Főmenü megnyitása

Bangha Béla

magyar jezsuita szerzetes

Bangha Béla József Nepomuki János (Nyitra, 1880. november 16.[1]Újpest, 1940. április 30.) jezsuita szerzetes, hithirdető, teológus, szerkesztő, író, Magyarország „sajtóapostola”.[2]

Bangha Béla
Bangha Béla.jpg
Élete
Született 1880. november 16.
Nyitra
Elhunyt 1940. április 30. (59 évesen)
Újpest
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Nemzetiség magyar
Szülei Bangha István, Marc Irma
Házastársa nem volt
Gyermekei nem voltak
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) prédikáció
Fontosabb művei • Magyarország újjáépítése és a kereszténység
• Hit és világnézet
• (szerk.) A keresztény Egyház története
A Wikimédia Commons tartalmaz Bangha Béla témájú médiaállományokat.

A katolikus sajtó megszervezése és terjesztése, Magyarország és főként Budapest rekatolizációja, a Mária kongregáció nemzetközi irányítása fűződik többek között a nevéhez. Mint szónok, író, szerkesztő és sajtóaktivista egyaránt nagy nevet szerzett magának, mind itthon, mind külföldön. Hithirdetőként bejárta Olaszországot, Németországot és a Balkánt, de számos előadást tartott Hollandiában, Észak- és Dél-Amerikában is. Ő alapította meg a Központi Sajtóvállalatot, a Magyar Kultúra folyóiratot, szerkesztette a Mária Kongregáció hazai, illetve nemzetközi lapját, a Katolikus lexikon főszerkesztője, az Actio Catholica alelnöke, a budapesti Eucharisztikus világkongresszus főszervezője, de számos más nemzetközi kongresszus szervezője és irányítója, és több mint 80 könyv szerzője vagy társszerzője.

Élete és tevékenységeSzerkesztés

GyermekkoraSzerkesztés

Bangha Béla Nyitrán született egy nemesi származású családba.[3] Apja Bangha István Véneken született és szintén papnak készült, de egészségi állapota miatt otthagyta a bécsi Pázmáneumot, jogot végzett és az összes jogtudományok doktora lett. Győrött és Győr megyében volt szolgabíró, járásbíró és törvényszéki bíró. 1876-ban került Nyitrára, ahol három gyermeke után meghalt első felesége is, enesei Dorner Jerta. Ekkor megnősült újra, és a második feleségétől, Marc Irmától született Bangha Béla 1880. november 16-án.

Bangha Béla tehetsége korán megmutatkozott. Ötéves korára már tudott írni-olvasni, és az elemi iskolába is beíratták. 15 éves korára elvégezte a kalocsai jezsuita gimnázium hatodik osztályát, majd – igen korán – hetedikes növendékként 1895. augusztus 15-én belépett a jezsuita rendbe. Nagyszombati, pozsonyi és innsbrucki tanulmányok után 1909. október 26-án szentelték pappá.

