Főmenü megnyitása

Analitizmus és szintetizmus (nyelvészet)

A nyelvészetben az analitizmus és a szintetizmus a klasszikus morfológiai nyelvtipológiában használt szakszavak. Olyan nyelvi vonásokra utalnak, amelyeket tekintetbe vesznek a nyelvek osztályozásában a szót alkotó morfémák számának a szempontjából. Az eszerinti osztályozást August Wilhelm Schlegel kezdeményezte egy 1818-ban megjelent munkájában.[1]

Minden nyelvet el lehet helyezni az alábbi skálán, kivéve az extrém pontjait:[2][3]

analitizmus szintetizmus poliszintetizmus
(egy szó = egy morféma) (egy szó = egynél több morféma) (egy szó = egy mondat)

Ez azt jelenti, hogy egyetlen nyelv sem tisztán analitikus, szintetikus vagy poliszintetikus, hanem szó lehet csak olyan nyelvekről, amelyekben e vonások egyike túlsúlyban van a többihez viszonyítva.

Joseph H. Greenberg amerikai nyelvész kiszámította nyolc nyelvből vett száz szavas minták alapján a morfémák és a szavak száma közötti arányt, melyet „szintézisfok”-nak nevezett el. Minél kisebb egy nyelvre vonatkozóan ennek az aránynak a mutatója, annál analitikusabb az adott nyelv.[4]

Az analitizmus és a szintetizmus arra is vonatkoznak, hogy miként valósulnak meg az egyes grammatikai alakok és viszonyok. A magyar nyelvben, például, vannak analitikus igealakok, a segédigések (pl. olvasni fogok), és szintetikusak is, azaz toldalékokkal megvalósítottak, pl. olvasok. A mondattan terén is vannak analitikusan létrehozott viszonyok, pl. a helyhatározó kifejezése névutóval (asztal mellett), illetve rag használatával (asztalnál).[5] A szókészletet illetően is lehet szó analitikus képződményekről egyszerű szavakkal ellentétben, mely úton szinonimapárok is keletkezhetnek, pl. beleegyezését adja – beleegyezik.[6]

AnalitizmusSzerkesztés

Azokat a nyelveket, amelyekben az analitizmus a legmagasabb fokú, izolálóknak nevezik. Ilyen nyelvek főleg Kelet- és Délkelet-Ázsiában, valamint Nyugat-Afrikában vannak (például a joruba nyelv). Klasszikus példái az analitikus nyelveknek a kínai és a vietnámi. A kínaiból, például, hiányzik a ragozás, a szót többnyire egy lexikai vagy grammatikai jelentésű morféma alkotja,[2] a mondattani viszonyokat pedig főleg a szórend[7] és a viszonyszók fejezik ki.[8] Például a magyar „Ha megvársz, veled megyek” mondat megfelelője:[2]

děng wǒ, jiù gēn
te várni én, én akkor -val/-vel te menni

A mondat nyolc, egy-egy morfémának megfelelő szóból áll.

Egy olyan izoláló, tehát nagyon analitikus nyelv szintézisfoka, mint a vietnámi, 1,6-os. Mivel az angol nyelvé 1,68-as, ez a nyelv is analitikusnak tekintett.[4]

SzintetizmusSzerkesztés

Szintetikusoknak nevezik azokat a nyelveket, amelyekben az egynél több morfémát tartalmazó szavak vannak túlsúlyban. Ezek egy lexikai jelentésű szótőből és egy vagy több grammatikai és/vagy lexikai toldalékból állnak. Ugyanakkor összetett szavaik is vannak. Ezek között a nyelvek között két csoportot különböztetnek meg. Az agglutinálóknak nevezett nyelvekben az egyetlen jelentésű vagy funkciójú morfémák vannak túlsúlyban, amelyek úgy követik egymást, hogy közöttük a határok világosak. A flektálóknak nevezett nyelvekben azon morfémák vannak túlsúlyban, amelyek egynél több jelentést, illetve funkciót fejeznek ki egyszerre. Egyes ilyen nyelvekben a szótőbe is beékelődhetnek grammatikai morfémák. Következésképpen a morfémák nincsenek világosan elhatárolva egymástól.[3] Az első csoporthoz tartoznak például a magyar nyelv[9] és a török,[10] a másodikhoz pedig a latin, a görög vagy az arab.[10]

A szanszkrit nyelv jó példája a szintetikus nyelveknek. Szintézisfoka 2,59-es.[4] A magyar is olyan nyelv, amelyben a szintetikus szerkesztés sokkal gyakoribb, mint az analitikus a névszó- és az igeragozás révén, de az analitizmus is megvan benne, melyet a névutók és a segédigés igealakok képviselnek.[5] Greenberg módszerével több kiszámítása is létezik a magyar nyelv szintézisfokának, amelyek mind 2-es körüliek: 2,01; 1,91; 2,05.[11]

