Főmenü megnyitása

Tutsek Gusztáv

magyar jogász, bíró, 1956-os "vérbíró"

Tutsek Gusztáv Vazul (Kolozsvár, 1902. augusztus 24.Budapest, 1971. november 23.) magyar jogász, bíró, akit az 1956 utáni megtorlásokban játszott szerepéért, a nagy számú halálos ítéletéért gyakran „Tutsek vérbíró” néven emlegetnek.

Tutsek Gusztáv
Született 1902. augusztus 24.
Kolozsvár
Elhunyt 1971. november 23. (69 évesen)
Budapest
Foglalkozása

Tartalomjegyzék

PályafutásaSzerkesztés

Tutsek 1927. október 15-én a szegedi tudományegyetemen szerzett államtudományi doktorátust, majd fél évvel később, 1928. április 21-én jogtudományi doktorátust kapott. Eközben 1928. január 23-tól a Makói Királyi Járásbíróságon, majd 1929. január 25-től a Hódmezővásárhelyi Királyi Járásbíróságon dolgozott. 1933. május 29-én és 1934. július 5-én egységes ügyvédi és bírói vizsgát tett. A második bécsi döntést követően 1941. június 4-től a Kolozsvári Királyi Törvényszéken dolgozott bírósági titkárként. 1942. március 21-én a Hidalmási Királyi Járásbíróság járásbírójának nevezték ki. A második világháború alatt többször teljesített katonai szolgálatot.[1]

A háború végeztével 1945. július 3-án igazolták (tisztázták, hogy nem volt háborús bűnös), és 1945. augusztus 21-től a Budapesti Népbíróság bírája lett. Amikor a Budapesti Népbíróság 1949. november 1-jével megszűnt, a Budapesti Büntetőtörvényszékhez helyezték át. Itt az ötvenes évektől tanácsvezető bíró, majd tanácselnök volt. 1967. február 21-én nyugdíjba vonult.[1]

Szerepe az 1956 utáni megtorlásbanSzerkesztés

A Budapesti Büntetőtörvényszék bírájaként Tutsek Gusztávnak jelentős szerepe volt az 1956 utáni megtorló ítéletekben. Első fokú bíróként 15 perben 62 embert ítélt halálra, bár ezek közül néhánynak másodfokon enyhébb büntetést adtak. Többek között ő ítélte halálra Angyal Istvánt és Bárány Jánost, akiket ki is végeztek, valamint Mécs Imrét és Wittner Máriát, akiknek az ítéletét másodfokon enyhítették, és végül amnesztiával szabadultak.[1] Más szemszögből nézve: a megtorló kampány során mintegy 230–235 személyt végeztek ki; ezek közül 45-öt Tutsek Gusztáv ítélt halálra.[2] Különösen nagy számú halálos ítélete miatt gyakran illetik a „vérbíró” elnevezéssel.[3]

CsaládjaSzerkesztés

Tutsek Gusztáv 1928. február 25-én Szegeden házasodott össze Szomora Margittal. A házasság az 1930-as években válással végződött. Tutsek a válás után nem tartotta a kapcsolatot gyermekeivel. Dédunokája, Toroczkai László nemzeti radikális politikus, Ásotthalom polgármestere.[4]

KitüntetéseiSzerkesztés

  • Tűzkereszt I. fokozata (1944)
  • Szocialista Munkáért Érdemérem (1955. május 1.)
  • Magyar Szabadság Érdemrend ezüst fokozata (1958)[1]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d dr. Tutsek Gusztáv. perek56.hu. (Hozzáférés: 2019. február 8.)
  2. Kivégzések | Beszélő. beszelo.c3.hu. (Hozzáférés: 2019. február 8.)
  3. A megbántottak komédiása. magyarnarancs.hu, 2017. február 26. (Hozzáférés: 2019. február 8.)
  4. Családtörténet. Toroczkai László. (Hozzáférés: 2019. február 8.)