1950-ben az MTK kölyökcsapatában kapusként szerepelt. 1957-től az MTK felnőtt csapatának kapusa. Volt ifjúsági-, utánpótlás és egyszeres "B" válogatott. NB I-es bajnoki mérkőzéseinek száma: 19. KEK mérkőzéseinek száma: 3. BEK mérkőzéseinek száma: 1. Az 1958-1959-es szezont követően a Bp. Spartacusba igazolt, de egy kéztörés és a katonai szolgálata miatt csak néhány mérkőzésen szerepelt.[3] 1961-től a Csepel SC-ben folytatta, 1964-től levezetésként az Elektromos SE csapatában befejezte a játékot.
Játékvezetésből 1969-ben Budapesten a Budapest XIII. kerületi Labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) előtt vizsgázott. A kerületi JB feladta a BLSZ (BLSZ) JB -nek. I. osztályú bíróként a megyei JB javaslatára NB III-as játékvezetőként folytatta. Két év után az MLSZ JB minősítésével 1974-től NB II-es, 1978-tól NB I-es játékvezető. Küldési gyakorlat szerint rendszeres partbírói szolgálatot is végzett. A kor elvárása szerint a küldés szerinti egyes számú partbíró játékvezetői sérülésnél átvette a mérkőzés irányítását. Az élvonalbeli játékvezetők között Palotai Károly társaságában képviselték az NB I-es labdarúgókat. Több nemzetek közötti válogatott, valamint klubmérkőzésen partbíróként tevékenykedett. Foglalkoztatására jellemző, hogy az 1979/1980-as bajnoki szezonban a legtöbb mérkőzést, 24-et vezetett. A nemzeti játékvezetéstől 1982-ben visszavonult. NB I-es mérkőzéseinek száma: 69.
1964-ben edzői minősítést szerzett. Az UFC-nél, majd a budapesti Medicornál, végül a Vízműveknél edzősködött.
- ↑ Elhunyt Bártfai Róbert. Nemzeti Sport, XI. évf. 352. sz. (2000. december 27.) 4. o.
- ↑ "Doki" meg a fia. Képes Sport, IV. évf. 4. sz. (1957. április 16.) 11. o.
- ↑ Tanulságos eset. Képes Sport, VIII. évf. 23. sz. (1961. június 6.) 10. o.
- (1979) „újságcikk”. Játékvezető 1979. XXV. évfolyam 6. szám.
.svg){kind=small}
