Főmenü megnyitása

Bacsik Elek

magyar hegedűművész, jazz-zenész, gitáros, amerikai zenész

Bacsik Elek (Budapest, 1926. május 22. – Glen Ellyn, Amerikai Egyesült Államok, 1993. február 14.) jazzgitáros, hegedűművész. Játszott elektromos hegedűn (violectra), brácsán, bőgőn, csellón, egy turné és LP erejéig buzukin és egyes visszaemlékezések szerint basszusgitáron[1] valamint cimbalmon.

Bacsik Elek
Bacsik Elek.png
Életrajzi adatok
Született 1926. május 22.
Budapest
Elhunyt 1993. február 14. (66 évesen)
Glen Ellyn, Amerikai Egyesült Államok
Pályafutás
Műfajok dzsessz
Hangszer hegedű, gitár
Tevékenység zenész

ÉletútjaSzerkesztés

Bacsik Elek magyarországi cigány (romungro) családban született 1926-ban. Édesapja, Bacsik Árpád kiváló brácsás volt. Egyes visszaemlékezések szerint Bacsik Elek először hegedülni tanult a budapesti Zeneakadémián, de érdeklődése hamar a gitár felé fordult. Háború előtt cigányzenekarokban és tánczenekarokban muzsikált. Tagja volt a legendás Arizona mulató zenekarának. Itt olyan nagy muzsikusokkal játszott együtt, mint a később világhírűvé vált zongoraművész Cziffra György. 1945-ben, amikor Tabányi Mihály megalapította saját zenekarát Pinocchio néven, a formációban Bacsik Elek mellett egy másik gitáros, Zoller Attila is szerepelt.[2] 1948-ban a Lecák néven ismert Oberdorfer Árpád zenekarával Bejrútba utazott. Innen Olaszországba vezetett az útja, ahol Renato Carosone kvartettjében hegedült, gitározott és bőgőzött.

1949-ben Bernben Hazy Osterwald zenekarában gitározott. Itt ismerkedett meg a bebop zenével. „Rögtön lenyűgözött ez a zene, amikor meghallottam. Elmentem és megvettem az összes Dizzy [Gillespie] és [Charlie] Parker lemezt, amit csak találtam.”

Hosszabb ideig dolgozott Spanyolországban és Portugáliában. Ezután érkezett Párizsba, ahol nagyon hamar ismert jazzgitárossá vált.

1959-ben Párizsban az Art Simmons trióban gitározott a híres Mars klubban, ami az Európába érkező amerikai zenészek törzshelye volt.

1962-ben nagylemezt készített, mely a jól alliteráló Electric Guitar of the Eclectic Elek Bacsik címet viseli. Ezen az albumon stílusa sokkal inkább Tal Farlow és Johnny Smith játékához állt közel, mint az európai cigány előadókéhoz. Itt egy feljátszott második sávban leginkább ritmizáló gitár részeket játszik.

Az európai zenészként elsők között – talán elsőként – játszott szólólemezen bossa novát.

Még ebben az évben fellépett az Antibes-Juan les Pins-i fesztiválon. Itt újra találkozott Dizzy Gillespie-vel, aki a koncerten vette fel a Dizzy on the French Rivera című lemezét. Dizzy felkérte Bacsikot, hogy játsszon a lemezen négy számban: Chega De Saudade, Here It Is, One Note Samba és a For the Gypsies, amivel Dizzy a romák előtt szeretett volna tisztelegni.

Az 1960-as évek elején Bacsik Elek nagyon népszerű volt Párizsban. Mivel a legtöbb európai zenésszel ellentétben „fekete módra” zenélt, olyan toplistás vagy később toplistássá lett afroamerikaival készültek felvételei, mint Dizzy Gillespie, Art Simmons, Quentin Jackson, Quincy Jones, Kenny Clarke, Eric Dixon, Clark Terry, Elvin Jones, Leo Wright, az argentin Lalo Shifrin, a francia Michel Gaudry, Daniel Humair, Sacha Distel, Guy Pedersen. Vasárnaponként egy TV show-ban játszott olyan sztárokkal, mint Charles Aznavour és Gilbert Bécaud, a gitan gyerekzseni Boulou Ferré, a brazil Baden Powell. Fényképe megjelent a legnépszerűbb magazinokban, többek között a Paris Match-ban.

1963-ban a cannes-i Palm Beach-ben játszott, Montreux-ben, a Nemzetközi Televíziós Fesztiválon Jeanne Moreau-t kísérte.[3] Játszott Michel Legrand nagyzenekarával és a franciák ikonzsenijét, Serge Gainsbourg-t kísérte színpadon és lemezeken. Kísérője volt a nálunk kevéssé ismert, de Franciaországban ma is jegyzett Barbarának, Claude Nougaronak, Jacques Higelinnek.

1964-ban jelent meg a Guitar Conceptions című albuma. Mindkét franciaországi nagylemezén szerepel néhány, a cool jazzben azóta is meghatározó előadása.

