Főmenü megnyitása

Baranski Emil László, Baranski E. László, névváltozatok: Baransky, Baranszky (Ópalánka, 1877. május 11.Budapest, 1941. január 20.) magyar grafikus- és festőművész, főiskolai tanár, rajzpedagógus. Lengyel gyökerekkel rendelkezett, testvére, Baranski Gyula ügyvéd számos lengyel szervezet tagja volt.

Baranski E. László
Baranski E. László rajza
Baranski E. László rajza
Született1877. május 11.
Ópalánka
Meghalt1941. január 20.
Budapest
Nemzetisége magyar
Iskolái Képzőművészeti Főiskola
A Wikimédia Commons tartalmaz Baranski E. László témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉletútjaSzerkesztés

A II. Kerületi Királyi Egyetemi Katolikus Főgimnáziumban érettségizett. Képzőművészeti tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte 18951900 között,[1] azután rajztanári oklevelet szerzett 1903-ban. 1904-től gimnáziumokban, köztük 19101922 között a Tisztviselőtelepi Gimnáziumban rajztanárként dolgozott.

19061907-ben tíz hónapig állami ösztöndíjjal Angliában folytatott tanulmányokat (a londoni School of Arts-on, illetve a Newlyn School-ban), rézkarcaival Londonban aranyérmet nyert. Csapattisztként, majd különleges beosztású tisztként 1914-től 1919-ig katonaként szolgált. Részt vett az első világháborúban, Signum Laudisszal tüntették ki.

A háború után a Képzőművészeti Főiskola tanára lett, ahol rajzpedagógiát és vízfestést tanított. 1920 és 1923 között megbízott-, illetve óraadó tanári beosztásban működött, majd 1940-es nyugdíjba vonulásáig rendes tanárként.[2] Közben tagja volt az egyetem rektori tanácsának is. Többször képviselte a főiskolát és tartott előadást nemzetközi rajzoktatási kongresszuson. Oktatói tevékenységével jelentősen hozzájárult az akvarellfestés hazai elterjedéséhez, ugyanakkor művészeti folyóiratokban is gyakran publikált.

A képzőművészet több ágát művelte. Művészetfelfogását a kezdeti naturalizmus után a dekorativitással párosuló realizmus jellemezte. Olajfestmények és grafikai művek mellett főként akvarelleket és rézkarcokat készített. 1915-től élete végéig betöltötte az Akvarell- és Pasztellfestők Egyesületének titkári tisztét. A Műcsarnok 1929. évi őszi tárlatán az egyesület húszéves jubileumi kiállítását rendezte.[3]

MűveibőlSzerkesztés

Félhomályban, Pihenő hölgy, Budapest a miniszterelnökségi palotából nézve (rézkarcok), Albán férfi, A két pejló (rajz, illetve vízfestmény). Néhány alkotása a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában, illetve a bécsi Albertína gyűjteményeiben is van; több művét magángyűjtemények őrzik.

Nagyobb művei közül a Küzdő ifjúság című nagy freskója Pozsonyban a gimnázium falán (volt?) látható. Aratójelenetet ábrázoló dekoratív sgrafitto faliképe Szarvas egyik főutcáját, az egykori Középfokú Gazdasági Tanintézet (ma: kollégium?) épületének homlokzatát díszíti. Az épületet 1927-ben avatták fel.[4]

 
A művész faliképe Szarvason, az egykori Középfokú Gazdasági Tanintézet épületének homlokzatán (1927).

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés