Főmenü megnyitása

Aranyosegerbegy

Aranyosegerbegy (románul Viișoara, németül Erlenmarkt) település Romániában, Kolozs megyében, az azonos nevű község központja. Aranyosgyérestől 2 kilométerre, az Aranyos folyó bal partján fekszik.

Aranyosegerbegy (Viișoara)
Aranyosegerbegy látképe Aranyosgyéres felől
Aranyosegerbegy látképe Aranyosgyéres felől
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeKolozs
KözségAranyosegerbegy
Rang községközpont
Irányítószám 407590
SIRUTA-kód 60071
Népesség
Népesség4488 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság1226 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság303 m
Terület61,53 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Aranyosegerbegy (Románia)
Aranyosegerbegy
Aranyosegerbegy
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 33′ 28″, k. h. 23° 54′ 35″Koordináták: é. sz. 46° 33′ 28″, k. h. 23° 54′ 35″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Aranyosegerbegy témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

TörténeteSzerkesztés

Első írásos említése 1318-ból származik, ekkor Egerbeg néven írják. 1332-ben már plébániatemploma volt, de ez az idők folyamán elpusztult. Mai református temploma 1796-99-ben, a katolikus kápolna pedig 1936-ban épült.

1744-ben egy Mária Terézia-féle oklevélen városként említik (Oppidum nostrum privilegiatum Egerbegy), de arra nézve nem maradtak fenn okiratok, hogy mikor kapott városi rangot.[3] 1762. szeptember 27-én itt tartották Torda vármegye közgyűlését. 1848-ban Egerbegy és Aranyosgyéres együtt egy századnyi nemzetőrt (370 fő) állítottak ki, amelynek fegyverzete 120 vadászpuska, 50 huszárkarabély és 200 lándzsa volt.[4]

1947-ben itt szervezték az Ifjúsági Keresztény Egyesület (IKE) XIX. konferenciáját.[5]

1850-ben a község 2951 lakosa közül 1431 román és 1232 magyar volt; 1992-ben a 6003 lakosból a románok száma 4159, a magyaroké 1533 volt.[6]

LátnivalókSzerkesztés

  • Barokk református templom
  • Lepkerezervátum, 700 lepkefajjal [1] (pdf)

JegyzetekSzerkesztés

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Kolozs megye. adatbank.ro
  3. Orbán Balázs. A Székelyföld leírása (2003). ISBN 963-9374-74-1 
  4. Süli Attila (2000). „A nemzetőrség szervezése Erdélyben 1848 nyarán és őszén”. Hadtörténelmi Közlemények 113 (III.).  
  5. Bélteky Ákos. „IKE-konferenciák Erdélyben a II. világháború után”. Confessio 1995 (2). [2007. június 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 25.)  
  6. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája (1850-1992)

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés