Anders Celsius

svéd természettudós, csillagász

Anders Celsius (Ovanåker, Svédország, 1701. november 27.Uppsala, 1744. április 25.) svéd természettudós, csillagász, a Celsius-skála megalkotója. A svéd és a berlini akadémia, valamint a londoni Royal Society tagja volt.

Anders Celsius
Olof Arenius festménye
Olof Arenius festménye
Életrajzi adatok
Született1701. november 27.
Ovanåker, Svédország
Elhunyt1744. április 25. (42 évesen)
Uppsala, Svédország
SírhelyGamla Uppsala temploma
Ismeretes mintA Celsius-skála megalkotója
Nemzetiségsvéd
Házastársnincs
SzüleiNils Celsius
IskoláiUppsalai Egyetem
Pályafutása
Szakterületmatematika, fizika, csillagászat
Szakmai kitüntetések
Royal Society tagja
Akadémiai tagságA svéd, a berlini akadémia és a londoni Royal Society tagja

Anders Celsius aláírása
Anders Celsius aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Anders Celsius témájú médiaállományokat.

Életrajz szerkesztés

Azon az uppsalai egyetemen tanult matematikát, fizikát és csillagászatot, ahol apja, Nils Celsius a csillagászat, nagyapja, Magnus Celsius pedig a matematika professzora volt. Igazi tudóscsaládba született, hiszen anyai nagyapja, Anders Spole is csillagász volt, egyik nagybátyja pedig botanikus. A családi hagyományokat követve Anders 1730 és 1744 között az Uppsalai Egyetemen volt a csillagászat professzora. 1736-ban a francia kormány őt és Maupertuist bízta meg a Tornea és Pello falu közti délkör megmérésével. 1740-ben megépíttette az uppsalai obszervatóriumot.[1][2]

Szorgalmazta, hogy a Julianus-naptár helyett Svédországban is a Gergely-naptárt vezessék be, de erre már csak a halála után került sor: Svédország és Finnország 1753. március 1-én kezdte használni a reformált naptárat.[3]

Foglalkozott a Nap és a Föld távolságának meghatározásával, emellett fizikai és geofizikai kutatásokat is végzett.

A Botteni-öböl úgynevezett fókaköveit vizsgálva megállapította, hogy a svéd partvidék fokozatosan emelkedik (évi 1,5 cm-t), és emiatt javasolta, hogy húszévente újra térképezzék újra a hajózási útvonalakat. Nem jött rá, hogy ennek oka a legutóbbi jégkorszak idején felhalmozódott jégtakaró leolvadása, hanem a vízszint csökkenését a tengervíz párolgásának tulajdonította.

Kiadott egy csillagászati katalógust 300 csillag fényességének adataival. Ő volt első, aki ezt nem csak szubjektív becsléssel, hanem valós mérések alapján tudta megadni. Ehhez kormozott üveglapokat használt, és aszerint állapította meg a csillag fényességét, hány üveglapot kellett egymásra fektetnie ahhoz, hogy az már ne látsszon. A mérés pontossága kb. 0,4 magnitúdó volt. Tanulmányozta az északi fényt is. Észrevette, hogy a mágneses elhajlás szélsőségei, amelyek az iránytű elmozdulását is okozzák, egybeesnek a sarki fények aktivitásának a maximumával. 1733-ban a sarki fény kutatásai alapján 316 megfigyelés adatait tartalmazó gyűjteményt adott ki.

1736–37-ben részt vett abban a francia kormány által támogatott expedícióban, amely Lappföldön, a sarkkör közelében mérte meg a délkör (hosszúsági kör) egy szakaszát. A svéd kormány egy századnyi katonát vezényelt a térségbe; ők végezték a kétkezi munkát a háromszögelési pontok kiépítésénél. A párhuzamos expedíció Peruban, az Egyenlítő közelében végezte el ugyanezt. Az eredmények összevetése bizonyította Newton elméletét, hogy a Föld nem tökéletes gömb alakú, hanem a pólusok mentén kissé lapított ellipszoid.[1]1737-ben tervezte meg meteorológiai méréseihez a ma is használatos, 100-as beosztású hőmérsékleti skálát, amit 1742-ben mutatott be a Svéd Akadémiának. Ezen a 0 még a víz forrpontja volt, és a 100 volt a fagypont; a skálát 1750-ben fordította meg Mårten Strömer svéd tudós, Celsius utódja.[1] Más források szerint a mai skálát már korábban, Celsius halála körül is fordítva használták: az ún. „lyoni hőmérő”, amelyet Jean-Pierre Christin 1743-ban talált ki, már a francia forradalom előtt ismert volt.[4] Más források szerint a skálát Celsius barátja, a botanikus Carl von Linné fordította meg 1744-ben.[5]

Fő műve a Disquisitio de observationibus pro figura telluris determinanda in Gallia habitis Uppsalában jelent meg 1738-ban. Sok értekezése közül különösen nevezetes az Über die Wärmemessung (1742) című, mert ebben fordul elő az a róla elnevezett hőmérőbeosztás. Tuberkulózisban halt meg 1744-ben. Sírja Uppsala közelében található, a nagyapjáé mellett.[1]

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b c d Anders Celsius halála (magyar nyelven). National Geographic Magyarország. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
  2. Erdei Tamás: Andres Celsius a feje tetejére állította a hőmérőt.. Zóna a mindennapi magazin, 2009. január 6. (Hozzáférés: 2011. november 27.)[halott link]
  3. http://lexikon.katolikus.hu/G/Gergely-napt%C3%A1r.html
  4. Smith, Jacqueline. Appendix I: Chronology, The Facts on File Dictionary of Weather and Climate (angol nyelven). Infobase Publishing, 246. o. (2009). ISBN 978-1-4381-0951-0. Hozzáférés ideje: 2016. február 7. „1743 Jean-Pierre Christin inverts the fixed points on Celsius' scale, to produce the scale used today.” 
  5. Linnaeus' thermometer (angol nyelven). Uppsala University. (Hozzáférés: 2016. február 7.) „Presumably Linnaeus ordered his mercury thermometer as early as 1743, so that Ekström was able to deliver the first "linnaeus-thermometer" in 1744.”

Források szerkesztés