Főmenü megnyitása

Andrej Januarjevics Visinszkij

lengyel nemzetiségű szovjet jogász, politikus

Andrej Januarjevics Visinszkij (Андрей Януарьевич Вышинский, Andriej Januariewicz Wyszynski) (Ogyessza, 1883, december 10.New York, 1954. november 22.) lengyel nemzetiségű szovjet jogász, illetve politikus.

Andrej Januarjevics Visinszkij
(Andrzej Wyszyński)
Visinszkij 1940-ben
Visinszkij 1940-ben
Született 1883. november 28.[1][2]
Odessza[3]
Elhunyt 1954. november 22. (70 évesen)[1][4][5][6]
New York[7][3]
Állampolgársága szovjet
Foglalkozása
Tisztség
  • rector of Moscow State University
  • a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tagja
  • nagykövet
  • Procurator General of the Soviet Union (1935. március 3. – 1939. május 31.)
  • Ministry of Foreign Affairs (1949. március 4. – 1953. március 5.)
Iskolái Imperial University of St. Vladimir
Kitüntetései
Halál okaszívinfarktus
Sírhely Temető a Kreml falánál

Andrej Januarjevics Visinszkij aláírása
Andrej Januarjevics Visinszkij aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Andrej Januarjevics Visinszkij témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

1902 körül csatlakozott az orosz forradalmi mozgalomhoz, majd az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt szakadása (1903) után mensevik lett. A kijevi egyetemen szerzett jogi diplomát és lett ügyvédjelölt, de politikai meggyőződése miatt ügyvédi gyakorlatot nem folytathatott. 1920-ban átlépett a bolsevik pártba, az 1920-as évek elején kisebb politikai, illetve tudományos tisztségeket viselt. 1931-ben nevezték ki a Szovjetunió főügyészévé, illetve igazságügyi népbiztosának helyettesévé, 1933-ban a Szovjetunió főügyészének helyettese, végül pedig 1935-ben főügyésze lett. Ebben a minőségében a sztálini politikai tisztogatások egyik főszereplője volt, a KamenyevZinovjev-, a PjatakovRadek, illetve a Buharin-perben[8] is halálos ítéleteket[9] indítványozott a perek szinte valamennyi vádlottja esetében.

Visinszkij a büntetőjog elméletében is „maradandót” alkotott, A perbeli bizonyítás elmélete [a szovjet jogban] (Теория судебных доказательств) című könyvért 1947-ben Sztálin-díjat kapott. E mű elhíresült alaptézise szerint a bizonyítékok királynője a vádlott beismerő vallomása. (Ezzel egy, a középkori Európában közismert – bár már Visinszkij korában sem elfogadott – tételt éltet tovább.)

Államügyészi pályafutása után Visinszkij vezető kormányzati tisztségeket kapott: 19391944 között a Népbiztosok Tanácsának elnökhelyettese, 19401949 között, illetve 1953-tól haláláig külügyi népbiztos-, illetve külügyminiszter-helyettes, 19491953 között külügyminiszter volt. Ezeken a tisztségeken kívül 1939-től a Szovjet Tudományos Akadémia tagja, illetve 19461949 között az ENSZ-ben a Szovjetunió állandó képviselőjeként működött.

MagyarulSzerkesztés

  • A Gestapo ügynökei. Visinszki A. J. vádbeszéde a Pjatakov, Radek és társai bűnperében és az ítélet; Zupka Ferenc, Bratislava, 1937
  • A szovjet állam; Cserépvalvi, Bp., 1945 (Kék könyvek)
  • Lenin és Sztálin a proletárforradalomról és az államról; ford. Gyáros László; Szikra, Bp., 1948
  • A Szovjetunió – a béke őre; Szikra, Bp., 1949
  • A szovjet állam- és jogtudomány kérdései. Voprosy teorii gosudarstva i prava c. gyűjteményes munkából. Két tanulmány; Jogi Kiadó, Bp., 1950
  • Harc a békéért. A. J. Visinszkij négy beszéde az ENSZ negyedik ülésszakán; Szikra, Bp., 1950 (Nemzetközi kérdések)
  • A Szovjetunió harca az Egyesült Nemzetek közgyűlésén a háborús gyújtogatók ellen a világ békéjéért. Részletek Visinszkij beszédeiből; Szikra, Bp., 1951 (Mi van a nagyvilágban? Az Országos Béketanács külpolitikai füzetei)
  • A békéért és a népek biztonságáért, az új háború veszélye ellen. Az ENSZ 5. ülésszakán mondott beszédek; ford. Siklósi Mihály; Szikra, Bp., 1951 (Nemzetközi kérdések)
  • Andrej J. Visinszkij–Viliam Siroky: A népek békéjéért és biztonságáért. Az Egyesült Nemzetek szervezetében elhangzott beszédek; ford. Fendt Pál, Takács Sándor, Stekel Márta; Magyar Könyvtár, Bratislava, 1951
  • Az új világháború veszélyének elhárításáért, a béke megőrzéséért, a nemzetközi biztonság megerősítéséért. Beszéd az ENSZ közgyűlésének 1952 okt. 18-i teljes ülésén; Politikai Kiadó, Bucureşti, 1952
  • A perbeli bizonyítás elmélete a szovjet jogban; ford. Benkő Gyula; Akadémiai, Bp., 1952
  • A békéért és a népek biztonságáért, az új háború veszélye ellen. Az ENSZ 6. ülésszakán mondott beszédek; Szikra, Bp., 1952 (Nemzetközi kérdések)
  • Perbeszédek; ford. Tardy Lajos; Szikra, Bp., 1953
  • A jog és az állam kérdései Marxnál; ford. Benkő Gyula; Jogi Kiadó, Bp., 1953 (Magyar-Szovjet Társaság Jogtudományi Szakosztályának kiskönyvtára)

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  2. BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Вышинский Андрей Януарьевич, 2015. szeptember 28.
  4. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Вышинский Андрей Януарьевич, 2015. szeptember 27.
  5. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  8. Ezeknek a pereknek nem csupán 1-2, hanem 16, 17, illetve 21 vádlottja volt, ezek az elnevezések csupán a legismertebb elítéltek nevét örökítik meg. Mivel ezek a perek Moszkvában zajlottak, szokás őket első, második, illetve harmadik moszkvai pernek is nevezni.
  9. Vádbeszédei a demokratikus jogállamokban megszokottakhoz képest talán kissé „élesnek” tűnhettek, például a Buharin-, illetve a Kamenyev–Zinovjev-perben is azt tanácsolta elvtársainak: „Lőjétek agyon őket, mint a veszett kutyákat”. (lásd pl.:Visinszkij vádbeszéde a Kamenyev–Zinovjev-perben, (angolul))

ForrásokSzerkesztés

  • Béládi LászlóKrausz Tamás: Életrajzok a bolsevizmus történetéből, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Államtudományi és Politikatudományi Intézet, Budapest, 1988, második, változatlan kiadás