Főmenü megnyitása

Bárány János (Répcelak, 1930. január 24. - Budapest, 1959. február 18.[1]) szerszámkészítő, forradalmár, az 1956 utáni megtorlás mártírja.

Bárány János
Született 1930. január 24.
Répcelak
Elhunyt 1959. február 18. (29 évesen)
Budapest
Foglalkozása

ÉleteSzerkesztés

Édesanyját nagyon korán elvesztette, nagyszülei nevelték. Hétéves volt, amikor apja magához vette. A nyolc általános elvégzése után lakatosnak tanult, 1948-ban szerzett segédlevelet a Csepel Vas- és Fémművekben. Itt kezdett dolgozni szerszámkészítő lakatosként, mindvégig ez volt a munkahelye. Később kitanulta a fémgyalus szakmát is. 1950-ben megnősült, a következő évben az ÁVH-hoz hívták be katonának, itt családi problémái miatt öngyilkosságot kísérelt meg. 1954-ben jelentkezett a pártba, de nem vették fel, jóllehet kétszeres sztahanovista volt.[2]

Csatlakozott az október 23-i tüntetéshez. A Magyar Rádió ostromához Csepelről munkásokat, valamint fegyvereket hozott. 25-én vagy 26-án a Tompa utcai csoport a vezetőjévé választotta. Az egység a közrendet biztosította, de többször harcolt a szovjet csapatok ellen is. Október 30-án egyike volt azoknak, akik Tildy Zoltán államminiszterrel tárgyaltak. A november 4-i szovjet katonai benyomulásnak a csoport keményen ellenállt.

Amikor a fegyveres küzdelem elbukott, november 15-én elindult barátnőjével, Hajnal Klárával az osztrák határ felé.[3] Három nappal később azonban Horvátzsidánynál a magyar határőrök elfogták, és Szombathelyre vitték őket. Innen 21-én érkeztek vissza Budapestre, mivel három napig fogva tartották őket.[4]

Csepelre visszatérve a gépgyár munkástanácsának tagja lett, majd a Csepeli Forradalmi Ifjúsági Szövetség delegáltjaként beválasztották a Csepeli Nagymunkástanácsba. Csatlakozott a Bástya csoport nevű illegális mozgalom fegyveres szervezkedéséhez: röpcédulákat terjesztett és fegyvereket gyűjtött.

Először december 10-én tartóztatták le, s bár január 22-én szabadlábra helyezték, április 20-án ismét bebörtönözték. Közben márciusban válóperi keresetet nyújtott be, májusban felbontották a házasságát.[4] A Nagy József és társai elleni per ötödrendű vádlottjaként a Fővárosi Bíróság hírhedt, Tutsek Gusztáv vezette népbírósági tanácsa 1958. május 22-én halálra ítélte. A Borbély János, a „mosolygó halál” vezette – másodfokon eljáró – Legfelsőbb Bíróság tanácsa emelte jogerőre az ítéletet 1959. február 10-én. A kegyelmi kérvénye elutasítása után Bárány Jánost 1959. február 18-án kivégezték.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Nemzeti sírkert. [2016. december 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. december 16.)
  2. Bárány János - 1956-os Intézet. [2013. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. december 16.)
  3. Hajnal Klára emlékezete szerint nem ketten, hanem négyen, gépkocsival mentek Märtz Lászlóval és feleségével vagy menyasszonyával. Ezt a verziót más forrás nem erősíti meg.
  4. a b rev.hu

ForrásokSzerkesztés