Böhmische Westbahn

A k.k. privilegierte Böhmische Westbahn (rövidítve: BWB) egy magánvasúttársaság volt az Osztrák-Magyar Monarchiában, melynek vonalai a mai Csehország területén voltak. Tulajdonosa és üzemeltetője volt a Prága-Pilsen-Furth im Wald vonalnak, továbbá az ebből leágazó Chrást-Radnitz szárnyvonalnak. A társaságot 1894-ben államosították.

A k.k. priv. Böhmischen Westbahn vonalai

TörténeteSzerkesztés

 
Vasúti híd a Klabava felett

1851 június 21-én Ausztria és Bajorország államközi szerződést kötött arról, hogy mindkét kormány előzetes vizsgálatokat folytat a vasúti rendszerek csatlakoztatásáról. 1856 április 21-én határozták meg, egy másik szerződésben megkötötték a megállapodást. Ebben az évben a nagykereskedő Leopold von Lamel Klemens Wenzel Lothar von Metternich herceggel, Alfred I. zu Windisch-Graetzel és Maximilian Karl von Thurn und Taxisal együtt koncessziót kapott a vasútvonal megépítésére PrágaPlzen-Tauson át a bajor határig, továbbá Pilsentől Budweis, valamint Karlsbadig. Ennek eredményeként a bajor kormány 1858 szeptember 20-án kapcsolódási pontként Furth im Wald-ot jelölte meg. Lammel nem volt képes a szükséges pénzt biztosítani hozzá, ezen kívül csökkentette az állami garanciavállalást 20 millió guldennel. Tárgyalások folytak a kormány és a koncessziósok között, de csak azért, hogy ezt a koncessziót visszavonják. Azonban helyette a Klein testvérek, Adalbert Lanna, Hermann Dietrich Lindheim, Franz Richter és a Prager Eisenindustrie-Gesellschaft egy kérelmet nyújtott be, egy vasútvonal megépításére Prága–Plzen és a bajor határ között. De ők követelték, hogy a kormány a garanciát emelje meg 24 millió guldennel, továbbás egyéb finanszírozási lehetőségeket (részvények és kötvények kibocsájtása) is engedjen meg.

Ahhoz, hogy felgyorsítsák az építkezést, a vállalkozó egy ideiglenes építési engedély adott ki még a koncesszió hatályba lépése előtt, a kisajátítások megtörténte előtt a saját felelősségére. A koncessziós maga 1859 szeptember 8-án lépett életbe és benne foglaltatott egy fővonal és egy szárnyvonal megépítése, mely Holoubkaunál ágazik el Radnitzon át Wegwanowig. Finanszírozási nehézségek még jelentkeztek, pedig a Klein testvérek szerződést kötöttek további koncessziótulajdonosokkal, akik kötelezettséget vállaltak mindenféle elsőbbségi és egyéb részvény átruházásának fejében nem csak a vasútépítésre, hanem a járműparkra és egyéb szükséges eszközökre is. 1860 december 13-án megalakult a k.k. priv. Böhmischen Westbahn igazgatósága.

Az építkezés 1860 május 7-én kezdődött el és nehézségek nélkül folyt, csak kevés helyen kellett sziklarobbantást tervezni. Valamennyi nagyobb hidat Schifkornbrücken-nek terveztek, de ezek helyébe hamarosan más konstrukció került. Az első vonalszakaszt ezen a vonalon Chrást-Pilsen-Furth im Wald között 1861 október 15-én nyitották meg. A vonal a határ és Furth között a Bayrischen Ostbahn-é volt, de a BWB bérben üzemeltette. A pálya vonalvezetését Prága és Pilsen között módosították az eredeti tervhez képest, a leágazás egészen más nyomvonalat kapott. Ezt a rövidebb változatot Chrásttól Radnitzig 1862 május 18-án jóváhagyták. A minél gyorsabb megnyitás érdekében a Klabawa völgye fölött 38 méter magas és 190 méter hosszú ideiglenes fahíd épült, amelynek helyébe 1893-ban egy Gustave Eiffel által tervezett acélszerkezet került. A vonal elsősorban a szénbányászat fejlődését szolgálta. Felfelé csak Stupno-Břasyig vezetett.

Csakúgy, mint a Monarchia más vasutainál, konfliktus volt a kormánnyal az állami garancia tekintetében. A BWB csatlakozott egy beadvánnyal ezekhez a társaságokhoz, és 1863-ban 339 802 gulden kamatelőleget fizetett a BWB. 1869-ben azonban az alaptőke emelése után tudta az állami garanciát törleszteni.

1884 december 11-én az állam és a BWB között létrejött az állami garanciára vonatkozó megállapodás felülvizsgálatáról. Ennek volt a következménye az elővásárlás megváltoztatása. A vonatkozó törvény alapján 1885 április 4-én megváltotta az állam.

1889-be a hatóságok szorgalmazták a Radnitz és Wegwanow szárnyvonal befejezését, ami ellen a BWB nagyon tiltakozott. A tárgyalások addig húzódtak, míg a Kereskedelmi Minisztérium belement, hogy a társaságnak csak Radnitzig kellett megépíteni a vonalat. Ez a 6,6 km hosszú pálya 1893-ban nyitotta meg kapuit. Ennek a pályának a megépítését és a pilseni állomás felújítását megvárta a kormány az államosítással, ami 1894-ben megtörtént. Az pályát és a járműparkot a Cs. kir. osztrák Államvasutak vette át.

A vonalakSzerkesztés

A mozdonyokSzerkesztés

A Böhmischen Westbahn mozdonyai
BWB-Reihe Bahn-Nr. Darabszám Gyártó Gyártási év Tengelyelrendezés kkStB-Nr. ČSD-Nr. kép
I 1–3, 9–15, 26 11 Maffei, Sigl/Bécs, Sigl/Wr. Neustadt 1861–1864 1Bn2 18.51–61
II 4–8, 16–25, 27 16 Sigl/Wr. Neustadt 1861–1864 Cn2 40.70–99 312.401–410  
III 28–41 14 Maffei 1868–1872 Cn2 40.70–99 312.401–410
V 42–46 5 Wr. Neustadt 1881/1888 D n2 76.15–19
ab 1905: 176.15–19
403.101–105
A 50–53 4 Wr. Neustadt 1890 2'Bn2 4.196–199 254.234–236  
S Namen Krauss/München 1884 Bn2t 288


FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Böhmische Westbahn című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.