A prédikáció vagy másképp az igehirdetés vallásos értelemben egyházi beszéd, amely általában az istentisztelet keretében hangzik el. Aki a beszédet mondja, az a prédikátor, az igehirdető. A keresztény templomokban többé-kevésbé magasított, gyakran mellvéddel és baldachinummal ellátott emelvény szolgál a beszéd megtartására.

Története szerkesztés

 
A halotti beszéd eredeti szövege a Pray-kódexben.

A középkorban a prédikációk jelentőségét az adja, hogy az egyházi szertartások (mise, keresztelés, házasságkötés, elsőáldozás, bérmálás, Szent Kenet feladása, temetés stb.) latin nyelven folytak, amelyet a hívek többsége nem értett, így a pap számára a leghatékonyabb eszköz, amellyel szólni tudott a híveihez a szentbeszéd volt.

A magyar nyelv egyik első emléke a Halotti beszéd is egy ilyen prédikáció, amely temetési szertartás keretében hangzott el.

A könyvnyomtatás felfedezése és elterjedése lassan magával hozta az írástudatlanság felszámolását. A reformáció egyik vívmánya volt, hogy az istentiszteleteket teljes egészében anyanyelven tartják. A katolikusoknál a mise nyelve egészen az 1960-as évek közepéig (a Második vatikáni zsinat határozatáig) a latin maradt, de a prédikációkat a magyar anyanyelvű papok általában magyarul tartották. Kivétel volt, például, ha magas rangú külföldi vendégek is részt vettek azokon.

A prédikációs irodalom vallásos, tanító jellegű, a hittételeket terjesztő, különleges műgonddal szerkesztett művek összessége.

A prédikátorok szerkesztés

 
Szent Pál prédikál Athénben (Raffaello, 1515)

A papok külön képzést kaptak szónoklattanból, felhasználva az ókori szerzők (például, Démokritosz, Cato, Cicero) e tárgyban írt műveit is. A keresztény egyházakban az egyszerű lelkésztől a főpapokig minden pap prédikál, az istentisztelet (katolikusoknál szentmise) keretében ez kötelező elem. A katolikus egyház a hit terjesztésére külön misszionáriusokat képez ki, akik valamelyik szerzetesrend keretében hirdetik az igét, az egyházközség adminisztratív ügyei nem terhelik őket.

Minden kornak és majdnem minden településnek voltak híres prédikátorai, akik közül sokan írásban is megörökítették gondolataikat. A prédikátorok szentbeszédeikben nem csak a hit kérdéseivel foglalkoztak, hanem társadalmi kérdéseket is felvetettek. Ez nem mindig volt veszélytelen, mert a világi hatalom birtokosai a nekik nem tetsző kijelentésekért sokszor megtorlást alkalmaztak. Jó példa erre Morus Tamás, akit VIII. Henrik angol király kivégeztetett, a 40 magyar református prédikátor, akiket a Pozsonyi vértörvényszék a 17. század végén gályarabságra ítélt, de a közelebbi múltból a székelyudvarhelyi Pálfi Géza, akit 1983 karácsonyán elmondott szentbeszédéért a Securitate halálra vert.

A mai prédikátorok kihasználják a legújabb technikai vívmányokat is. Az Amerikai Egyesült Államokban több prédikátor van, aki a televízió segítségével hirdeti az igét, ők a televangelisták. Magyarországon a Hit Gyülekezete él leginkább a televízió nyújtotta szolgáltatásokkal, az ATV adó minden vasárnap sugározza „Vidám Vasárnap” c. műsorukat, benne Németh Sándor vezető lelkész prédikációjával.

Magyar nyelvű prédikációs irodalom időrendben szerkesztés

Összefoglaló kézikönyv szerkesztés

Gyűjteményes művek szerkesztés

Egyes prédikációs kötetek szerkesztés

Igen nagy számú magyar prédikációs kötet jelent meg a 16. századtól kezdve, ezeket legtöbbször „X. Y. egyházi beszédei’’ címen adták ki. Néhány jelentősebb ezek közül időrendben:

16. század szerkesztés

17. század szerkesztés

18. század szerkesztés

  • Csúzy Zsigmond:
    • Zengedező sípszó, Pozsony, 1723
    • Lelki éhséget enyhítő evangeliumi kölcsönözött három kenyér, Pozsony, 1724
    • Evangéliumi trombita, Pozsony, 1724
  • Szabó István: Prédikátziók..., Sopron, 1744
  • Padányi Biró Márton: Micae et spicae evangelico apostolicae. Avagy evangyéliomi kenyér morzsalékok és apostoli buzakalászok, Győr, 1756
  • Sztankovátsi Lipót: Vasárnapokra szolgáló prédikációk, Pozsony, 1789–1790
  • Alexovics Vazul: Vasárnapi prédikácziók... I–IV., Pest, 1790–1791
  • Hunyadi Szabó Ferenc:
    • Ötvenhét közönséges predikatziók... I–III., Vác. 1797–1799
    • a IV. kötet címe: Hetvenkét ünnepi prédikácziók..., Vác, 1800
    • az V. kötet címe: Különös alkalmatosságokra való ötvennyolcz prédikátziók..., Vác, 1802

19. század szerkesztés

20. század szerkesztés

  • Ruschek Antal: Alkalmi egyházi beszédek, Budapest, 1901
  • Kiss Áron: Közönséges, évfordulati és alkalmai egyházi beszédek, Budapest, 1901
  • Jánosi Zoltán: Papi dolgozatok I–X., Debrecen, 1906–1917
  • Mihályfi Ákos: Egyházi beszédek. Adventi, nagybőjti, ünnepi és alkalmi beszédek, Budapest, 1911

Külföldi prédikációs kötetek szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

Források szerkesztés

  • Farkasné Juhász Krisztina – Fenyő D. György – Sümeginé Tóth Piroska: Középiskolai irodalmi lexikon, Corvina Kiadó, Budapest, 2001, ISBN 963-13-4525-4
  • Márki József: Szak- és betürendes kalauz az összes magyar irodalom története- s könyvészetében, Budapest, 1878, 30–32. o. → elektronikus elérhetőség: Archive.org

További információk szerkesztés