Balogh István (történész)

(1912–2007) történész, néprajzkutató, levéltáros

Balogh István (Debrecen, 1912. november 29. – Debrecen, 2007. május 21.) történész, néprajzkutató, levéltáros.

Balogh István
Született 1912. november 29. (94 évesen)
Debrecen magyar
Elhunyt 2007. május 21.
Debrecen
Állampolgársága magyar
Foglalkozása történész, néprajztudós, levéltáros
Tisztség főispán (1946–1948, Hajdú vármegye)

Élete és munkásságaSzerkesztés

A Debrecenhez tartozó Nagycsere nevű tanyán született, és a tanyasi iskolákban kezdte meg tanulmányait. A debreceni Református Kollégiumban végezte a gimnáziumot, majd az egyetemen történelem-földrajz szakára járt, ahol 1935-ben bölcsészdoktori oklevelet, 1936-ban pedig tanári képesítést szerzett. A debreceni Déri Múzeum munkatársa lett, ahol tudományos kutatásra is lehetősége nyílt. A levéltári kutatások mellett néprajzi gyűjtőutakat is tett, külföldi tanulmányutakat is végzett.[1]

Debrecen felszabadulása után, 1944 őszén részt vett a Nemzeti Parasztpárt szervezésében, programjának kidolgozásában. E párt színeiben lett 1945 áprilisában Szatmár, Ugocsa és Bereg k.e.e. vármegye főispánja. Nagy munkát végzett a közigazgatás újjászervezése, a közellátás biztosítása és a földreform végrehajtása körül. 1946-tól új feladatot kapott: Hajdú vármegye, és emellett Debrecen városának is főispánja lett. Munkálkodása hozzájárult a Nemzeti Parasztpárt helyi népszerűségéhez. A koalíciós kormányzás ellehetetlenülése, a kommunista hatalomátvétel miatt azonban 1948-ban lemondott tisztségéről és szakított a politizálással.[1]

Visszatért a Déri Múzeumba, amelynek 1950 és 1957 között igazgatója lett. Az 1956-os forradalomnak ugyan nem volt aktív résztvevője, de a forradalmat követő politikai megtorlás idején a „megfelelő éberség elmulasztása” miatt és fegyverrejtegetés koholt vádjával állásától megfosztották és „száműzték” Debrecenből.[1]

1957 decemberétől ezért Nyíregyházán lett a Jósa András Múzeum munkatársa, majd 1964. augusztus 1-től a Nyíregyházi Állami Levéltár (1968-tól Szabolcs-Szatmár Megyei Levéltár) igazgatói tisztére kapott megbízást, bár mindvégig debreceni lakos maradt.[2]

Nyíregyházi évei alatt kutatásának földrajzi határai kitágultak, a nyíregyházi múzeum és levéltár anyagával pedig új forrásokhoz jutott. Széles körű igazgatástörténeti ismeretei nagy segítséget nyújtottak levéltári munkájához. Nevéhez fűződik a levéltár teljes anyagának rendszerezése, az 1976-os az első fondjegyzék elkészítése. 1966-ban kandidátusi, majd 1985-ben a történettudományok doktora tudományos fokozatot szerzett, közben tanított a nyíregyházi főiskolán.[2]

1975 áprilisában vonult nyugdíjba, de 90 éves koráig átjárt Nyíregyházára, régi munkahelyére. Folytatta kutatásait, latin nyelvű iratokat fordított és segítette kollégái munkáját.[2]

MűveiSzerkesztés

Az 1950-es évek végétől jelentek meg a megye és Nyíregyháza történetével foglalkozó munkái.[2] Írásaiban a paraszti gazdálkodás, a tanyarendszer, a paraszti művelődés, Szabolcs–Szatmár–Bereg megye történetének részleteit, a Hajdúság és Debrecen népi kultúráját dolgozza fel. Mintegy 400 publikáció fűződik a nevéhez.[3]

ElismeréseiSzerkesztés

Debrecen 1992-ben díszpolgári címet adományozott Balogh Istvánnak.[3]

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

Henzsel: Henzsel Ágota (bevezető): Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról (pdf). (Hozzáférés: 2015. február 26.)


Elődje:
Őry István
Hajdú vármegye főispánja
1946. február 14.1948. ősze
 
Utódja:
Domokos János