Báránykút
Báránykút (románul: Bărcuț, németül: Bekokten vagy Brigittenau, helyi nyelvjárásban Bekuoten) falu Romániában, Brassó megye északnyugati határán. Közigazgatásilag Sáros községhez tartozik. Megközelítése nehézkes, épített utak nem vezetnek hozzá. Erdélyi szászok telepítették a középkorban, és a 20. század közepén még többségben voltak, azonban kivándorlásuk következtében a 21. század elejére csak néhány német család maradt a pusztuló faluban. A 2010-es években – a szomszédos Boldogvároshoz hasonlóan – a turizmus fellendítésével, egy ifjúsági központ megnyitásával próbálnak új életet lehelni a faluba.
| Báránykút (Bărcuț, Bekokten) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Brassó |
| Község | Sáros |
| Rang | falu |
| Irányítószám | 507216 |
| SIRUTA-kód | 41961 |
| Népesség | |
| Népesség | 339 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 4 (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 602 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 59′ 53″, k. h. 24° 55′ 16″45.998128°N 24.921031°EKoordináták: é. sz. 45° 59′ 53″, k. h. 24° 55′ 16″45.998128°N 24.921031°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Báránykút témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fő látványossága a jó állapotban fennmaradt báránykúti erődtemplom, melynek tornya a 15. században épült.
Nevének eredete
szerkesztésElőször 1206-ban említették egy II. András magyar király által kiadott adománylevélben, Barancwth alakban. Későbbi névváltozatai: Barabuch (1289), Barankultz (1309), Barankutty (1389), Berentten (1488), Berencten (1508), Perkütten (1532), Borkut (1750), Bekokten (1854).[2]
Fekvése
szerkesztésA Hortobágy folyó mentén, annak forrásától két kilométerre, Fogarastól 25 kilométerre észak–északnyugatra, dombvidéken fekszik. A faluba vezető utak rossz állapotúak.
A Báránykút név egy helyi forrás nevére utal, melyet a legenda szerint egy bárány fedezett fel.[3] A kútból ivó bárány képe a templomzászlón is megjelenik.[4] A román Bărcuț név a magyar átvétele, a 18–19. században többször feljegyzett Borkút alakból fejlődhetett ki. A német Bekokten jelentése nem tisztázott, egyesek úgy vélik tudni, hogy kalácsot jelent. Németül a Brigittenau nevet is használták, amely a szász erődtemplom belsejében található feliraton is megjelenik, és valószínűleg annak a németországi helynek a neve, ahonnan a szász telepesek a 12. században ideérkeztek.[3]
Története
szerkesztésNagysinkszéki szász szabadfalu volt, legelőször 1206-ban említik. Középkori plébániatemploma valószínűleg a 13. században épült, okmányban legelőször 1309-ben jelenik meg. A 15. század második felében új templomot építettek, a régitől nyugatra, majd a török fenyegetettség miatt kerítőfallal vették körül. Az erőd azonban nem akadályozta meg azt, hogy a törökök 1547-ben feldúlják. A 16. században Báránykút lakossága, és így a templom is lutheránus lett.[5][6]
A gyakori török betörések és pestisjárványok miatt a 17. században a lakosság száma jelentősen csökkent. Védelmi okokból 1759-ben osztrák helyőrséget (egy lovasszázadot) szállásoltak el, ami a falubeliek elégedetlenségét váltotta ki. 1772-ben és 1810-ben nagy tűzvészek pusztítottak, melyek a templomot is megrongálták. 1845–1846 között új templomépületet emeltek; a régi, 15. századi épületből csak a torony maradt fenn. Ekkor a kerítőfal keleti részét is lebontották, mivel az új templom hosszabb, mint amilyen a régi volt. Az épületet a 20. század végén kijavították.[3][5]
Görögkatolikus egyháza 1811-ben alakult.[7] 1891-ben takarék- és hitelszövetkezet működött a faluban.[8] 1904-ben történt a tagosítás. Mindkét világháborúban harcok folytak a falu környékén, néhány dombon ma is látszanak a lövészárkok. A környéken forgatták az 1985-ös Mi, akik a frontvonalból jöttünk Sergiu Nicolaescu-film több jelenetét.[3]
Báránykút a középkortól kisebb megszakításokkal 1876-ig Nagysinkszékhez tartozott, ekkor Nagy-Küküllő vármegye Szentágotai járásának része lett. A román hatalomátvétel után Nagy-Küküllő majd Fogaras megye, 1950-től Szeben majd Brassó (Sztálin) régió része volt. 1968-tól Brassó megye és azon belül Sáros község része.[2]
A 20. század második felében az elszigetelt falu lakossága harmadára csökkent, a németek kivándoroltak, a fiatalok városra költöztek. A település nagy része elromosodott, a szászok nagy, takaros házai közül több összedőlt.[3] A hanyatló faluban – és a szomszédos Boldogvárosban – a 21. század elején a hazalátogató szászok „gyermekegyetemet” (Kinderuni) létesítettek, ahol nyaraló csoportokat szállásolnak el az erődtemplom mellett álló felújított plébániaházban és az egykori szász iskola épületében. A foglalkozások „Játszva felfedezni az életet” (Spielend Leben entdecken) mottóval elősegítik az interkulturális, interetnikus és élményalapú társas tanulást.[9]
