Főmenü megnyitása

Bél Károly András

magyar író, költő, történettudós, egyetemi tanár

Bél Károly András (Pozsony, 1717. július 13.Lipcse, 1782. április 4.) a bölcselet és szépművészetek magistere, történettudós, lipcsei egyetemi tanár, a szász választófejedelem tanácsosa.

Bél Károly András
Született 1717. július 13.
Pozsony
Elhunyt 1782. április 4. (64 évesen)
Lipcse
Állampolgársága német
Nemzetisége magyar
Foglalkozása történettudós,
egyetemi tanár,
tanácsos
Halál okaöngyilkosság

ÉleteSzerkesztés

Bél Mátyás legidősebb fia volt. Miután otthon végigjárta az alsóbb tudományos intézeteket, 1735-ben az altdorfi, majd innen a jénai egyetemre ment, ahol három évig tartózkodott és bölcselet-magisteri rangot szerzett. 1739 végén Strassburgba költözött és ott nevelősködött. 1740-ben négy hónapot töltött Párizsban, azután hazatért, hogy jelen legyen Mária Terézia koronázásán, ahol beszédet is tartott. Itthon Festetics Kristóf hétszemélynök fiának, a később gróffá lett Festetics Pálnak rövid ideig tanítója volt, majd kísérőjeként 1741 végén Festeticssel együtt a lipcsei egyetemre ment. Festetics Pál 1743 tavaszán hazautazott, Bél Károly András azonban letelepedett Lipcsében és az ottani egyetemen a bölcseletnek rendkívüli, a költészetnek rendes tanára, majd az udvari tanács tagja, az akadémia, a királyi könyvtár elnöke lett.

Az egyetem tanáraként segítette a későbbi irodalomtörténészt, Wallaszky Pált ottani tanulmányaiban.[1] Tagjául választotta roveredói tudományos akadémia és a göttingeni történelmi társaság is, a lipcsei tudományos és szépirodalmi kiadványok igazgatója volt és az Acta Eruditorum-ot folytatta 1751-től 1781-ig. Önkezével vetett véget életének.

Még első külföldi útja előtt, 1734-ben elkezdte írni (és talán 1735-ben be is fejezte) apja, Bél Mátyás nagy munkája, a Notitia Hungariae tartalmának rövidített változatát, a Compendium Geographiae Hungaricae című munkát. Ennek kéziratos másolatát a Ráday Gyűjteményben őrzik. Bár címében az 1741-es dátumot tüntették fel, ez feltehetően csak a másolás éve lehet. A mű először 1753-ban jelent meg, utána tankönyvként még többször kiadták, és a Ratio Educationis (1777) hivatalosan is tankönyvként jelölte meg.

Zermegh János, Révay Péter és Bonfini (Lipcse, 1771) műveinek kiadásával és kommentálásával is érdemeket szerzett.[2]

