Azori-szigeteki süvöltő

Az azori-szigeteki süvöltő (Pyrrhula murina) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pintyfélék (Fringillidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Infobox info icon.svg
Azori-szigeteki süvöltő
Pyrrhulamurina.jpg
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Alrendág: Passerida
Család: Pintyfélék (Fringillidae)
Alcsalád: Kúpcsőrűek (Carduelinae)
Nem: Pyrrhula
Faj: P. murina
Tudományos név
Pyrrhula murina
Godman, 1866
Elterjedés
Pyrrhula murina Azores São Miguel.png
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Azori-szigeteki süvöltő témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Azori-szigeteki süvöltő témájú kategóriát.

RendszerezéseSzerkesztés

A fajt Frederick DuCane Godman írta le 1866-ban.[3]

Eredetileg a széles körben elterjedt süvöltő (Pyrrhula pyrrhula) alfajaként írták le. A filogenetikai különbségeket a két faj között alátámasztották a DNS-hibridizációs vizsgálatok is, így a madarat 1993-ban különálló fajnak nyilvánították.

ElterjedéseSzerkesztés

Portugáliához tartozó Azori-szigeteken honos, kizárólag a São Miguel sziget keleti részén. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi száraz erdők és mediterrán cserjések.[4]

MegjelenéseSzerkesztés

Testhossza 16–17 centiméter, testtömege 30 gramm.[3] A süvöltőtől eltérően tollaiban nincs vörös szín. Arca, rövid csőre, farka és szárnyai feketék. Háta barna, míg hasa rozsdabarna színű. A nemeket alig lehet egymástól megkülönböztetni, a hímek hasa némileg rózsásabb árnyalatú, mint a tojóké.

ÉletmódjaSzerkesztés

Magvakkal táplálkozik melyeket a földről gyűjt be.

Természetvédelmi helyzeteSzerkesztés

A BirdLife International becslése szerint nagyjából 750 pár élhet a szigeten. Emiatt a Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján a „veszélyeztetett” kategóriába van a faj besorolva.

A 19. századig sokkal gyakoribb volt, de ekkortól azzal vádolták a parasztok, hogy kárt tesz a gyümölcsültetvényekben és intenzíven vadászni kezdték. Úgy tűnt, hogy 1927-re kihalt, de 1968-ban újra felfedezték a szigeten.

JegyzetekSzerkesztés

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. január 19.)
  2. Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2018. január 19.)
  3. a b Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. január 19.)
  4. A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2018. január 19.)

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Azorengimpel című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

ForrásokSzerkesztés

  • A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. január 19.)
  • G. Aubrecht: Der Azorengimpel - verfolgt, verschollen, wiederentdeckt. Gefiederte Welt 2/97:76, 1997
  • D. A. Bannerman, W. M. Bannerman: Birds of the Atlantic islands. 3: A history of the birds of the Azores. Oliver and Boyd, Edinburgh, 1966
  • C. J. Bibby, T. D. Charlton: Observations on the Sao Miguel Bullfinch. Açoreana 7: 297–304, 1991
  • C. J. Bibby, T. D. Charlton, J. A. Ramos: Studies of West Palearctic birds, the Azores Bullfinch. Brit. Birds 85: 677–680, 1992
  • Gerard Le Grand: Der wiederentdeckte Azorengimpel. Wir und Vogel 15(1): 37–38, 1983
  • J. A. Ramos: Status and ecology of the Priolo or Azores Bullfinch. Ph.D. Thesis, University of Oxford , 1993
  • J. A. Ramos: The annual cycle of the Azores Bullfinch. Arquipelago. Ser. Cien. Nat. 12A: 101-109, 1994