Dr. Bárdi László (Magyaróvár, 1932. augusztus 14.) orientalista, egyetemi docens.

Bárdi László
Született 1932. augusztus 14. (87 éves)
Magyaróvár
Nemzetisége magyar
Foglalkozása orientalista,
egyetemi docens
Kitüntetései Pécs díszpolgára

CsaládjaSzerkesztés

Nős, felesége Róth Margit tanárnő (igazgatóhelyettes, szakfelügyelő). Gyermekei: Judit (gimn. tanár), Éva (PTE Művészeti Kar ált. koordinátor). Unokái: Ármin, András, Ábel, Barnabás, Gusztáv, Lénárd és Emília.

TanulmányaiSzerkesztés

Középiskolai tanulmányait a Szamosújvári Állami Gimnáziumban majd a bonyhádi Petőfi Sándor Általános Gimnáziumban végezte. Ezt követően a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi karán, történelem-földrajz szakon szerzett diplomát, 1954-ben. Ugyanott 'summa cm laude' minősítéssel doktorált 1971-ben. Posztgraduális tanulmányokat végzett Angliában, Londonban, a University of Westminster-en, Németországban, Potsdamban, a Karl Liebknecht Paedagogische Hochschule-n, Olaszországban, Perugia-ban, az Universita per la Stranierin és Kínában, Nancsangban, a Csianghszi Sifan Tahszüén.

MunkaköreiSzerkesztés

1954-től 1964-ig tanár volt (Csurgói Gimnáziumn, Gamás, Beremend), majd a Pécsváradi Gimnáziumban igazgatóhelyettes, 1964-től Pécsváradi járási, majd Baranya megyei tanulmányi felügyelő. Később főelőadó, majd csoportvezető, végül osztályvezető-helyettes főtanácsos (Baranya Megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztálya) lett. A Dél-Dunántúli Tankerület igazgatójaként működött 1992-től 1994-ig. 1972 és 1998 között a Pécsi Tanárképző Főiskolának, majd a Janus Pannonius Tudományegyetemnek volt meghívott, szerződéses oktatója, 1999-től egyetemi docensként a Pécsi Tudományegyetem Ázsia Központjának alapító igazgatója.

Külföldi vendégtanári munkája: Nanchang, Csianghszi Sifan Tahszüe, Kínai Civilizáció Tanszéke (1994-95); Bukaresti Egyetem Hungarológiai Osztálya (1995); Peking, Zsenmin Tahszüe, Történelmi Tanszék (1996).

Tudományos tevékenységeSzerkesztés

A második világháború utáni első hazai tehetséggondozó mozgalom elméleti megalapozója és gyakorlati szervezője (1976–80). Az 1980-as évektől kutatásai és egyetemi oktató munkája előbb a keleti világvallások eszmevilágának, majd az orientalisztika területére, az antik lovasnomád népek eredetének és vándorlására, valamint a magyar keletkutatók tevékenységének vizsgálatára irányulnak. Ezzel kapcsolatban 31 kutatóutat tett Kínában, továbbiakat pedig Ázsia és a Távol-Kelet egyéb országaiban (India, Nepál, Mongólia, Törökország, Szibéria, Sikkim stb.). Számos nemzetközi konferencia előadója (Kínában: Peking, Hohhot, Csefeng, Tunhuang; Angliában, Svájcban, Horvátországban, Hollandiában, Romániában stb.). A kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Napok tudományos tanácskozásainak rendszeres résztvevője (1998-tól csaknem folyamatosan napjainkig). A Kínai Tv Történelmi Dokumentumfilm Bizottságának tanácsadója (1988-89), majd ugyanott a népvándorláskori dokumentumfilm-sorozatok szakértői csoportjának vezetője (2000), a Kínai Társ. Tud. Akadémia Selyemút Kutatóintézetének elnökségi tagja, a Kínai Tud. Akad. kínai szakértője (2020-ig).

Szakirodalmi tevékenységeSzerkesztés

Mintegy 320-340 tanulmányt és cikket tett közzé magyar, angol, német, kínai nyelven, tizenöt önálló kötete (3 egyetemi tankönyve) jelent meg, 36-38 hazai és külföldi tanulmánykötet társszerzője. Emellett fordít és ismeretterjesztő cikkeket ír.

