Andreas Pannonius

Andreas Pannonius (a 15. század harmincas éveinek elején születhetett) karthauzi szerzetes, író. A legönállóbb középkori magyar teológus elme. Vele jutott el a magyarországi egyházi tudományosság arra a szintre, hogy a nemzetközi teológiai irodalom számára is figyelemre méltót alkothasson. Bár elsősorban a skolasztikus hagyományhoz kapcsolódik, műveiben a humanista gondolkodókat foglalkoztató alapvető kérdéseket állítja a középpontba.

Andreas Pannonius
Élete
Született	15. század 30-as évei Magyarország
Elhunyt	1471 (40-41 évesen) Bologna, Német-római Birodalom
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	író
Alkotói évei	15. század
Fontosabb művei	Expositio super Cantica canticorum Salomonis (Fejtegetés a salamoni Énekek énekéről, 1460) Libellus de virtutibus Matthiae Corvino dedicatus (Az erényekről szóló könyv, Corvin Mátyásnak ajánlva, 1467)

Élete

Előkelő nemesi nemzetségből származott. Fiatal korában katonai pályára lépett és öt éven át Hunyadi János környezetében szolgált. Hunyadit 1440-ben, fia, Mátyás születésének idején Kolozsvárra kísérte. 1445-ben lépett a karthauzi rendbe és a velencei zárdába vették fel a rend tagjai közé, ahol számos esztendőt töltött és Jeruzsálemben is megfordult. Borso d' Este uralkodása alatt (1450–1471) került a ferrarai kolostorba. 1471-ben Paviába helyezték át. Halálának dátuma ismeretlen.

Munkái

Munkái kéziratban maradtak. Fő műve az Expositio super Cantica canticorum Salomonis (Fejtegetés a salamoni Énekek énekéről, 1460), amely hatalmas teológiai ismeretanyagot megmozgató eredeti mű az Énekek énekéről, a Bibliának erről a híres és a misztikusok által különösen kedvelt könyvéről.

A római Vatikáni Apostoli Könyvtár őrzi Libellus de virtutibus Matthiae Corvino dedicatus (Az erényekről szóló könyv, Corvin Mátyásnak ajánlva, 1467) című munkáját. A ferrarai hercegnek ajánlott hasonló tartalmú másik könyve (Ad divum Herculem, 1471) a királyok erényeiről szóló teológiai értekezések, úgynevezett „királytükrök”, amelyet a modenai Este-könyvtárban őriznek. Ugyanitt található a Libellus super discursu Domini Borsii ducis című műve is, amely Borso hercegnek 1473-ban bekövetkezett halála alkalmából az emberi lélekről, halálról, az üdvözültekről, kárhozottakról és a purgatóriumról közöl elmélkedéseket. Borso herceg uralkodásának kimerítő történetét külön munkában írta meg, mely elveszett.

Kézirati műveit Fraknói Vilmos fedezte föl, aki részben ki is adta a szerző életrajzát is magában foglaló bevezetéssel a következő címmel: Két magyar egyházi író a XV. századból: Andreas Pannonius. Nicolaus de Mirabilibus. Közzéteszik Fraknói Vilmos és Ábel Jenő. Bpest, 1886. (Irodalomtörténeti Emlékek. I. kötete 1–287. l.)

Források

• ifj. Horváth János: Andreas Pannonius Cantica Canticorum kommentárjának forrásai; Egyetemi Ny., Bp., 1942
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891.  
• Bene Sándor: Politika és teológia Borso d'Este Ferrarájában (Andreas Pannonius királytükreinek skolasztikus forrásai). Világosság: 2009 ősz[1]
• olaszul
• magyar disszertáció
• angolnyelvű disszertáció
• angolul
• magyarul