San Giorgio di Piano

település Olaszországban

San Giorgio di Piano település Olaszországban, Emilia-Romagna régióban, Bologna megyében. Lakosainak száma 8749 fő (2018. január 1.).[1] +/- San Giorgio di Piano Argelato, Castello d’Argile, Bentivoglio és San Pietro in Casale községekkel határos.

San Giorgio di Piano
San Giorgio martire (San Giorgio di Piano) 01.JPG
Közigazgatás
Ország Olaszország
RégióEmilia-Romagna
MegyeBologna
Védőszent Szent György
Irányítószám 40016
Körzethívószám 051
Forgalmi rendszám BO
Népesség
Teljes népesség8749 fő (2018. jan. 1.)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság21 m
Terület30,43 km²
Időzóna CET (UTC+01:00)
Elhelyezkedése
San Giorgio di Piano (Olaszország)
San Giorgio di Piano
San Giorgio di Piano
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 44° 39′, k. h. 11° 23′Koordináták: é. sz. 44° 39′, k. h. 11° 23′
Elhelyezkedése Bologna térképén
Elhelyezkedése Bologna térképén
San Giorgio di Piano weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz San Giorgio di Piano témájú médiaállományokat.

TörténeteSzerkesztés

San Giorgio al PianoSzerkesztés

Már a római korban aktív központ volt, a számos lelet és a helyrajzi adatok tanúsága szerint, amelyek a középkorban „Castello di San Giorgio” várat "Selva tauriana" vagy "Massa tauriana" e "Saltus plano" néven illetett erdőség és síkság.

I. Ottó német-római császár 947-ben "Castello sancti Georgii" néven említi: azokban nyugtalan időkben a lakosság Szent György katonaszentet választotta védőszentjéül.

A kereskedelemben betöltött stratégiai helyzete miatt már a 14. században máig megmaradt erődítési munkálatokat végeztek, 1388-ban pedig már az egész kastélyt megerősítették.

A pápai állam uralma alatt állt 1796-ig, amikor is a napóleoni korszak községe lett. Lendületes gazdasági és társadalmi fejlődésének 19. századi alapja a mezőgazdaságon belül a kender- és búzatermesztés volt.

FrakcióiSzerkesztés

CinquantaSzerkesztés

Cinquanta ősrégi eredetű, ahol számos istenségeket ábrázoló márványtöredék került napvilágra a 2. századból, a Villa Zambeccariból.

A második világháború idején, a német megszállás és az Olasz Szociális Köztársaság (vagy Salòi Köztársaság) olaszul: Repubblica Sociale Italiana alatt a Candini itteni parasztcsalád elrejtette a deportálástól megmentve saját tanyaházában a nápolyi Cuomo család három tagját, Vittorio Cuomo katonaszökevény századost és zsidó feleségét meg kisfiát. E nemes és veszélyes tettükért 1998. június 14-én a Jad Vasem jeruzsálemi intézet a Pio és Gina Candini házaspárt a Világ Igaza kitüntetésben részesítette.[2]

GherghenzanoSzerkesztés

1433-ban Annibale I Bentivoglio egy híres csatában itt veszítette el a Visconti-hadsdreget. A centrum a középkorban fejlődött, akkor épült a Geminiano di Modena-templom, amelyet 1729-ben rekonstruáltak. Benne ma is látható Antonio Randa egyik vászna, abból az időből, amikor Lucio Massari növendéke volt, aki valószínűleg maga rendelte meg a művet, amelyet legutóbb Maria dell'Amore restaurált, eltávolítva a karcokat és átfestéseket, tökéletesen láthatóvá téve a festményt és felfedezve a bolognai művész kézjegyét. A kép a Madonnát ábrázolja a Gyermekkel, Szent Geminiano, Szent Ferenc és Loyolai Szent Ignác társaságában, a művész 1622–26-es periódusából.

StiaticoSzerkesztés

3,73 kilométeres távolságra van San Giorgio di Pianótól, amelyhez tartozik. A frakció neve a római „Hostiaticus” udvariassági fordulatból származik. Stiatico központjában található a San Venanzio vértanúnak szentelt templom, amelyet az 1700-as évek végén restauráltak. Belsejében csodálható meg a város védőszentjének gipszszobra, De Maria alkotása. San Giorgio di Pianóba vezető főutcája a Villa Garagnaninál kezdődik, amely a 18. század elején épült. A két világháború alatt német katonák szállása volt a parkjával együtt, amelynek sok évszázados fája annyira károsodott, hogy pótolni kellett őket.

NépességSzerkesztés

A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott:

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Popolazione Residente al 1° Gennaio 2018. Italian National Institute of Statistics. (Hozzáférés: 2019. március 16.)
  2. Israel Gutman, Bracha Rivlin e Liliana Picciotto, I giusti d'Italia: i non ebrei che salvarono gli ebrei, 1943-45 (Mondadori, Milánó, 2006), 83. o.

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a San Giorgio di Piano című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információkSzerkesztés