PoliszintetizmusSzerkesztés

A poliszintetizmus a szintetizmus maximumát képviseli. Poliszintetikusak főleg az inkorporálóknak nevezett nyelvek. Ezekben túlsúlyban vannak a nagyon hosszú és alaktanilag nagyon komplex szavak. Ilyen nyelvek elsősorban az indiánokéi és az eszkimókéi között találhatók, de poliszintetizmus jellemez egyes szibériai, észak-kaukázusi és ausztráliai bennszülött nyelveket is. A „Ha megvársz, veled megyek” mondat megfelelője egy eszkimó, az inuktitut nyelvben:[2]

utaqqui- gu- vi- nga, aulla- qati- gi- niaq- pa- git
várni ha te én menni társ birtokolni jövő idő állítás én/te

A mondat két, egy-egy tagmondatnak megfelelő szóból áll: utaqquiguvinga és aullaqatiginiaqpagit.

Egy eszkimó nyelvre vonatkozóan Greenberg 1954 3,72-es szintézisfokot állapított meg.[4]

Az analitizmus, a szintetizmus és a poliszintetizmus viszonylagosságaSzerkesztés

Mindegyik nyelv több-kevesebb analitizmust, illetve szintetizmust mutat. Összehasonlításképpen lehet mondani, hogy egy nyelv analitikusabb/szintetikusabb, mint egy másik.

A kínai nyelv nagyon analitikus ugyan, mégis számos összetett szó és képzett szó is van benne.[2]

Az indoeurópai nyelvek között a latin, a görög és a szanszkrit nagy mértékben szintetikusak az újlatin nyelvekhez viszonyítva. Ezekhez vagy a némethez képest az angol még kevésbé szintetikus.[2] Ennek ellenére az utóbbiból sem hiányzik teljesen még a poliszintetizmus sem. Egy olyan szó, mint például antidisestablishmentarianisms[12] hét morfémából áll: anti|dis|establish|ment|arian|ism|s.[13] Egyes olyan nyelvek történetét tanulmányozva, mint az újlatin nyelvek vagy az angol, megfigyelhető hogy fejlődésükhöz tartozott a szintetizmus mértékének jelentős csökkenése, főleg az angolban.[3] Bizonyítékként az óangol szintézisfoka 2,12-es a modern angol 1,68-aséhoz képest.[4]

Összehasonlításokat lehet tenni nyelvek között az analitizmus/szintetizmus szempontjából egyik vagy másik grammatikai viszony kifejezését illetően. Példák:[8]

  • birtokviszony: (franciául) la maison du père (analitizmus) vs. (németül) Vaters Haus (szintetizmus) „az apa háza”;
  • középfok: (angolul) more beautiful (analitizmus) vs. (németül) schöner (szintetizmus) „szebb”.

Az analitizmus és a szintetizmus viszonylagossága megnyilvánulhat egy adott nyelv történetének egyik vagy másik momentumában is, mivel grammatikájának különböző terei különbözően működhetnek ebből a szempontból. A japán nyelvben, például, a főnevet nem ragozzák, tehát analitikusan működik, viszont az igének összetett ragozási rendszere van, azaz nagyon szintetikus.[2]

JegyzetekSzerkesztés

  1. (franciául) Schlegel, A. W. von. Observations sur la langue et la littérature provençales (Megjegyzések a provanszál nyelvről és irodalomról). Párizs: Librairie grecque–latine–allemande, 1818 (Hozzáférés: 2019. január 25.) (vö. Bussmann 1998, 57. o.).
  2. a b c d e f g Eifring – Theil 2005, 4. fej., 5–6. o.
  3. a b c Bakró-Nagy 2006, 195. o.
  4. a b c d e (angolul) Greenberg, Joseph H. A quantitative approach to the morphological typology of languages (Mennyiségi megközelítés a morfológiai nyelvtipológiában). Spencer, Robert. Festschrift for Wilson D. Wallis. Method and Perspective in Anthropology. University of Minnesota Press.1954, idézi Sörés 2006, 33. o.
  5. a b Bokor 2007, 262. o.
  6. Bokor 2007, 176. o.
  7. Crystal 2008, 25. o.
  8. a b Bussmann 1998, 57. o.
  9. Kálmán 2007, 84. o.
  10. a b Crystal 2008, 472. o.
  11. Sörés 2006, 41. o. A 2,5 e szerző kutatásának eredménye.
  12. Politikafilozófiai eszme, amely ellenzi a vallás és az állam szétválasztását. Itt a terminus többes számban van (vö. Wiktionary, antidisestablishmentarianism szócikk).
  13. Crystal 2008, 374. o.

ForrásokSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés