Főmenü megnyitása

Armagnaci Mattea aragóniai trónörökösné

Girona hercegnéje, armagnaci grófnő

Armagnaci Mattea (1347. február 18. után – Zaragoza, Aragónia, 1378. október 23.), névváltozatai: Márta, Mária, katalánul: Mata d'Armanyac, occitánul: Mata d'Armanhac, spanyolul: Mata (Marta) de Armañac, franciául: Mathe d´Armagnac, olaszul: Marta (Mattea) di Armagnac, az Aragóniai, Valenciai, Mallorcai és Szardínia Királyság trónörökösnéje és Girona hercegnéje. Az occitán nyelvű Armagnac-ház tagja.

Armagnaci Mattea
Armagnaci Mattea (Márta/Mária)
Marta Armagnac.png

Aragón Királyság trónörökösnéje
Mata d'Armanyac/Mata de Armañac
Uralkodási ideje
1373. április 28./
június 24.
1378. október 23.
Elődje Entençai Teréz
Utódja Bar Jolán
Gironai Hercegség hercegnéje
Mata d'Armanyac/Mata de Armañac
Uralkodási ideje
1373. április 28./
június 24.
1378. október 23.
Elődje nem létezett
Utódja Bar Jolán
Életrajzi adatok
Uralkodóház Armagnac-ház
Született 1347. február 18. után
Armagnac
Elhunyt 1378. október 23. (31 évesen)
Zaragoza, Aragónia
NyughelyePoblet-kolostor
1381
Édesapja I. János armagnaci gróf (1306–1373)
Édesanyja II. Beatrix, Clermont grófnője (–1364)
Házastársa János aragón királyi herceg és trónörökös, Girona hercege (1387-től aragón király) (1350–1396)
Gyermekei 1. Jakab (1374–1374)
2. Johanna (1375–1407)
3. János (1376–1376)
4. Alfonz (1377–fiatalon)
5. Eleonóra (1378–fiatalon)
A Wikimédia Commons tartalmaz Armagnaci Mattea témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

 
Az Armagnac család címere

I. János armagnaci grófnak és II. Beatrixnak, Clermont grófnőjének a lánya. A clermont-i grófok révén IX. Lajos francia király ükunokája volt. Az Armagnac-ház nagy hatalmú család volt Dél-Franciaországban a XIV. és XV. században, és az 1400-as évek elején az ún. Armagnac-párt uralkodott Franciaországban. Mattea unokaöccse, VII. Bernát (13641418) armagnaci gróf volt a párt feje, mikor Luxemburgi Zsigmond magyar és német király 1415-ben Párizsban tartózkodott.

Mattea 1373. április 28-án vagy június 24-én feleségül ment János aragón királyi herceghez és trónörököshöz, Girona hercegéhez. A házasságukból öt gyermek született, de csak egyetlen lány, Johanna érte meg a felnőttkort.

Mattea az ötödik gyermekének a szüléséből (1378. július 14.) már nem épült fel, és három hónappal később, 1378. október 23-án az Aragón Királyság fővárosában, Zaragozában meghalt.[1] Királyné így nem lett belőle. Egyetlen csecsemőkort túlélt gyermeke, a lánya, Johanna hároméves volt ekkor.

 
Az Armagnac Grófság Gascogne-ban

Férje, János újranősült, és az apja, IV. (Szertartásos) Péter aragón király ajánlatának visszautasítása után, hogy kössön házasságot unokahúgával, I. Mária szicíliai királynővel, 1380-ban feleségül vette Bar Jolánt, akitől szintén csak egy lány, Jolán infánsnő érte meg a felnőttkort. János infáns Mattea halála után 9 évvel, 1387. január 5-én lépett trónra, és bár lányuk volt az elsőszülött, a száli törvény értelmében lány nem örökölhette a koronát.[2]

Lánya, Johanna 1392. június 4-én Barcelonában feleségül ment I. Mátyáshoz, Foix grófjához, aki apósa János király halála után be is jelentette trónigényét felesége nevében, és seregei élén be is vonult Aragóniába, hogy érvényesíthesse feleségei jogait, de nem járt sikerrel, így Mattea hercegnő lányából nem lett Aragónia királynője. Lánya gyermektelenül halt meg.

Mattea hercegnőt 1381-ben a Poblet-kolostorban helyezték örök nyugalomra.

GyermekeiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. L. Miron (1913).
  2. Annak ellenére, hogy a Barcelonai-ház egy nőuralom révén szerezte meg az Aragón Királyságot 1137-ben, amikor I. Petronilla (11361174) aragón királynő feleségül ment IV. Rajmund Berengárhoz (11131162), Barcelona grófjához, az utódaik számára megtiltották a nők trónöröklési jogát, és a Barcelonai Grófságban érvényes száli törvény szerinti trónöröklést vezették be Aragóniában is, ami ellentétes volt a hispániai hagyományokkal, hiszen a szomszédos Kasztíliában és Navarrában a nők is örökölhették a trónt. A nőket a trónöröklésből kizáró törvény Aragóniában 1502-ig volt érvényben, amikor az Aragón Gyűlés, a Corts II. (Katolikus) Ferdinánd aragón király másodszülött lányát, (Őrült) Johannát, annak jelenlétében trónörökösnek nyilvánította, aki apja halála (1516) után valóban Aragónia királynője lett, annak ellenére is, hogy „betegsége miatt” hivatalosan sohasem iktatták be, és helyette elsőszülött fia, Habsburg Károly uralkodott. L. Liss, Peggy K.: Isabel the Queen: Life and Times, Oxford, Oxford University Press, 1992.

ForrásokSzerkesztés

  • Miron, E. L.: The Queens of Aragon: Their Lives and Times, London, Stanley Paul & Co, 1913. URL: Lásd További információk
  • Silleras-Fernández, Núria: Spirit and Force: Politics, Public and Private in the Reign of Maria de Luna (1396–1406), In: Theresa Earenfight (ed.): Queenship and Political Power in Medieval and Early Modern Spain, Ashgate, 78–90, 2005 ISBN 0-7546-5074-X, 9780754650744 URL: L. További információk
  • Die Könige von Aragón, Grafen von Barcelona 1387–1410 a. d. H. Barcelona, 1387–1394 Herzoge von Athen und (/1391) Neopatras, 1401–1410 auch Könige von Sizilien, In: Detlev Schwennicke (Hrsg.): Europäschen Stammtafeln, Stammtafeln zur Geschichte der Europäischen Staaten, Neue Folge, Band II, Die außerdeutschen Staaten, Die regierenden Häuser der übrigen Staaten Europas, Tafel 72., Verlag von J. A. Stargardt, Marburg/Berlin, 1984.

További információkSzerkesztés