Bölöny József (politikus)

(1850–1930) országgyűlési képviselő, a kolozsvári Nemzeti Színház intendánsa

Nagybölönyi Bölöny József, Bölönyi (Nagyvárad, 1850. január 2.Szilaspuszta, 1930. szeptember 27.) országgyűlési képviselő, a kolozsvári Nemzeti Színház intendánsa.

Bölöny József
Nagybölönyi Bölöny József.
Nagybölönyi Bölöny József.
Született 1850. január 2.
Nagyvárad
Elhunyt 1930. szeptember 27. (80 évesen)
Szilaspuszta
Állampolgársága magyar
Foglalkozása politikus
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1882–1887)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1905–1906)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1910–1918)

ÉletútjaSzerkesztés

Bölöny Sándor és báró Jozsinczy Karolina fia. Középiskoláit és a jogot szülővárosában hallgatta. 1871-ben megyei aljegyző, 1872-ben fogalmazó lett a közlekedési minisztériumban. 1881-ben Nagyváradon Tisza István ellen őt léptette fel a 48-as párt; a miniszterelnök 200 szavazat többséggel választatott meg ellene. Ugyancsak 1881-ben a Szilágy megyei diósadi kerület nagy többséggel választotta meg, majd 1884-ben újra egyhangúlag. A függetlenségi párt tagja volt. 1887-ben kinevezték a kolozsvári Nemzeti Színház intendánsává. 1892-ben lemondott állásáról, majd ismét 1897. július havában a színház élére került, 1902-ig. A Függetlenségi és ’48-as Párt (Diósad, 1882–1887), a Szabadelvű Párt (Ugra, 1905–1906), ill. a Nemzeti Munkapárt országgyűlési képviselője (Ugra, 1910–1918) képviselője volt.

Biharugra utolsó földesura volt, s a 20. század elejének egyik fontos helyi mecénásaként tevékenykedett. Kúriáját, mely a falu központjában állt, közművelődési célokra ajánlotta fel, benne református elemi iskola jött létre. Halála utáni örököseként megjelölte a geszti Tisza családot, azzal a kitétellel, hogy valamelyik férfi tagja vegye fel a Bölöny nevet. Ezzel a lehetőséggel azonban a Tisza család nem élt, így Bölöny vagyona a Kolozsvári Nemzeti Színházra szállt.

Szilaspusztai kastélyában érte a halál, a családi sírkamrában helyezték örök nyugalomra. A második világháborút követően a helyiek építőanyagként használták a széthordott kastélyát. Sírkamrája beomlott, így családtagjaival együtt a helyi Bölöny utcai temetőben helyezték el 1960-ban.

Felesége Nedeczky Ferike, Deák Ferenc unokahúga. Testvére: Bölöny Sándor (1854–1896) nagybirtokos, országgyűlési képviselő.

Versei és műfordításai elsősorban a kolozsvári Ellenzékben (1891–1903), a Fővárosi Lapokban (1896–1900), a Magyar Géniuszban (1896-tól), az Ország-Világban (1896-tól), a Nagyváradi Naplóban (1899–1901), a Budapesti Naplóban (1900–1903), a Hazánkban (1902-től), Az Újságban (1905-től) és az Erdélyi Lapokban jelentek meg (1910–1911).

Főbb műveiSzerkesztés

  • Vadvirágok. Költemények. (Bp., 1897)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Enyedi Sándor: Rivalda nélkül. Bp., Teleki László Alapítvány, 1999.
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
  • Magyarnótaszerzők, énekesek és népdalosok lexikona. Szerk. Dr. Kikli Tivadar. Szeged, Bába és társai Kft, 1999.
  • Das geistige Ungarn. Biographisches Lexikon. Hrsg. Oscar von Krücken, Imre Parlagi. Wien-Leipzig, W. Braumüller, 1918.
  • Leszler József: Nótakedvelőknek. Bp., Zeneműkiadó, 1986.
  • Magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Benedek Marcell. Bp., Akadémiai Kiadó, 1963-1965.
  • Magyar politikai lexikon. Szerk. T. Boros László. Bp., Európa Irodalmi és Nyomdai Rt., 1929.
  • Pallas: A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904
  • Toth, Adalbert: Parteien und Reichtagswahlen in Ungarn 1848-1892. München, R. Oldenburg Verlag, 1973.
  • Révai nagy lexikona. Bp., Révai, 1911-.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Tolnai világlexikona. Bp., Magyar Kereskedelmi Közlöny, 1912-1919.
  • Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.