Apró kéreghangya
Az apró kéreghangya (Temnothorax parvulus) a bütyköshangyaformák (Myrmicinae) alcsaládba sorolt szívhangyarokonúak (Crematogastrini) nemzetségben a kéreghangya (Temnothorax) egyik, Magyarországon is honos faja.
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Dolgozója oldalnézetben
| ||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Apró kéreghangya témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Apró kéreghangya témájú kategóriát. |
Származása, elterjedése szerkesztés
Eurázsiában terjedt el Gibraltártól Türkmenisztánig; Algériában a Földközi-tenger partvidékén fordul elő szórványosan.[1] A Balti-tengerben Gotland és Öland szigetén települt meg (Lőrinczi). Kelet-Lengyelországba és a tenger keleti partvidékére már nem jutott el.
Megjelenése, felépítése szerkesztés
Neve arra utal, hogy még a közismerten kis termetű kéreghangyák között is kicsinek számít.
Életmódja, élőhelye szerkesztés
Mediterrán–szubmediterrán jellegű, meleg- és szárazságkedvelő faj. Egykirálynős, néhány tucat (max. 100–200) dolgozós fészkeit a szárazabb, nyíltabb lomberdőkben (főleg tölgyesekben) rendezi be. A helyenként igen sűrűn sorjázó fészkek (megfigyelt legnagyobb gyakorisága 139 fészek/100 m²) lehetnek a talajban, korhadt fában, kövek alatt, avarban, mohában, termésekben, sőt gubacsokban is.
Túlnyomórészt ragadozó. Félfedelesszárnyúakat (Hemiptera) nem látogat, legfeljebb a róluk lecsepegett mézharmatot nyalogatja fel (Lőrinczi). Nemének több más tagjához hasonlóan szezonálisan többfészkű: nyárra az egyes kolóniák néhány tucat dolgozóból álló kisebb egységekre bomlanak fel (ez a jelenség a kolóniahasadás). Az egységek külön-külön fészkelőhelyet foglalnak el, ezek egyikében a királynővel. Viszonylag későn, augusztus eleje és szeptember közepe között, a napfelkeltét követő órákban repül. úgy, hogy az új bolyok alapítása pleometrikus (Lőrinczi) — tehát azt több királynő együttműködve alapítja, de az első dolgozók megjelenése után riválisokká válnak, és a küzdelem végén csak egyikük marad életben.[2]
Jegyzetek szerkesztés
Források szerkesztés
- Foitzik–Fritsche: Susanne Foitzik, Olaf Fritsche: Hangyák. Világbirodalom a lábunk alatt. Rohwolt, Hamburg, 2019. Magyarul: Park Kiadó, 2021. ISBN 978-963-355-717-4. 307 old.
- Lőrinczi: Lőrinczi Gábor: Szubmediterrán erdei hangyaközösségek (Hymenoptera: Formicidae) tér- és időbeli szerveződése