Legendák
szerkesztésAz alapítás legendája szerint egy forró, száraz nyári napon egy legelésző nyáj egy báránya forrást talált – a monda egy változatában forrást fakasztott – egy völgyben. Az emberek ott később kutat ástak, melyet „a bárány kútjának” neveztek, és körülötte alakult ki a település. A legenda feltételezett kútja még a 20. században is létezett egy udvaron, azonban a ház új tulajdonosa felszámolta.[3][10]
Más szász településekhez hasonlóan Báránykúthoz is kapcsolódnak óriásokról szóló legendák. Egyik szerint a templom masszív tornyának építésében óriások segítettek. Miután azonban befejezték munkájukat, a falubeliek beledobták őket abba a mély kútba, amely ma is megtalálható a templom belsejében.[10]
Népessége
szerkesztés1488-ban 50 háztartásról (azaz mintegy 300 lakosról), iskoláról, malomról, három juhászról és két üres házról számolnak be. 1532-ben már 80 családfőt írtak össze, Báránykút pedig Szentágota és Jakabfalva után a harmadik legnagyobb község volt Nagysinkszékben.[5] 1567-ben egy Oprelle nevű román lakóját említették.[11] Szász lakói hagyományosan a falu közepén laktak, a románok északon és északkeleten, a cigányok pedig a falu peremén három különböző helyen: a sárosi és a boldogvárosi út mellett és keleten. A szászok öt szomszédságba tömörültek.[3]
1850-ben 1102 lakosából 701 volt német, 292 román, 106 cigány és három magyar; vallásuk szerint 700 evangélikus, 391 görögkatolikus és hét római katolikus. 1910-ben 1086 lelket számoltak, melyből 652 német. A népesség a 19. század közepétől a 20. század közepéig 1100 körül stagnált német abszolút többséggel, majd hanyatlani kezdett és a románok kerültek többségbe. 1977-ben 747, 1992-ben már csak 392 (amelyből 43 német) lakosa volt. 2011-ben 352 lakosából 314 vallotta magát románnak, 21 cigánynak, négy németnek és négy magyarnak.[1]
1760-tól haláláig, 1786-ig itt volt lelkész Michael Bertleff.[12]
Látnivalók
szerkesztés- Az evangélikus báránykúti erődtemplom a falu déli dészén, a főutca mellett áll. A 36 méter magas, négyzet alaprajzú torony a 15. századból maradt fenn, falainak hossza 12 méter, vastagságuk az alapnál 3 méter. Ehhez csatlakozik a 19. század közepén épült, barokk és klasszicista jegyeket viselő csarnoktemplom. A középkori kerítőfal helyenként 4 méteres magasságban maradt fenn, a déli részen még kivehető két torony alapja.[5]
- Szent Miklósnak szentelt ortodox (eredetileg görögkatolikus) temploma 1843-ban, tornya 1867-ben épült.[13]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái: Báránykút. adatbank.ro. (Hozzáférés: 2023. április 30.)
- ↑ a b Erdély, Bánság és Partium történeti és közigazgatási helységnévtára: Bărcuț. Arcanum. (Hozzáférés: 2023. április 30.)
- ↑ a b c d e f g Monografie
- ↑ Bărcuț. Info Transylvania. (Hozzáférés: 2023. április 30.)
- ↑ a b c d Roth 58–59. o.
- ↑ Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
- ↑ Șematismul veneratului cler al Archidiecesei Metropolitane Greco-catolice Române de Alba-Iulia și Făgăraș pre anul domnului 1900. Blaș, 598. o.
- ↑ Pallas: Báránykút. Arcanum. (Hozzáférés: 2023. április 30.)
- ↑ Roth 60. o.
- ↑ a b Bekokten. Stiftung Kirchenburgen. (Hozzáférés: 2023. április 30.)
- ↑ Porkolab; Rheindt 1998, 27. o.
- ↑ Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891.
- ↑ Mircea, G; Mircea, I: Biserici și cărți vechi românești din Țara Făgărașului. Annales Universitatis Apulensis Series Historica, II. évf. (2008) 120–149. o. ISSN 1453-9306
Források
szerkesztés- ↑ Monografie: Monografia Bărcuț. Primăria Șoarș, 2021. október 2. (Hozzáférés: 2023. április 30.)
- ↑ Roth: Roth, Anselm. Über Siebenbürgen – Kirchenburgen im Schenker Stuhl und Fogarascher Land, Band 4 (német nyelven). Bonn: Schiller Verlag (2017). ISBN 9783946954040
További információk
szerkesztés- Porkolab, Horst; Rheindt, Erwin. Bekokten in Siebenbürgen – Ein Dorf im Wandel der Zeit. München: Siebenbürgisch-Sächsische Stiftung (1998). ISBN 9783932043147
- Bekokten ist anders. Hermannstädter Zeitung, 2015. április 3. (Hozzáférés: 2023. április 30.)
- Auf den Spuren der Vergangenheit in Bekoktens. tdybaer.com, 2012. augusztus 27. (Hozzáférés: 2023. április 30.)
.svg){kind=small}