Annibale Bentivoglio (1413–1445)

Bologna ura

Id. Annibale Bentivoglio (Bologna, 1413 – Bologna, 1445. június 24.) Bologna ura 1443-tól 1445-ig.

Annibale Bentivoglio
Annibale I Bentivoglio.jpg

Uralkodóház House of Bentivoglio
Született 1413
Bologna
Elhunyt 1445. június 24. (31-32 évesen)
Bologna
NyughelyeSan Giacomo Maggiore
Édesapja Antongaleazzo Bentivoglio
Gyermekei Giovanni II Bentivoglio
Arms of the house of Bentivoglio (1).svg
A Wikimédia Commons tartalmaz Annibale Bentivoglio témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Anton Galeazzo Bentivoglio természetes fia, 1435-ben apja meggyilkolása után el kellett hagynia Bolognát a concordiai püspök, Daniele Scoti, a város akkori apostoli kormányzójának parancsára. 1441-ben visszatért szülővárosába, ahol Niccolò Piccinino úgy kormányzott, mintha abszolút ura lenne, a város élére a Viscontiak, állították, akiknek segítségét maguk a bolognaiak kérték.[1]

 
Síremléke a bolognai San Giacomo Maggiore-bazilikában, a Bentivoglio-kápolnában

Bentivoglióban a kiváltságainak veszélyeztetőjét gyanítva, Piccinino elfogatta és bezáratta őt a Parma melletti Varano várába, amely annak idején Piacenzával együtt milánói uralom alatt állt. Innen kalandos szöktetéssel, Galeazzo Marescotti de'Calvi és más hívei 1443. június 3-án szabadították ki.[1][2]

Titokban Bolognába visszatérve, ott folyamatos lázadást talált az összes nagyobb bolognai család szövetségének eredményeként, és amelynek célja Piccinino elűzése volt.[1] Más források arról számolnak be, hogy az általa vezetett bolognaiaknak sikerült visszaszorítaniuk Luigi Dal Verme milánói csapatait, amikor legyőzték őket a San Giorgio di Piano csatában (1443. augusztus 14.). Miután Piccininót elűzték, a bolognaiak 1445-ben Bentivogliót választották meg a tizenhat reformátor élére, amivel gyakorlatilag a város urává tették.

A Bentivoglio család fölénye új elégedetlenséget okozott, a rivális család ezúttal a Canetoliak voltak. Bentivoglio megpróbálta megnyugtatni a kedélyeket azzal, hogy kinevezte Battista Canetolit a szenátus vezetőjévé, de eredménytelenül.[3] Canetolik valójában merényletet szerveztek, amelynek célja a város irányításának megszerzése volt. A Ghisileri család segítségével tőrbecsalták Bentivogliót, aki meghívásukra a keresztelőre tartott. Az ő meggyilkolása azonban kiváltotta a többi család reakcióját: a Canetoli és a Ghisileri család tagjait halálra ítélték vagy száműzték.[1]

Mivel Bentivoglio fia, Giovanni túl kicsi volt, és mivel más nemesek visszautasították a város irányítását, Sante Bentivogliót, Ercole Bentivoglio, Annibale unokatestvérének törvénytelen fiát nevezték ki városa első polgárnak.

Az Annibale által 1445-ben elkezdett Bentivoglio-kápolnát, a San Giacomo Maggiore templomban, Giovanni fejeztette be 1486-ban.[4]

Házassága és gyermekeiSzerkesztés

1441-ben Filippo Maria Visconti hozzáadta Donnina Viscontit, Lancillotto Viscontinak, Bernabò Visconti fiának a lányát.[5] Két gyermekük született:

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d ESCI
  2. [halott link]
  3. Copia archiviata. [2005. április 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. március 18.)
  4. La Cappella Bentivoglio
  5. Storia di Milano … I Visconti

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben az Annibale I Bentivoglio című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.