Angyal Pál (jogász)

(1873–1949) jogász, egyetemi tanár

Síkabonyi Angyal Pál (Pécs, 1873. július 12.Budapest, 1949. január 18.)[5][6] büntetőjogász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, Angyal Pál főszolgabíró unokája, Angyal Pál kúriai bíró fia.[6]

Angyal Pál
1920-ban
1920-ban
Született Angyal Pál József Ernő
1873. július 12.[1][2]
Pécs
Elhunyt 1949. január 18. (75 évesen)[3]
Budapest[4]
Állampolgársága magyar
Házastársa késmárki Késmárky Irén
SzüleiAngyal Pál
Grabarits Tekla
Foglalkozása
  • jogász
  • professzor
Iskolái

Élete, családjaSzerkesztés

Angyal Pál Pécsett született 1873. július 12-én. Családja az ősrégi magyar nemesi családok közé tartozik, amelynek nyomai 1327-ig vezetnek vissza.

Nagyapja, síkabonyi Angyal Pál Baranya vármegye főjegyzője, Pécs 1848-as, 1867-es országgyűlési képviselője. Azonos nevű apja jogi pályán működött Pécsett, kúriai bírói rangban ment nyugdíjba.

Pakson 1897. július 11-én esküdött hűséget Késmárky Iván ügyvéd és Németh Terézia leányának, Irénnek. Felesége késmárki Késmárky Irén, négy gyermeknek adott életet.Bátyja, Béla, pécsi királyi közjegyző, a közjegyzői kamara elnöke, felsőházi tag, kormányfőtanácsos.

Budapesten hunyt el 1949. január 18-án, a Farkasréti temetőben nyugszik.[6]

Tanulmányai, munkásságaSzerkesztés

Középiskolai és főiskolai tanulmányait Pécsett végezte kitűnő eredménnyel. 1895-ben a Budapesti Tudományegyetemen jogi és államtudományi doktori fokozatot szerzett. Ez évtől Baranya vármegye tiszti ügyészségénél joggyakornok, majd 1897. január 1-jétől a pécsi felsőkereskedelmi iskolában nemzetgazdaságtant, valamint kereskedelmi- és váltójogot tanított.

Jogi oktatói tevékenységét 1898-ban kezdte meg egykori iskolájában, a pécsi püspöki joglíceumban, ahol 1912-ig büntetőjogot és jogbölcseletet oktatott. 1900-tól a Budapesti Tudományegyetemen a büntetőjog és a bűnvádi eljárás magántanára, 1912. március 7-től 1944-ig ugyanott a büntetőjog rendes, 1914-től a jogbölcsészet jogosított tanára.

1920 és 1925 között felkért előadóként a Műegyetemen általános jogismereteket tanított, magán- és büntetőjogi, valamint nemzetközi jogi tárgykörből tartott előadásokat. 1920-tól 1922-ig a jog- és államtudományi kar dékánja, 1933-34-ben az egyetem rektora volt. 1944. szeptember elsején professzorként vonult nyugállományba. Negyvenhat éven át oktatott, saját feljegyzései szerint összes megtartott előadásai száma 11 ezren felül volt, hallgatói száma pedig megközelítette a hatvanezret.

1902-től büntetőjogi törvényjavaslatokat készített elő, véleményezte a törvénytervezeteket, rendeleteket. Részt vett az 1913. évi XXI. törvénycikk (A közveszélyes munkakerülőkről) kidolgozásában. 1916-ban az igazságügy-miniszter megbízásából dr. Degré Miklóssal és dr. Finkey Ferenccel elkészítették a büntető törvénykönyv tervezetét.

Mint büntetőjogász, a klasszikus büntetőjogi iskola híve volt. Több országban tanulmányozta a börtönügyet és a fiatalkorúak bíróságait. Kezdeményezte a Patronage Egyesületek Országos Szövetségének megalakulását. 1908-ban Pécsett, majd országosan is megszervezte az ún. patronázsügyet. (A patronázs-egylet feladata a fogházlátogatáson túl a büntetést szenvedő családjának erkölcsi és anyagi támogatása, munkaalkalmak és munkaeszközök biztosítása.)

1909-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, 1930-ban rendes tagja lett. 1916-tól a Szent István Akadémia rendes tagja, 1944-ben alelnöke. 1920-tól a Magyar Jogászegylet büntetőjogi szakosztályának elnöke, 1939 és 1944 között a Magyar Jogászegylet elnöke.