1965 végén az USA-ba utazott. 1966 februárjában és márciusában amerikai magyarokkal, a Bihari Ballettel cigányprímásként turnézott, lemezük Zigani Ballet címmel jelent meg. Nyáron visszatért Franciaországba, Jeanne Moreau hangszerelője és kísérője volt a színésznő 1967-ben megjelent sanzonlemezén.

1966 végén az Egyesült Államokban telepedett le. Hrach Yacoubian örmény zenekarában buzukin játszva turnézott és lemezt készített. Később elmerült a Las Vegasi „kabaré” színpadi világban, ahol körülbelül tíz évig Wayne Newton zenekarának volt első hegedűse, hegedült Elvis kísérőzenekarában, Quincy Jones zenekarával a Dollars című film zenéjét játszotta fel.[4]

1973-ban Bob Thiele-vel kezdett dolgozni, kiadott még két LP-t, amin hegedűn, elektromos hegedűn játszott. Az 1973-ban megjelent I Love You lemezen a hegedű mellett gitározott, Oliver Nelson neki dedikálta „Blues for Elek” című szerzeményét. Ez az egyetlen nem magyarországi jazzlemeze, amelyen magyar darab (Vecsey Ferenc: Valse triste) szerepel.

Az 1975-ös Bird and Dizzy: A Musical Tribute lemezen Charlie Parker és Dizzy Gillespie bebop darabjait játszotta hegedűn és a „violectra” nevű speciális elektromos hegedűn. Ennek mérete a hegedűéhez hasonló, de egy oktávval mélyebbre van hangolva, mint a hegedű, így ez a hangszer a cselló és a brácsa közötti lágéban szól. A lemezen ezzel a hangszerrel játszotta fel a stúdió adta lehetőségeket kihasználva önmagával unisonóban a témákat és a szólókat. Erről a lemezről egyik darabot a Smithsonian Intézet beválogatta minden idők legjobb jazzhegedű-felvételei közé.

A két bebop-lemezen világsztárok a partnerei: Elvin Jones és testvére, Hank Jones, Bucky Pizzarelli, Oliver Nelson, Shelly Manne, Warne Marsh.

1974-ben nagy sikerrel játszott a newporti jazzfesztiválon, a Duke Ellington emlékére rendezett jam sessionön.[5] Úgy tűnt, hogy talán ezzel némi népszerűségre tesz szert, de sajnos ismét elmerült a homályban.

Utolsó éveiben cigányzenekarban gitározott, később Kanadában, Québecben és Montréalban játszott jazzklubokban, bárokban, éttermekben. 1988-ban és 1989-ben a Nuits Bleue's Internationales de Jazz in Québec City fesztivál fellépője volt.

Québecben érte a szélütés. Fél oldala lebénult, a zenélést fel kellett adnia. Nem sokkal később gyógyíthatatlan tüdődaganatot diagnosztizáltak nála.

1993-ban elszegényedve, a jazzközösségtől méltatlanul elfeledve hunyt el utolsó lakhelyén, Glen Ellynben, Chicago közelében.[6] Sírja ismeretlen.

Leonard Feather (1988-ban halt meg) jazzenciklopédiájába mindössze négy magyar születésű zenész fért be, abból három gitáros. Az egyik Bacsik Elek (Szabó Gábor és Zoller Attila mellett).

„A romák számára az országhatárok, a fajok vagy a kultúrák nem jelentenek korlátokat. Nekünk az egész föld olyan, mint a határtalan univerzum. Ez a mi küldetésünk az életben – megmutatni, hogy a világ mennyire nyitott. Én ezt a zenémen keresztül tudom megvalósítani, ami a szerelmem és az életem.”

– Bacsik Elek

DiszkográfiaSzerkesztés

  • 1962: The Electric Guitar of the Eclectic Elek Bacsik (Fontana) (LP) = Jazz Guitarist (Philips) (LP) = Nuages. Jazz In Paris 81 (Universal Music) (CD)
  • 1962: Bossa Nova (Fontana) (EP)
  • 1964: Guitar Conceptions (Fontana) (LP) = Guitar Conceprions. Jazz in Paris 15 (Universal Music) (CD)
  • 1966: Elek Bacsik – Stephane Grappelli: I Giganti del Jazz Vol. 84 (Curcio / I Giganti del Jazz) (LP) – a lemez két oldala egymástól független, Bacsik az A oldalon, Grappelli a B oldalon szerepel. Az A oldal utolsó számán (Summertime) nem Bacsik Elek, hanem Coco Briaval triója játszik.
  • 1973: I Love You (Bob Thiele Music) (LP)
  • 1975: Bird & Dizzy, A Musical Tribute (Flying Dutchman) (LP)
  • 2016: Historical Recordings 1943–1947 (Pannon Jazz, PJ 1090) (CD) – Simon Géza Gábor: Esős évszak – Bacsik Elek bio-diszkográfia 1926–1993 / Season of the Rain – Elek Bacsik bio-discography 1926-1993 kötet CD mellékleteként. Magyar Jazzkutatási Társaság / Hungarian Society for Jazz Research, Budapest, 2016. ISBN 978-963-12-4707-7