Sajtóapostol és hithirdetőSzerkesztés

A tehetséges ifjút rendi elöljárói eredetileg egyetemi tanárnak szánták, de 1910-ben a budapesti rendházba került, és átvette a Mária Kongregáció folyóirat szerkesztését. 1910. októberében nagy sikerű hitvédelmi előadásokat kezdett tartani a pesti Jézus Szíve templomban. 1912-ben megalapította a Magyar Kultúrát, az első magyar nyelvű jezsuita kulturális folyóiratot. A katolikus sajtó megújítására és terjesztésére megszervezte a Katolikus Hölgyek Országos Sajtóegyesületét. A budapesti nagyplébániák és a peremkerületek lelkipásztori ellátására létrehozta a Kisegítő Kápolna Egyesületet. A rendben szokásos harmadik próbaévet 1913 őszén Canterburyben kezdte meg, ahonnan az első világháború kitörésekor az USA követségének segítségével tért haza. 1915. február 2-án tette le ünnepélyes örökfogadalmát. 1917-ben - kiváló munkatársai, Baranyay Lajos és Buttykay Antal segítségével - létrehozta a Központi Sajtóvállalatot (KSV), a katolikus lapkiadás részvénytársaságát. 25 koronás részvényeket bocsátottak ki, és megvették az Új Nemzedék és a Déli Hírlap című lapokat, valamint olyan nívós lapokat adtak ki, mint a Nemzeti Újság és a Képes Krónika. A Tanácsköztársaság idején a vállalat pénzét lefoglalták, központi irodáját (IV. Haris-köz) felszámolták, Bangha Béla pedig külföldre menekült. Pozsonyban készítette el a restauráció tervét, és hazatérése után újjászervezte a KSV-t. Munkásságát főleg a Mária kongregációkra alapozta, őt tartották a Mária-tisztelet értelmi vezérének. Sajtószerzetet akart alapítani, de terve nem sikerült. A KSV fenntartására 1922-ben New Yorktól, Hollandián át, Mezőkövesdig kb. 100 városban tartott előadást. 1923. június 13-án a rendi generális egy nemzetközi titkárság megszervezésére Rómába rendelte, ahol megalapította a magyar kolóniát, és a Collegium Germanicum et Hungaricum kápolnájában megszervezte a magyar miséket. Egy latin nyelvű folyóirattal az egész világ Mária kongregációit irányította. Tervezte egy sajtóegyesület felállítását is. Fontosnak tartotta a szentbeszédek rádiós közvetítését.[4] Mint hithirdető bejárta Olaszországot, Németországot és a Balkánt. Nemzetközi kongresszusokat szervezett és irányított. 1925-ben hazatért, átvette a Magyar Kultúra és a Mária Kongregáció szerkesztését. 1928. július 26-ától 1935-ig a budapesti rendház főnöke lett. Egyik kezdeményezője és tevékeny résztvevője volt a Katolikus Akció (Actio Catholica) megszervezésének, és emellett tevékeny részt vállalt a nagy vallási és társadalmi mozgalmakban. 1931 és 1933 között szerkesztette és kiadta 4 kötetben a Katolikus lexikont. 1933-ban Nyisztor Zoltánnal missziós körútra indult az Argentínában, Uruguayban és Brazíliában élő magyarok közé, de útját betegsége miatt félbe kellett szakítania.

Élete végeSzerkesztés

1935-től egészsége erősen meggyengült, de szívós szervezete és akaratereje nem engedte, hogy a betegség legyűrje. A lehető legnagyobb lendülettel munkálkodott tovább, és ekkor születtek meg a legjelentősebb munkái, mint az Ijjas Antallal közösen írt 8 kötetes A keresztény Egyház története, a Világhódító kereszténység vagy a Keresztény unió. 1938-ban ő volt a budapesti Eucharisztikus világkongresszus főszervezője, kiadványainak fogalmazója és fordítója, himnuszának (Győzelemről énekeljen, Hozsanna 280/B) szerzője.

1936-tól élete végéig heves sajtócsörtéket folytat a nyilas lapokkal, melyekben pogány nézetekkel és faji antiszemitizmussal vádolja a nyilas újságokat. Halálakor a hungarista Pesti Újság „nyílt ellenfélnek" titulálja őt.[5]

1940. április 29-én Újpesten gyógyíthatatlan leukémiában hunyt el. Csaknem az egész ország gyászolta, a Szent István-bazilikából búcsúztatták, ahol Glattfelder Gyula püspök mondta a gyászbeszédet. A Kerepesi temető jezsuita sírboltjába temették el.

