Főmenü megnyitása

Bakody Tivadar

magyar orvos, pedagógus, egyetemi tanár

Bakody Tivadar József (Győr, 1825. május 4.Budapest, 1911. március 29.) magyar orvos, pedagógus, egyetemi tanár.

Bakody József
BakodyTivadar.jpg
Született Bakody Tivadar József
1825. május 4.
Győr
Elhunyt 1911. március 29. (85 évesen)
Budapest
Állampolgársága
Gyermekei két gyermek:
Bakody József
SzüleiBakody József
Foglalkozása
Iskolái
A Wikimédia Commons tartalmaz Bakody József témájú médiaállományokat.

CsaládjaSzerkesztés

Apja Bakody József (1791–1845) orvos. Két gyermeke született: Bakody Amanda, akinek második férje Csiky Gergely (1842–1891) író, az MTA tagja volt. Fia Bakody Árpád (1858–1887) orvos.

ÉleteSzerkesztés

A Budapesti Egyetemen bölcseletet tanult, majd a Lipcsei Egyetemen(wd) bölcsészeti és jogi tanulmányokat folytatott 1845 és 1848, külföldi tanulmányútja után kiadott egy 98 német nyelvű költeményt tartalmazó kötetet 1846-ban. 1846-47-ben Petőfivel jó barátságba keveredett, aki egyik versét kifejezetten jónak tartotta. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején Görgey Artúr főhadiszállásán honvéd kapitány volt. Orvosi tanulmányait csak 1850-ben kezdte meg és 1854-ben fejezte be a Bécsi Egyetemen. Külföldi egyetemeken folytatott tanulmányútja után Lembergben telepedett le, ahol a Lembergi Egyetemen(wd) 1860-ban a természet-gyógytan magántanárává képesítették, és ott saját költségén svéd gyógytorna-csarnokot építtetett. Atyjához híven a homeopátia irányát követte. 1861-ben visszatért Magyarországra. 1873-1905 között a hasonszenvészet rendkívüli tanára a Budapesti egyetem orvosi karán; a Bethesda és az 1798. május 28-án megnyitott budapesti Szent Rókus kórház főorvosa. Semmelweis Ignác tanainak propagátora volt. Sokat tett az elhanyagolt testgyakorlás felkarolása érdekében. 1863-ban kezdeményezte az első magyarországi nyilvános tornacsarnok létrehozatalát, 1865-ben pedig kezdeményezte a Pesti Torna Egylet megalapítását. Az Egyesség a hazában szabadkőműves páholy főmestere, később a nagypáholy főfelügyelője volt. 1873–1875 között szerkesztette a Hasonszenvi Lapokat.

MűveiSzerkesztés

  • Traumbilder. Gedichte. Pesth, 1846.
  • Lilien und Rosen. Gedichte. 2. Aufl. Wien. 1854.
  • Országos testgyakorlat. Pest, 1861. (Különnyomat az Orvosi Hetilapból)
  • A tüdőhólyagcsák hámja feletti vita. U. ott, 1865.
  • A hasonszenvészet jogigényei a tudomány és emberiség érdekében. U. ott, 1868.
  • Die Katarrhalische Pneumonie vom pathol.-histol. Standpunkte. Bpest, 1873.
  • A hurutos tüdőlob kór-szövettanilag tekintve. U. ott, 1874.
  • Emlékbeszéd dr. Almási Pál fölött. U. ott, 1876. (Ism. Kelet Népe 1876. 34. 35. sz.)
  • Eine psychologisch-philosophische Reflexion. U. ott, 1876.
  • A hasonszenvi iskola természettudományi módszere. U. ott, 1877.
  • Zur Verständigung noch einmal: Noumenorum non datur scientia. Leipzig, 1877.
  • Retorsion. Berlin. 1882.
  • Zur Reform der medicinischen Therapie. U. ott. 1882.
  • Hahnemann redivivus. Leipzig, 1883.
  • A Karyomitosis és a biologikus orvosszeri gyógytan alapelve Bpest, 1884. (Ugyanez németül. Berlin, 1884.)
  • Az orvosszeres tüneti antipyresis birálata. U. ott, 1884. (Különnyomat a Gyógyászatból. Ugyanez németül a Pester Med. Chirurg. Presseből 1885.)

A Hasonszenvi Lapoknak 1866-tól főmunkatársa és 1873 márciustól 1874 végéig szerkesztője volt.

ForrásokSzerkesztés