Bánfihunyadi Abacs Márton
Bánfihunyadi Abacs Márton, névváltozat: Bánffyhunyadi, latinul: Martinus Banffi A. Hunyadi (? – 1737. december 20. után) református lelkész, esperes, író.
Bánfihunyadi Abacs Márton | |
Született | ? Bánffyhunyad |
Elhunyt | 1737. december 20. után |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása | lelkész esperes, író |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Élete
szerkesztésErdélyből, Bánffyhunyadról származott. A kolozsvári református kollégiumban tanult, majd 1694. augusztus 4-én a franekeri egyetemre iratkozott be, ahol teológiát és filozófiát hallgatott. 1696. év második felében visszatérve hazájába előbb Torockószentgyörgyön, majd 1710-től Ótordán szolgált lelkészként. A nagyenyedi egyházmegye főjegyzője, 1728-tól esperese volt.
Megjelent munkája két részből álló disszertációja: De Divinitate Sacrae Scripturae. Franeker, 1696.[1] Ugyanebben az évben védte meg disszertációját a barátja, Szilágyi Péter, akinek tiszteletére ez alkalommal egy latin elégiát is írt. Több üdvözlő-, illetve gyászverse is ismert.
Jegyzetek
szerkesztésForrások
szerkesztés- Soltész Zoltánné: Bihari N. András könyvei és peregrinus kortársairól feljegyzett életrajzi adatai. Irodalomtörténeti Közlemények, III. évf. 96. sz. (1992) 359–372. o.
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891.
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
További információk
szerkesztés- CERL Thesaurus
- Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.