Báncsa István (esztergomi érsek)
Báncsa István (Báncsai, Báncha, Váncha, Vancsa), (1205 körül[1] – 1266/1268/1270) esztergomi érsek, az első magyar bíboros.
| Báncsa István | |
| Esztergom püspöke | |
 | |
 | |
| Született | nem ismert Árpád-kori Magyar Királyság |
| Elhunyt | 1266. vagy 1268. július 10. Róma |
| Sírhely | Santa Balbina-bazilika, Róma |
| Munkássága | |
| Felekezet | katolikus |
| Bíborossá kreálás | 1251. december |
| Hivatal | váci püspök |
| Hivatali idő | 1240–1242 |
| Elődje | Rátót nembeli Mátyás |
| Utódja | Heymo (Jeromos) |
| Hivatal | esztergomi érsek |
| Hivatali idő | 1242–1252 |
| Elődje | Rátót nembeli Mátyás |
| Utódja | Benedek érsek |
| Hivatal | palestrinai bíboros-püspök |
| Hivatali idő | 1252–1266/1268 |
| Báncsa István a Catholic Hierarchy-n | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Báncsa István témájú médiaállományokat. | |
A tatárjárás alatt
szerkesztés1238 és 1240 között váci és titeli prépost volt, és IV. Béla kancellárjaként szolgált. 1240–42 között váci megyés püspök volt. 1241-ben a király követségbe küldte II. Frigyes német-római császárhoz és IX. Gergely pápához, hogy a tatárok ellen katonai segítséget kérjen, de nem járt sikerrel. A muhi csatavesztés után Dalmáciába ment a királyhoz, aki 1242-ben Dalmácia kormányzójává nevezte ki.
Esztergomi érsek
szerkesztés1242. augusztus 14-én az esztergomi káptalan érsekké választotta; ebben a tisztségében 1243. július 7-én erősítette meg IV. Ince pápa. Segítette az ország újjáépítésében a királyt, aki 1249-ben épületet adományozott neki. 1252-ben lemondott az érseki címről.
Bíboros
szerkesztés1252 márciusában (más források szerint még 1251 decemberében) a pápa Palestrina püspökévé és bíborossá nevezte ki. Ezzel Báncsa lett az első magyar bíboros. Ezután 1253-tól pápai követként szolgált Magyarországon és Szlavóniában. 1254-ben részt vett IV. Sándor pápa megválasztásában, 1261-ben viszont IV. Orbánén nem, hanem Magyarországon maradt és közvetített a IV. Béla és fia, István közötti viszályban. 1264–1265-ben részt vett IV. Kelemen pápa megválasztásában, majd annak halála után részt vett az 1268–1271 közötti (az egyház történetében a leghosszabb) konklávén is, de meghalt, mielőtt X. Gergelyt megválasztották volna. Több pápai bulla aláírója is volt.
Halála
szerkesztésHalálának dátuma vitatott. Különböző források említik az 1266-os évet, az 1268. július 10-i és az 1270. július 9-i dátumot is. A római Santa Balbina-bazilikában temették el. Ez ma Erdő Péter bíboros érsek címtemploma.
Jegyzetek
szerkesztésForrások
szerkesztés- Stephen I Báncsa Catholic cardinal, peoplepill.com, (angolul)
- Bácsatyai Dániel 2018: Személyi összeköttetések a Curia Romana és a magyar egyház között a 13. század közepén. Pármai Albert és Báncsa István. Történelmi Szemle LX/2.
- Kiss Gergely 2016: Dél-Magyarországtól Itáliáig. Báncsa nembeli István (1205 k. – 1270) váci püspök, esztergomi érsek, az első magyarországi bíboros életpályája, Pécs
- Magyar katolikus lexikon I. (A–Bor). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993. ISBN 963-361-626-3
- The Cardinals of the Holy Roman Church. (Hozzáférés: 2014. július 4.)
- A címtemplom - Santa Balbina. Új Ember, 2003. november 2. [2012. november 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. július 6.)