Közreműködő zenészként

  • 1953: Renato Carosone e il suo Quartetto (Pathé, MG 191) (A oldal: solista chitarra: Alexis Bacsik)
  • 1959: The Kenny Clarke Orchestra With Andy and The Bey Sisters (Métropole) (EP) – a lemezborítón Al Back (hegedű) és Alexis Backsix (gitár) álneveken szerepel
  • 1959/60: Clark Terry Septet: What Makes Sammy Swing! (Lone Hill Jazz) (CD)
  • 1960: Art Simmons: No Problem (EP, Ducretet Thomson)
  • 1960: Dansez et Rêvez avec le trio Lou Bennett (LP, RCA Victor 430.051) (Lou Bennett - organ, Elek Bacsik - guitar, Daniel Humair - drums. Paris, France, Summer 1960)
  • 1962: Dizzy Gillespie: Dizzy On The French Riviera, recorded July 24, 1962 live at the 3rd International Jazz Festival D'Antibes / Juan-Les-Pins (LP, Philips)
  • 1963: André Hossein: La mort d'un tueur (filmzene + EP, Ducretet Thomson)
  • 1963: Dizzy Gillespie Et Son Orchestre avec Elek Bacsik: Bossa Nova (EP, Philips)
  • 1964: Serge Gainsbourg: Confidentiel (LP, Philips) – ezen a lemezen hallható egyetlen ismert szerzeménye, a La saison des pluies
  • 1964: Michel Legrand nagyzenekara: Archi-Cordes (LP, Philips)
  • 1966: Jacques Higelin – N°2 (EP, Disques Jacques Canetti) (hangszerelő, kísérő)
  • 1966: Nora Kovach and Istvan Rabovsky, The Hungarian Gypsy Orchestra: Zigani Ballet (LP, Audio Fidelity) (prímás)
  • 1966: Hrach Yacoubian: A Night With Yacoubian In Fresno (LP, Not On Label) (buzukin játszik)
  • 1967: Jeanne Moreau: Jeanne Moreau N°2 – 12 Chansons (LP, Disques Jacques Canetti) (hangszerelő, kísérő)
  • 1967: Jeanne Moreau: Tout Morose (EP, Disques Jacques Canetti) (hangszerelő, kísérő)
  • 1972: Quincy Jones: Dollars (filmzene + LP, Reprise Records)
  • 1987: Butch Baldassari: What's Doin’ (LP, Cactus Records) (Mr Elbak néven két számban gitározik és hegedűszólót játszik)
  • 2001: Serge Gainsbourg: Théâtre des capucines 1963 (LP, Ltd, Num: Mercury) (CD: 2003, Mercury, Philips)

BibliográfiaSzerkesztés

  • Halper László: Zenészlegendák. Legendás történetek legendás romazenészekről. Szerzői kiadás, Leányfalu, 2003
  • Halper László: Zenészlegendák. Legendás történetek legendás romazenészekről. Második bővített és átdolgozott kiadás. FROKK, Budapest, 2013
  • Simon Géza Gábor: Bacsik Elek – Az első 22 év. A Mária Valéria Új-Teleptől a Zeneakadémiáig (1926-1948). Gramofon Klasszikus és Jazz, Budapest, 2014. Nyár
  • Simon Géza Gábor: Egy jazzkarrier korai állomásai – Bacsik Elek és Tabányi Mihály. Bohém Jazz Magazin, Kecskemét, 2014. augusztus
  • Balval Ekel: Elek Bacsik, un homme dans la nuit (Bacsik Elek, egy férfi az éjszakában). Jacques Flament Editions, 2015 (A szerzői álnév mögött Pascale Radière, Bacsik Eleknek az 1962-es antibes-i jazzfesztivál idején, egy rövid kaland során fogant lánya rejlik. Soha nem tudtak egymásról, az írónő számára 2009-ben derült ki, hogy ki a vér szerinti apja.)
  • Simon Géza Gábor: Akinek 24 nevét ismerjük – A francia sanzonjazz magyar sztárja. Bacsik Elek aranykorszaka. Gramofon Klasszikus és Jazz, Budapest, 2015. Tavasz
  • Simon Géza Gábor: Esős évszak - Bacsik Elek bio-diszkográfia 1926–1993 / Season of the Rain - Elek Bacsik bio-discography 1926–1993. Magyar Jazzkutatási Társaság / Hungarian Society for Jazz Research, Budapest, 2016. május 31. ISBN 978-963-12-4707-7

JegyzetekSzerkesztés

  1. Michael Bub kommentje (Bacsik zenésztársa a What’s Doin’ lemezen). (Hozzáférés: 2019. augusztus 22.)
  2. A magyar jazztörténet főbb dátumai. Jazzkutatás.eu. (Hozzáférés: 2010. január 21.)
  3. (2018. március 3.) Jeanne Moreau: le tourbillon de la chanson. Arcinfo, 14. o.  
  4. Dollars (soundtrack). (Hozzáférés: 2019. augusztus 22.)
  5. The Morning Call (Allentown, Pennsylvania), 1974. 07. 01. p. 5.  
  6. Halotti anyakönyvi bejegyzés. (Hozzáférés: 2019. augusztus 22.)

További információSzerkesztés