MűveiSzerkesztés

  • A legszebb virág és ápolása. Pozsony, 1905.
  • Modern vallásfogalmak. Budapest, 1905.
  • Rejtett kincsesbánya. Pozsony, 1905.
  • Jellemrajzok a katolikus egyház életéből. Kalocsa, 1909. (2. kiadás: Budapest, 1914)
  • Jézus istenségének bizonyítékai. Budapest, 1910.
  • Krisztus és a modern társadalom. Budapest, 1910.
  • Mi a kongregáció. Budapest, 1911.
  • A kereszténység és a zsidók. Budapest, 1912.
  • A XX. század Krisztus problémája. Budapest, 1912.
  • Sajtóröpiratok. 1-3. köt. Budapest, 1912-14.
  • Örök remények. Budapest, 1913.
  • Hitéleti szervezkedésünk és a Mária-kongregáció. Budapest, 1915.
  • Az ész tanúsága Isten mellett. Budapest, 1916.
  • Krisztus és az Egyház. Budapest, 1916.
  • Mekkora kincs a mi katolikus hitünk. Budapest, 1916.
  • A magyar katolikus sajtó kérdése. Budapest, 1917.
  • Kereszténység vagy vörös szocializmus. Budapest, 1919. (Kálvintéri álnéven)
  • Imakönyv. Budapest, 1920.
  • Lola naplója és egyéb elbeszélések. Budapest, 1920. (Szerafini Blanka álnéven)
  • Szent István és a keresztény Magyarország. Budapest, 1920.
  • Magyarország újjáépítése és a kereszténység. Budapest, 1920., [1]
  • Elmélkedések a katolikus hit alapigazságairól. Budapest, 1921.
  • Nagy kérdések útján. Budapest, 1921.
  • Amerikai missziós körúton. Budapest, 1922.
  • Világrend és Isten. Budapest, 1922.
  • Házasság és gyermekáldás a keresztény morál szempontjából. Budapest, 1923.
  • A katolicizmus fellegvárai. Budapest, 1923.
  • Pázmány szelleme és a katolikus irodalom. Budapest, 1923.
  • Istenhit és istentagadás. Budapest, 1923.
  • Jézus istenségének bizonyítékai. Budapest, 1923.
  • A katolikus Egyház krisztusi eredete. Budapest, 1923.
  • Római levelek. Budapest, 1924.
  • Konferencia beszédek. Nagyvárad, 1924.
  • Catechismus parvus congregationis Marianae. Róma, 1924.
  • Little catechism of the sodality of our Lady. Róma, 1925.
  • De modo sodales ad apostolatum inducendi. Róma, 1925.
  • Der zeitgemässe Laienapostolat und die Marianische Kongregationen. München, 1925.
  • Handbuch für die Leiter Marianischer Kongregationen. München, 1925.
  • Római úti kalauz. Budapest, 1925.
  • Handbuch des zeitgemässen Apostolats. Freiburg, 1926.
  • A mózesi teremtéstörténet hat napja. Budapest, 1927.
  • Gondolkodás-e a szabad gondolkodás? Budapest, 1927.
  • A felekezeti előítéletek forrásai. Budapest, 1927.
  • A jezsuita rend ellenségei. Budapest, 1928.
  • Lelkigyakorlatos konferencia a pécsi egyetemen 1928. Pécs, 1928.
  • Válasz az Országos Református Lelkészegyesület gyűlésén elhangzottakra. Kecskemét, 1928.
  • Ó, ha én hinni tudnék! Budapest, 1928.
  • A gyermek és a házasság. Budapest, 1929.
  • Mária. Budapest, 1929.
  • Magyarok Nagyasszonya. Budapest, 1929.
  • Az oltár titkai. Budapest, 1930.
  • A másik. Elbeszélés. Budapest, 1931. (Szerafini Blanka álnéven)
  • Katolikus lexikon. 1-4 köt. Szerk. Budapest, 1931-33.
  • Requiem. Budapest, 1932.
  • Katolicizmus és zsidóság. Iványi Jánossal és Pataki Arnolddal. Budapest, 1933.
  • A mi erőnk: a mi sajtónk! Budapest, 1933.
  • Örök élet igéi. Budapest, 1934.
  • Beszédvázlatok a családvédelmi triduumra. Többekkel. Budapest, 1934.
  • Dél keresztje alatt. Budapest, 1934.
  • Római útikalauz a magyar közönség számára. Artner Edgárral. Budapest, 1934.
  • Klärung in d. Judenfrage. Wien-Leipzig, 1934.
  • Hitvédelem. Bangha Béla és Strommer Viktorin előadásai alapján jegyezte Gergely István. Budapest, 1935.
  • Róma lelke. Budapest, 1936.
  • Magyar jezsuiták Pombal börtöneiben. Budapest, 1937.
  • Az ősegyház. Budapest, 1937.
  • Életünk élete. Budapest, 1937.
  • A keresztény Egyház története. 1-8. köt. Ijjas Antallal. Budapest, 1937-41. 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8. kötet
  • fhttps://www.unitas.hu/digitalis_dokumentum/eucharisztia Az Eucharistia], [2]. Többekkel. Budapest, 1938.
  • Allocutiones eucharisticae. Budapest, 1938.
  • Napkelet és napnyugat. Összeáll. Budapest, 1938.
  • Béke veletek. Szentbeszédek. Budapest, 1939.
  • Csődöt mondott-e a kereszténység? Budapest, 1939.
  • Világnézeti válaszok. Budapest, 1940.
  • Az Egyház krisztusi gondolata. Budapest, 1940.
  • Világhódító kereszténység. Budapest, 1940.
  • Képek a Jézustársaság életéből. Budapest, 1940.
  • A 400 éves Jézustársaság. Összeáll. Budapest, 1940.
  • Elbeszélések és színművek. Budapest, 1942.
  • Hit és világnézet. 1-2. köt. Budapest, 1942.
  • Jellemrajzok a katolikus egyház életéből. Budapest, 1942.
  • Jézus istenségének bizonyítékai. Budapest, 1942.
  • A katolikus Egyház krisztusi eredete. Budapest, 1942.
  • Harc a keresztény Magyarországért. Budapest, 1943.
  • A katolikus építés. Budapest, 1943.
  • A katolikus sajtó szolgálatában. Budapest, 1943.
  • Keresztény unió. Budapest, 1943.

