Barlai Béla
Barlai Béla (eredeti neve: Neuherz Béla; 1904-ig) (Mosonszolnok, 1870. október 2. – Budapest, 1921. november 20.) magyar kohómérnök, főbányatanácsos, főiskolai tanár.
| Barlai Béla | |
| Született | 1870. október 2.[1] Mosonszolnok |
| Elhunyt | 1921. november 20. (51 évesen)[1] Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | egyetemi oktató |
| Sírhelye | Új köztemető (231-26-6) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája szerkesztés
A gimnáziumot Győrben, Vácon és Kecskeméten járta végig, ahol 1888-ban érettségizett. 1895-ben kidolgozott egy főiskola vaskohászati kísérleti laboratóriumot. 1896-ban Selmecbányán diplomázott, ahol először erdészetet, majd kohászatot tanult. 1896–1899 között a Hernádvölgyi Magyar Vasipari Rt. korompai hengerművében volt gyakornok. 1899–1901 között a kudzsiri állami vasgyár üzemmérnökeként dolgozott. 1902-ben a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen tett kémiai doktorátust. 1903–1904 között a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémia, ill. Bányászati, Kohászati és Erdészeti Főiskola Vaskohászattani Tanszék adjunktusa, 1904–1905 között rendkívüli tanára, 1905–1916 között nyilvános rendes tanára, 1912–1914 között a Vaskohászati Szakosztály dékánja, majd a főiskola rektora volt. 1904-ben Neuherz-ről Barlai-ra változtatta nevét. 1906–1908 között felépítette és átadta a laboratóriumot. 1907-ben Svédországban és Norvégiában járt tanulmányúton. 1909-ben a Nemzetközi Anyagvizsgáló Egyesület koppenhágai kongresszusának résztvevője volt. 1911-ben Belgiumban, Lotaringiában és Luxemburgban tartózkodott tanulmányútja során, ahol a vasipart tanulmányozta. 1916-tól főbányatanácsos volt. 1919-ben javasolta a főiskola Miskolcra való áttételét.[3]
Kiemelkedő munkát végzett a hazai kohómérnökképzés, illetve a bányászati és kohászati felsőoktatás fejlesztése és korszerűsítése céljából. Sok vaskohászati és oktatásügyi tanulmánya és önálló munkája jelent meg.
Családja szerkesztés
Fia, Barlai Ervin (1899–1967) erdőmérnök.[4] Unokája, Barlai Zoltán (1926–) geofizikus, gépészmérnök.
Sírja az Új köztemetőben található (231-26-6).[5]
Művei szerkesztés
- A vaskohászat kézikönyve (I–II. Selmecbánya, 1909–1912)
- Tüzeléstan (1912)
- A magyar királyi bányászati és erdészeti főiskola vaskohászati kísérleti laboratóriuma (Selmecbánya, 1913)
- Gazdaságosság érvényesítése az állami vasgyárak üzemeiben (Selmecbánya, 1915)
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b Barlai Béla, Neuherz, http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC00523/01064.htm
- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 28.)
- ↑ Ez csak évizedekkel később valósult meg.
- ↑ http://www.fataj.hu/2011/12/095/Barlai-Ervin-emlekfuzet.pdf
- ↑ Nemzeti Örökség Intézete
Források szerkesztés
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- https://mandadb.hu/common/file-servlet/document/315108/default/doc_url/magyar_irok_elete_es_munkai_II_kot.pdf Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Barlai Béla
- Névpont.hu
- Tudósnaptár
- Moson megyei életrajzi lexikon
- Selmeci Soproni tanárok 1735–1949
- Csáky Károly: Jeles elődeink. Dunaszerdahely, 2002
További információk szerkesztés
- Diószeghy Dániel: Barlai Béla főiskolai tanár élete (Miskolc, 1965; kézirat)
- Révai új lexikona II. (Bak–Bia). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1998. ISBN 963-901-540-7
- Új magyar életrajzi lexikon I. (A–Cs). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8