Apró kéreghangya

rovarfaj

Az apró kéreghangya (Temnothorax parvulus) a bütyköshangyaformák (Myrmicinae) alcsaládba sorolt szívhangyarokonúak (Crematogastrini) nemzetségben a kéreghangya (Temnothorax) egyik, Magyarországon is honos faja.

Apró kéreghangya
Dolgozója oldalnézetben
Dolgozója oldalnézetben
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)
Öregrend: Fejlett szárnyas rovarok (Endopterygota)
Rend: Hártyásszárnyúak (Hymenoptera)
Alrend: Fullánkosdarázs-alkatúak (Apocrita)
Alrendág: Fullánkosok (Aculeata)
Öregcsalád: Hangyaszerűek (Formicoidea)
Család: Hangyák (Formicidae)
Alcsalád: Bütyköshangyaformák (Myrmicinae)
Nemzetség: Szívhangya-rokonúak (Crematogastrini)
Nem: Kéreghangya (Temnothorax)
Faj: Temnothorax parvulus
Schenck, 1852
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Apró kéreghangya témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Apró kéreghangya témájú kategóriát.

Dolgozója fölülnézetben

Származása, elterjedése

szerkesztés

Eurázsiában terjedt el Gibraltártól Türkmenisztánig; Algériában a Földközi-tenger partvidékén fordul elő szórványosan.[1] A Balti-tengerben Gotland és Öland szigetén települt meg (Lőrinczi). Kelet-Lengyelországba és a tenger keleti partvidékére már nem jutott el.

Megjelenése, felépítése

szerkesztés

Neve arra utal, hogy még a közismerten kis termetű kéreghangyák között is kicsinek számít.

Életmódja, élőhelye

szerkesztés

Mediterrán–szubmediterrán jellegű, meleg- és szárazságkedvelő faj. Egykirálynős, néhány tucat (max. 100–200) dolgozós fészkeit a szárazabb, nyíltabb lomberdőkben (főleg tölgyesekben) rendezi be. A helyenként igen sűrűn sorjázó fészkek (megfigyelt legnagyobb gyakorisága 139 fészek/100 m²) lehetnek a talajban, korhadt fában, kövek alatt, avarban, mohában, termésekben, sőt gubacsokban is.

Túlnyomórészt ragadozó. Félfedelesszárnyúakat (Hemiptera) nem látogat, legfeljebb a róluk lecsepegett mézharmatot nyalogatja fel (Lőrinczi). Nemének több más tagjához hasonlóan szezonálisan többfészkű: nyárra az egyes kolóniák néhány tucat dolgozóból álló kisebb egységekre bomlanak fel (ez a jelenség a kolóniahasadás). Az egységek külön-külön fészkelőhelyet foglalnak el, ezek egyikében a királynővel. Viszonylag későn, augusztus eleje és szeptember közepe között, a napfelkeltét követő órákban repül. úgy, hogy az új bolyok alapítása pleometrikus (Lőrinczi) — tehát azt több királynő együttműködve alapítja, de az első dolgozók megjelenése után riválisokká válnak, és a küzdelem végén csak egyikük marad életben.[2]