ugyanoda utalnak a cselekmény egyes személy- és helynevei is. „Nem lehetetlen, noha pontos adatokkal ki nem mutatható, hogy Amadis is eredetileg Artus király köréhez tartozott. Mindenesetre kézzelfogható és gondolkozásba ejtő, hogy Amadis alakja és története, mire már régebben figyelmeztettek, föltűnően emlékeztet az asztalkör leghíresebb leventéinek, főleg Tristannak és Lancelotnak alakjaira és történetére.”[2]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Szerb Antal i. m. 312. oldal.
- ↑ a b Heinrich Gusztáv i. m.
- ↑ Szerb Antal húsz évvel későbbi könyve szerint: „Szerzője ismeretlen, azt sem lehet biztosan tudni, spanyol vagy portugál eredetű-e. Legrégibb ránk maradt formája az, amelyet a spanyol Garcia, Ordoñez de Montalvo adott ki 1508-ban.” Szerb Antal i. m. 312. oldal.
Források szerkesztés
- Heinrich Gusztáv (1920). Amadis de Gaula. Egyetemes philologiai közlöny XLIV. évfolyam, 11. o.
- Szerb Antal: A világirodalom története (Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1962) A manierizmus c. alfejezet, 312., 322. oldal.