Ismeretterjesztő tv-filmek közreműködője ill. szövegírója: Ki népei vagyunk? I–II–III. (2003); A Selyemút I–VIII. (2003–2004); Kézművesek a Selyemút mentén (2004); Tiltott város – világváros: Peking (2004); A kínai filozófia és a képzőművészetek I–II. (2007); A Császár-csatorna I–IV. (2007–2008).

Főbb műveiSzerkesztés

  • Őseink nyomában a Távol-Keleten; Pannónia, Pécs, 1993.
  • Vallástörténet I. Keleti világvallások; JPTE-TANORG, Budapest, 1996.
  • Vallástörténeti szöveggyűjtemény I. r. Keleti világvallások; JPTE-TANORG, Budapest, 1997.
  • Chinese Assessment of Sir Aurel M. Stein's Work; Eurolingua, Berlin-Bloomington-London-Paris-Toronto, 1999.
  • A keleti világvallások története és eszmevilága; Keleti Kiskönyvtár 1. sz., JPTE Ázsia Központ, 1999.
  • Dunhuangxue ji qi yanjiude deshi zai guoji shangde zhongyao yiyi; Dunhuang, 2000.
  • Az ősi Selyemút világa; Masszi, Budapest, 2003.
  • Keleti kapcsolatok-Keleti gyökerek; Balaton Akadémia, Keszthely, 2004.
  • Homokba temetett karavánutakon; Masszi-Duna Tv, Budapest, 2005.
  • Kína, a letűnt istenek birodalma; Alexandra, Pécs, 2007.
  • Kelet népe vagyunk; Helikon, Budapest, 2007.
  • Kínai hajónapló. Magyarok a Császár csatornán; Masszi, Bp., 2008.
  • Napkelet üzenete; Balaton Akadémia, Keszthely, 2008. (Szent György könyvek)
  • Elődeinkről – utódainknak. Őseink ösvényein; Püski, Bp., 2016.
  • Őstörténetünk ösvényein. Utódainknak, elődeinkről; Pro Pannonia, Pécs, 2016. (Pannónia könyvek)
  • Ázsiából Európába. Ősi keleti lovasnépek vándorútja nyugatra; Pro Pannonia, Pécs, 2019.

KitüntetéseiSzerkesztés

  • Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója
  • Munka Érdemrend ezüst fokozata
  • Tehetségekért-díj
  • Apáczai Csere János-díj (Okt. Minisztérium)
  • a Brit Akadémia Stein Aurél felfedezői díja (három alkalommal)
  • Kőrösi Csoma Sándor-díj (Kőrösi Cs,S. Közm Egy.)
  • Bocskai-díj
  • Grastyán-díj (Tud. Ism terj. Társ.)
  • Teleki Sámuel felfedezői díj (Magyar Földr. Társ.)
  • mongol („Az ifjúságért”; Mongol Okt Min.)
  • mongol („Kiváló értelmiségi”; Mongol Okt. Min.)
  • kínai („Nanchangi Egyetem emlékérme”)
  • Pécs díszpolgára
  • kínai („Különleges könyvek Kínáról – 2017”; Kínai Minisztertanács)
  • Magyar Nemzeti Érdemrend tiszti keresztje polgári tagozat (2018)[1]
  • Polg-Diplomácia Követe (Magyar-Kínai Baráti Társ.)
  • Nemzetvédelmi Kereszt (Vitézi Rend)

JegyzetekSzerkesztés

  1. Állami kitüntetések átadása. www.kormany.hu (Hozzáférés: 2018. aug. 18.)

ForrásokSzerkesztés

  • Tóth József – Trócsányi András (szerk.): Ki kicsoda a magyar geográfiában? PTE, Pécs, 2001.
  • Hermann Péter (főszerk.): MTI Ki kicsoda? MTI, Budapest, 2005.
  • Hermann Péter (főszerk.): MTI Ki kicsoda? MTI, Budapest, 2008.
  • Liang Caide: Meili Xiongyali; Nanjing, China, 2005.
  • Liang Caide: Qingxi Duoano Meili Xiongyali; Beijing, China, 2011.
  • Romváry Ferenc (főszerk.): Pécs Lexikon I-II., Pécs, 2011.
  • Horváth Gergely-Zombory Klára (főszerk.): Szép ívű hidak. Kínai személyiségek emlékei Magyarországról; kétnyelvű; Budapest, 2017.
  • Keleti horizontunk. Bárdi László tiszteletére; szerk. Tóth József, Wilhelm Zoltán; PTE Földtudományi Doktori Iskola–Publikon, Pécs, 2009 (Keleti kiskönyvtár)