A 20. század egyik legkiemelkedőbb büntetőjogásza volt. Alapos, rendszerező kommentárjaival és tankönyveivel minden jogász számára letisztult elméleti alapokat nyújtott. Főként büntetőjogi és szociálpolitikai cikkeket írt. Büntetőjogi tankönyveit évtizedekig használták. Az 1937-ben Izsák Gyulával kiadott büntető törvénykönyv magyarázatos kiadásai a gyakorlatban nélkülözhetetlennek bizonyultak. Szerkesztője volt többféle kiadványnak: 1908–1911 között a Pécs-Baranyai Múzeum Egyesület Értesítőjének, 1913–1919 között a Bünügyi Szemlének, 1913–1915 között a Büntetőjog Tárának, 1916 és 1944 között az Angyal-szeminárium kiadványainak, 1920 és 1923 közt az Ecclesianak, 1920 és 1944 között a Magyar Jogi Szemlének és a Magyar Jogi Szemle Könyvtárának. Munkatársa volt a Révai Nagy Lexikon 11–21. kötetének, a Napkelet Lexikonnak, a Gutenberg Lexikonnak, a Katolikus Lexikonnak és az Új Idők Lexikonának.

1938-ban professzori működésének 40. évfordulójára munkatársai megszerkesztették az Angyal Pál breviárium című kötetet, mellyel céljuk az volt, hogy a szaktudomány körén kívül is megismertessék, közkinccsé tegyék Angyal Pál általános értékű gondolatait. A kötethez tartozó 48 oldalas bibliográfia is mutatja, hogy az oktatási munka mellett milyen hatalmas publikációs tevékenységet végzett a jogtudós.

1943. február 5-én a kormányzó kinevezte a felsőház élethossziglani tagjává.[7] Beválasztották az Igazságügyi, a Közjogi, az Igazoló, és a Mentelmi bizottságba, és tagja lett az Országos Legfőbb Fegyelmi Bíróságnak is. Többször volt mentelmi ügynek előadója, valamint a később törvényre emelt 1944.évi VI. törvény (A nemzeti gazdálkodás rendjét zavaró egyes cselekmények szigorúbb büntetéséről) kidolgozója és előadója.

1944-ben kiadott emlékirata (Emlékeimből címmel) személyes érzéseit, gondolatait tartalmazza életének jelentős eseményeiről, és emellett hiteles képet rajzol a 20. század első felének értelmiségi, polgári világáról. Budapesten hunyt el 1949. január 18-án, a Farkasréti temetőben nyugszik.

Díjai, kitüntetéseiSzerkesztés

  • 1911 – Királyi tanácsosi cím
  • 1917 – Udvari tanácsosi cím
  • 1934 – Nagy Szent Gergely pápa lovagrendjének parancsnoka
  • 1934 – Magyar Érdemrend középkeresztje
  • 1941 – Corvin-koszorú[6]
  • 1944 – Finn Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja

Főbb műveiSzerkesztés

FordításaiSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai (1825–2002). I. kötet, Budapest: MTA Társadalomkutató Központ, 2003. 48–49. p.
  • Általános kislexikon I–II. Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2005. 81. o. ISBN 963-9257-23-0
  • Angyal Pál életrajza. Országgyűlési Könyvtár - Magyar Jogi Portál.
  • Angyal Pál: Emlékeimből. Budapest: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, 2010. 143 p.
  • Degré Miklós: Angyal Pál breviárium. Professzori működésének 40-ik évfordulója alkalmából. = Jogállam, 1938. XXXVII. évf. 9–10. szám, 380–381. p.
  • dr. Angyal Pál gyászlevele (OSZK gyászjelentései)
  • (szerk.) Bangha Béla: Katolikus lexikon I–IV., Budapest, A Magyar Kultúra Kiadása, 1931–1933
  • Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 37. o.  
  • Névpont
  • Szalai Géza: Angyal Pál. [1873–1949.] = Collega, 2000. IV. évf. 4. szám, 27–30. p.

JegyzetekSzerkesztés

  1. http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC00003/00319.htm, Angyal Pál, 2017. október 9.
  2. FamilySearch (angol nyelven). (Hozzáférés: 2022. január 20.)
  3. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  4. PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. július 1.)
  5. Halálesete bejegyezve a Bp. XII. ker. állami halotti akv. 116/1949. folyószáma alatt.
  6. a b c d Pécs lexikon  I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 40. o. ISBN 978-963-06-7919-0
  7. Az 1939. június 10-ére összehívott országgyűlés felsőházának név- és lakjegyzéke (1943) | Könyvtár | Hungaricana. library.hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2020. május 7.)
  8. Angyal Pál