Filippo Maria Visconti

Filippo Maria Visconti (Milánó, 1392. szeptember 3. – Milánó, 1447. augusztus 13.) a Visconti-család sarja, Milánó uralkodója 1412 és 1447 között.

Filippo Maria Visconti
Milánó hercege
Uralkodási ideje
1412. május 16. – 1447. augusztus 13.
Koronázása	1412. június 16.
Elődje	Giovanni Maria Visconti
Utódja	Francesco Sforza
Pavia grófja
Uralkodási ideje
1402 –
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Visconti
Született	1393. szeptember 3. Milánó
Elhunyt	1447. augusztus 13. (53 évesen) Milánó
Nyughelye	Milánói dóm
Édesapja	Gian Galeazzo Visconti
Édesanyja	Caterina Visconti
Testvére(i)	Giovanni Maria Visconti Valentina Visconti
Házastársa	Beatrice di Tenda
Házastársa	Savoyai Mária
Gyermekei	Bianca Maria Visconti törvénytelen
Vallás	római katolikus
Filippo Maria Visconti címere
A Wikimédia Commons tartalmaz Filippo Maria Visconti témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája

Gian Galeazzo Visconti három fiával  bemutatják a Certosa di Pavia modelljét a Szűzanyának

Filippo Maria Visconti, 1402-ben Pavia névleges uralkodója lett, majd meggyilkolt testvérét Gian Maria Viscontit követve, Milánó hercegi székében 1412-ben. Gian Galeazzo Visconti fiai voltak, második feleségétől, Caterina Viscontitól. Filippo házasságával Beatrice Lascaris di Tenda, Biandrate grófnőjével Facino Cane zsoldoskapitány boldogtalan özvegyével, aki viszályt szított Filippo legidősebb testvére és anyja a régens Caterina Visconti között, közel fél millió forint hozományt jelentett Filippo Maria számára. Azonban mikor Beatrice túl nagy az érdeklődést tanúsított az államügyek iránt, házasságtöréssel vádolta meg, és lefejeztette Binasco várában 1418-ban.

Visconti címere

Bár kegyetlen és paranoiás volt, rendkívül érzékeny előnytelen küllemére, mindazonáltal tehetséges államférfi volt, aki olyan befolyásos zsoldoskapitányokat alkalmazott, mint Carmagnola, Piccinino – aki sikertelenül vezette a csapatait az anghiari csatában, 1440-ben, és Francesco Sforza, akinek sikerült visszafoglalnia apja hercegségének lombardiai részét.

Visconti-Sforza tarot kártyák

Giorgio Ordelaffi halálakor, Forlì ura, kihasználta, hogy az örökös, Tebaldo Ordelaffi gyámja volt, hogy hódításokkal próbálkozzon Romagnában (1423). Firenzével háborút szított, ami kétségtelenné tette szándékait. Francesco Bussone da Carmagnola unszolta a velenceieket hogy avatkozzanak be a viszályba Firenze oldalán (1425), és a háború átterjedt Lombardiára is.

1426 márciusában Carmagnola lázadást szított Bresciában, amit alig öt évvel korábban hódított meg Visconti számára. Egy hosszú hadjárat következtében Velence meghódította Bresciát, ezzel kiterjesztve szárazföldi birtokait a Garda-tó keleti partjáig. Filippo Maria eredménytelenül kért császári támogatást, ezért kénytelen volt elfogadni V. Márton pápa békejavaslatát, ami Velencének és Carmagnolának kedvezett. A feltételeket csak vonakodva fogadta el Milánó lakossága és a császár. Filippo Maria pedig azonnal kirobbantotta az ellenségeskedést az első adandó ürügy folyamán. Ez vezetett a maclodiói vereséghez (1427. október 12-én), amit egy tartósabb béke követett, amit Ferraraban írtak alá és a közvetítő III. Niccolò d’Este herceg volt.

A következő évben, 1427. december 2-án a herceg másodszor is megnősült. Savoyai Máriát (1411–1469) vette feleségül, erős szövetségesének, VIII. Amadé savoyai hercegnek. A Visconti-család támogatásával, Amadé egy ideig mint V. Félix ellenpápa uralkodott 1439 novembere és 1449 áprilisa közt.

Meghívta a híres tudóst Gasparino Barzizzát, hogy hozzon létre egy iskolát Milánóban. Barzizza udvari szónokként is szolgált.

1447-ben halt meg, közvetlen férfi ágon az utolsó Viscontiként, és a hercegségben a rövid életű Ambróziai Köztársaság után Francesco Sforza (1401–1466) követte, aki feleségül vette Filippo Maria egyetlen örökösét 1441-ben, Bianca Maria (1425–1468) nevű leányát, aki a szeretőjétől Agnese del Mainótól (1401–1465) született.

Alakja a művészetben

A legrégebbi fennmaradt tarot kártyák, amelyeket akkoriban carte da trionfinak neveztek, valószínűleg Filippo Maria Visconti megbízásából készültek.

Ősei

Filippo Maria Visconti négygenerációs családfája

Filippo Maria Visconti	apja: Gian Galeazzo Visconti	apai nagyapa: II. Galeazzo Visconti	apai nagyapai dédapa: Stefano Visconti	apai dédapai ükapa: I. Matteo Visconti
				apai dédapai ükanya: Bonacossa Borri
			apai nagyapapi dédanya: Valentina Doria	apai dédanyai ükapa: Bernabò Doria
				apai dédanyai ükanya: Eliana Fieschi
		apai nagyanya: Bianca di Savoia	apai nagyanyai dédapa: Aimone di Savoia	apai dédpapai ükapa: Amedeo V di Savoia
				apai dédapai ükanya: Simona di Bresse
			apai nagyanyai dédanya: Violante Paleologa	apai dédanyai ükapa: Teodoro I del Monferrato
				apai dédanyai ükanya: Argentina Spinola
	anya: Caterina Visconti	anyai nagyapa: Bernabò Visconti	anyai nagyapai dédanya: Stefano Visconti	anyai dédanyai ükapa: Matteo I Visconti
				anyai dédanyai ükanya: Bonacossi Borri
			anyai nagyapai dédanya: Valentina Doria	anyai dédanyai ükapa: Bernabò Doria
				anyai dédanyai ükanya: Eliana Fieschi
		anyai nagyanya: Regina della Scala	anyai nagyanyai dédapa: II. Mastino della Scala	anyai dédapai ükapa: Alboino della Scala
				anyai dédapai ükanya: Beatrice da Correggio
			anyai nagyanyai dédanya: Taddea da Carrara	anyai dédanyai ükapa: Jacopo II da Carrara
				anyai dédanyai ükanya: Elisabetta Gradenigo

Hivatkozások

• Az angol Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Visconti, Encyclopædia Britannica, 1911. témában.

Előző uralkodó: Gian Maria Visconti

Milánó hercege 1412 – 1447 Visconti-ház

Következő uralkodó: Ambróziai Köztársaság

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Filippo Maria Visconti című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• The Search for a Patron in the Middle Ages and the Renaissance. E. Mellen Press (1996) 

Kapcsolódó szócikkek

• Vincenzo Bellini 1833-as operája a
• Beatrice di Tenda