Álnevei, betűjegyei: b. b. (Magyar Kultúra), Kálvintéri (Alkotmány 1911-1916), Peregrinus, Szerafini Blanka.

Összegyűjtött műveit a Szent István Társulat 30 kötetben adta ki 1942 és 1943-ban.

JegyzetekSzerkesztés

  1. familysearch
  2. "A sajtó és irodalom nemcsak politikai és esztétikai ügy, hanem elsősorban igenis világnézeti s valláserkölcsi ügy. Mert a sajtó és az irodalom a gondolatterjesztésnek egyik legfőbb eszköze. És éppen azért, mert oly észrevétlenül, ügyesen, sorok közt tudja ezt vagy azt a világnézetet szolgálni, védelmezni, terjeszteni, lehet hatalmas apostola a jónak, de lehet borzalmas segítőtársa a rombolás szellemének is." Katolikus sajtó és irodalom (Nagygyűlési beszéd, Budapest, 1932. október 18.). In: Örök élet igéi, II. kiadás. Bp., 1941. 189-202. old.
  3. Gerő József: A M. Kir. Belügyminiszter által igazolt nemesek 1867-1937 (Budapest, 1938). Az igazolt nemesek névsora. 48.o.
  4. "Mintha a Gondviselés éppen a technikai elanyagiasodás ellensúlyozására állította volna bele az Ige szolgálatába a technika e modern csodáját: levelek és vallomások özöne bizonyítja, hogy sokakban éppen a rádiós szentbeszédek keltették fel újra a vallásos érdeklődést, olyanokban is, akik előzőleg, ki tudja, mióta nem lépték át a templom küszöbét. Helyes és kívánatos dolog, hogy az eszmeterjesztés modern eszközeit ne csak a rombolás és a tévedés állítsa be a maga eszméinek szolgálatába, hanem az igazság, az Úr szava is, az Ég üzenete a földnek!" Bevezetőül. In: Örök élet igéi, II. kiadás. Bp., 1941. 6. old.
  5. Molnár Gyula (szerk.): Bangha Béla, a nagy sajtóapostol 1880-1940. Budapest, 1940. 28.

ForrásokSzerkesztés

  • Magyar katolikus lexikon
  • P. Bangha élete (összeáll. Bikfalvi Géza) In: Párbeszéd – Magyar Jezsuita Portál
  • A jezsuiták Budapesten. In: Párbeszéd – Magyar Jezsuita Portál
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Megindította id. Szinnyei József. Új sorozat. Budapest, 1939-. 222. 1269. o.
  • Jezsuita Történeti Évkönyvek 1940-42. Szerk. Gyenis András. Budapest, 1940-1942. 1940/315.
  • 100 jezsuita arcél. Szerk. Gyenis András. 1-3. köt. Budapest, 1941.
  • Kortárs magyar jezsuiták. Szerk. Szabó Ferenc SJ. I. Eisenstadt 1991; II. Budapest, 1992. („Anima una-könyvek” 1-2.)

További irodalomSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Bangha Béla témájú médiaállományokat.
  • Alszeghy Zsolt 1940: A szónok Bangha. Magyar Kultúra I.
  • Baranyay Jusztin 1940: Bangha Béla S J. Magyar Kultúra I.
  • Bangha Béla a nagy sajtó apostol. Szerk. Molnár Gyula. Budapest, 1940.
  • Nyisztor Zoltán: Bangha Béla élete és műve. Budapest, 1941.
  • Bangha Béla évkönyv. Szerk. Hamar Zoltán. Budapest, 1941.
  • Szolnoki Erzsébet: A Páter. Győr, 1998.
  • Molnár Antal – Szabó Ferenc: Bangha Béla SJ emlékezete. Bp. 2010.

Külső hivatkozásokSzerkesztés