MunkáiSzerkesztés

  • Oratio solennis de auspicatissimo connubio principis ac dominae Mariae Theresiae principis augustae ac principis dni Francisci ducis Lotaringiae dicata. Altorfii, 1736.
  • Das mit der Ewigkeit verknüpfte Band M. Theresiens und Franz des I. H. n. 1736. (Óda.)
  • Historia paedobaptismi quatuor priorum saeculorum. Jenae, 1739.
  • De Maria Hungariae regina commentatio. Lipsiae, 1742. (2. kiadás. U. ott, 1745.)
  • Dissertatio historico-philosophica de ingeniorum delectu Pythagorico. U. ott, 1742.
  • De Diis Thracum disserit. U. ott, 1743.
  • Vorläufige Antwort auf die von Hr. Joh. David gemachten Einwürffe. U. ott, 1743.
  • De archiofficiis regni Hungariae. U. ott, 1749.
  • De vera origine et epocha Hunnorum, Avarorum et Hungarorum in Pannonia commentatio historico-critica. Lipsiae, U. ott, 1757.
  • Poetam heroicum carmine solenni commendat. U. ott, 1757.
  • De poeta oratori finitimo oratio. U. ott, 1757.
  • Prolusio de poesi scientiarum disciplinae adcuratae tradendae non acta. U. ott, 1757.
  • De praecipua litteris operantium laude, modestia oratio. U. ott, 1758.
  • Amorem patriae carm. solemni commendat. U. ott, 1758.
  • Otia in litteris belli solemnia… carmine commendat. U. ott, 1759.
  • Homerum scribendae Iliados consilio incomparabilem… carm. celebrat. U. ott, 1760.
  • Vim atque potestatem poeseos carmine declarat. Ugyanott, 1761.
  • De causis repentinae pacis Crepiacensis disputatio. U. ott, 1761.
  • De Ottone II. Granseio Basiliensi episcopo. U. ott, 1762.
  • Vim atque potestatem… iterum declarat. U. ott, 1762.
  • Alexander Ludwig von Wattewille Geschichte des Schweizer bundes, übersetzt und mit Anmerkungen begleitet. U. ott, 1762.
  • De avitis Hungarorum sedibus. U. ott, 1763.
  • Temperatum sapientiae amorem… commendat. U. ott, 1763.
  • Solemnia… concelebranda invitat. U. ott, 1763.
  • Incrementa artium ex honoribus sol… carmine decantat U. ott, 1764.
  • De Almo duce. U. ott, 1765.
  • Solemnia magistrorum philos. et artium… dissertatiuncula. U. ott, 1765.
  • Votorum inconstantiam… carmine exponit. U. ott. 1765.
  • Diversos veterum et recentiorum inclavescendi modos… carm. declarat. U. ott, 1766.
  • De Barrisone Friderici Barbarossae imper. beneficio rege Sardiniae. U. ott, 1766.
  • Solemnia magistrorum phil. et artium… invitat. U. ott, 1767.
  • De historia poetica. Dissertatiuncula. U. ott, 1767.
  • Doctae ignorantiae laudem… carm. proponit. U. ott, 1767.
  • De licentia poetica. U. ott, 1767.
  • Ceremoniarium vindicias… carmine proponit. U. ott, 1768.
  • Templum artis criticae… carmine proponit. U. ott, 1769.
  • Solemnia magistrorum philos… concelebranda invitat. U. ott, 1769.
  • De futurorum et praesentium historia U. ott, 1769.
  • De barbarie fanatismi filia. U. ott, 1770.
  • Bonfinii decades nitidissime editae sublatis mendis, quae in prioribus editionibus irrepserant. U. ott, 1770.
  • Mortem Socratis… carmine proponit. U. ott, 1770.
  • De ratione veri per fictiones inveniendi pauca praefatur. U. ott, 1770.
  • Solemnia magistrorum… invitat. U. ott, 1771.
  • De optimis contra fanaticismum in literis grassantem remediis. U. ott, 1771.
  • Tiresiae et poetis futuris divinationem… proponit. U. ott, 1771.
  • Lexum germanorum… carmine proponit. U. ott, 1772.
  • Laudem graecae fidei philos. et artium candidatii… carmine proponit. U. ott, 1773.
  • Laudes otii… carmine proponit. U. ott, 1774.
  • Laudem silentii carmine declarat. U. ott, 1775.
  • Regem philosophicum… carmine proponit. U. ott, 1776.
  • Laudem mendatii sol. carmine adumbrat. U. ott, 1777.
  • De lectione scriptorum veterum graecorum latinorumque… referente. U. ott, 1777.
  • De subtilitate orationis philosophiae. U. ott, 1778.
  • Laudem senectutis carmine proponit. U. ott, 1778.
  • Sapientiae bona… carmine proponit. U. ott, 1779.
  • Sapientiae fata… carmine proponit… U. ott, 1780–57. Sapientia apud graecos. U. ott, 1781–82. két rész.

ForrásokSzerkesztés

  1. Pintér Jenő A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés Budapest, 1930–1941; 4. kötet. A XVIII. század latin irodalma / Az irodalomtörténet és kritika c. alfejezet. (CD-ROM: Arcanum Kiadó)
  2. Hóman Bálint: A forráskutatás és forráskritika története Magyarországon (8. fejezet). Magyar Történelmi Társulat, 1925. (Hozzáférés: 2012. szeptember 17.)