Főmenü megnyitása

Baranski Gyula

Ügyvéd, gyorsíró, fővárosi politikus

Baranski Gyula (más írásmóddal: Baránszky, Baranszky; Zólyom, 1867. február 5.Budapest, 1953. május 25.) ügyvéd, gyorsíró,[2] keresztényszociális fővárosi politikus, a huszadik század első felében a lengyel–magyar kapcsolatok jelentős alakja.

Baranski Gyula
Született 1867. február 5.[1]
Zólyom
Elhunyt 1953. május 25. (86 évesen)[1]
Budapest
Állampolgársága
Foglalkozása
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem

Jogásznak tanult, de indulásától kezdve széleskörű társadalmi aktivitást fejtett ki a budai katolikusság, a keresztényszocialista politikai mozgalmak, a mentőügy, a dalárdamozgalom és a gyorsírás terén. Számos egyesület megalapításában működött közre és töltött be bennük vezető tisztséget.

Emlékét napjainkban sem a városvédő, sem a lengyel szervezetek nem őrzik.

ÉleteSzerkesztés

Lengyel nemesi családból származott, irataik szerint rokonságban álltak a magyar Corvinokkal. Nagyapja Bem katonájaként került Magyarországra, részt vett az 1848–1849-es szabadságharc küzdelmeiben. Apja Baranski Sándor állami mérnök volt. Anyja Forst Franciska, testvére Baranski Emil László festőművész.[3]

Középiskoláit Szegeden, Kecskeméten és a Budapesti II. Kerületi Királyi Egyetemi Katolikus Főgimnáziumban végezte. Jogi tanulmányait a Budapesti Kir. Magyar Tudományegyetemen folytatta. 1890-ben avatták doktorrá, ügyvédi oklevelét 1894-ben szerezte meg. Egyetemi évei alatt részt vett a Szent Imre Kör megalapításában és az Országgyűlés gyorsíróirodájában gyakornokoskodott. Később a Magyar Gyorsíró Társaság alelnöke, majd 1943-tól elnöke lett. 1919-től 1942-ig közreműködött a Magyar Gyorsíró c. lap szerkesztésében. Jogászi pályafutása részeként a német és lengyel nyelvek törvényszéki tolmácsaként is működött.[2]

1899-ben feleségül vette opatowi Adamofsky Péter papírkereskedő lányát, Katalint, aki korábban Kurz Albert felesége[4] volt. A házaspár a Krisztinavárosban telepedett le.

Fővárosi politikai pályáját mint virilista póttag kezdte. 1906-tól 1927-ig rendes tagként a jogügyi, a kegyúri és a szociális bizottságokban dolgozott, előbb a Szebeny Antal vezette Szabad Polgárok városi pártja, aztán a Wolff Károly-féle Keresztény Községi Párt, majd a Ripka Ferenc főpolgármesterhez kötődő Egységes Községi Polgári Párt képviselőjeként.[5] 1909-ben a közgyűlés vitájában éles hangon szólalt fel az ellen, hogy Ady Endre „Ferenc József Koronázási Jubileumi Díj” és 2000 korona adományozásban részesült. A magyar- és vallásellenes, erkölcstelen verselés mellett szóvá tette, hogy a 4-10 ezer koronáért felolvasásokat tartó költőnek nincs szüksége a szociális céllal létrehozott díjra.[6] 1910-ben a keresztényszocialisták jelöltjeként Szombathelyen elindult az országgyűlési választásokon, de késve, alig néhány nappal a választások előtt jelentették be indulását és elbukott.[7]

1910 és 1912 között Divéky Adorjánnal, Nyáry Alberttel, Palóczi Edgárral, Miklóssi Ferdinánd Leóval és másokkal együttműködve részt vett a Magyar–Lengyel Egyesület megszervezésében.[8] 1913-ban a Segítő Boldogasszony Templomépítő Egyesület bizottsági tagja lett és közreműködött a kőbányai Lengyel-templom építésének megszervezésében.[9] Választmányi tagja volt a Magyar Mickiewicz Társaságnak is.

1917-ig az Igaz Szó főszerkesztője volt és rendszeresen írt a Budai Napló c. újságba. A Budai Katolikus Kör ügyvezető alelnökeként jó barátja volt Kanter Károly várplébánosnak, akit fizikailag is védelmezett az ellene irányuló erőszaktól.[10] 1921-ben a Krisztinavárosi Kaszinó másodelnökévé választották.[11]

Egész életében szívesen énekelt, külföldre is eljárt a Budai Dalárdával. Egy időben vezetője volt az Országos Dalos Szövetségnek.

1924-ben Horthy Miklós kormányzó kormányfőtanácsossá nevezte ki.

1941-ben ünnepelte a 25. évfordulóját annak, hogy a budapesti mentőknél ügyészként dolgozik.[12]

A Farkasréti temetőben nyugodott, de sírját felszámolták.[13]

TagságokSzerkesztés

Közreműködés alapításban:

  • Budai Katholikus Kör (ügyvezető alelnök)
  • Rákóczi Internátus és Érseki Gimnázium (igazgatótanácsi tag)
  • Szabad Polgári Kör Krisztinavárosi Kaszinó (másodelnök)
  • Budai Ambulatórium
  • Magyar Gyorsíró Társaság (alelnök, elnök)

Igazgatás, vezetés:

  • I. kerületi első számú iskolaszék (elnök)
  • Általános Közjótékonysági Egyesület
  • Budai Csónakázó Egylet
  • Budai Dalárda
  • Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület
  • Hollós Mátyás Társaság
  • Kerületi szociális szövetség (alelnök)
  • Klotild Szeretetház
  • Magyar–Lengyel Kereskedelmi Kamara (alelnök)
  • Magyar–Lengyel Egyesület (alelnök)
  • Országos Dalos Szövetség (ügyvezető elnök)
  • Segítő Boldogasszony Templomépítő Egyesület (bizottsági tag)

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC00523/00966.htm, Baranski Gyula, 2017. október 9.
  2. a b Magyar Életrajzi Lexikon. (Hozzáférés: 2019. február 3.)
  3. Halálozás. Napi Hírek, 1938. március 5.. (Hozzáférés: 2019. február 3.)
  4. Adamofsky Péter gyászjelentése.. [2019. február 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. február 3.)
  5. Ripka vasárnap Budán ujra lesujtó kritikát mondott Wolffékról. Huszadik Század, 1925/2.. (Hozzáférés: 2019. február 3.)
  6. „Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999). (Hozzáférés: 2019. február 3.)
  7. Pál Ferenc: A politikai katolicizmus kezdetei vas megyében.. (Hozzáférés: 2019. február 3.)
  8. Nyáry Pál: Magyar-lengyel barátság. 37. o.. (Hozzáférés: 2019. február 3.)
  9. Tímár Áron: A kőbányai lengyel közösség és templom története.. (Hozzáférés: 2019. február 3.)
  10. Kanter Károly weblap.. (Hozzáférés: 2019. február 3.)
  11. A Krisztinavárosi Kaszinó közgyűlése. Budai Napló, 1921 (19. évfolyam, 690. szám). (Hozzáférés: 2019. február 3.)
  12. Magyar Országos Tudósító, 1941. június 28.. (Hozzáférés: 2019. február 3.)
  13. A Farkasréti temető felszámolt síremlékeinek válogatott jegyzéke. Budapesti Negyed 40. (2003. nyár). (Hozzáférés: 2019. február 3.)

ForrásokSzerkesztés