Barlangfürdő
A Barlangfürdő melegforrások felett elhelyezkedő barlangban kialakított fürdőhely Miskolctapolcán. Miskolc egyik leglátogatottabb turistalátványossága. A 30 °C-os víz és a barlang klímája gyógyhatású, főként ízületi betegségek esetén, de sótartalma alacsonyabb, mint a gyógyvizeké, nem éri el az 1000 milligramm/litert sem, így korlátlan ideig lehet benne fürdeni. Mivel a fürdő jelentős része zárt és a víz meleg, egész évben látogatható. 2016-ban elnyerte az év fürdője címet.
| Barlangfürdő | |
 | |
| A Barlangfürdő központi épülete | |
| Ország |  Magyarország |
| Település | Miskolc |
| Földrajzi táj | Bükk-vidék |
| Barlangkataszteri szám | 5392-1 |
| Lelőhely-azonosító | 16773 |
| Elhelyezkedése | |
 Barlangfürdő
Pozíció Miskolc térképén
| |
 é. sz. 48° 03′ 39″, k. h. 20° 44′ 44″Koordináták: é. sz. 48° 03′ 39″, k. h. 20° 44′ 44″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Barlangfürdő témájú médiaállományokat. | |
Történet szerkesztés
.JPG)
A barlang és a termálforrás már ősidők óta ismert, de Tapolca fürdőhellyé válása igazán csak a török uralom után kezdődött meg. Görömböly apátja 1711-ben vetette fel a fürdőhely kiépítését; orvosokat is hozatott Kassáról, hogy megvizsgálják a víz gyógyhatását. Az építkezést 1723-ban rendelték el. Ebben az időben a tapolcai hidegvizű források vizét is felhasználták, így a hőmérséklete hűvösebb volt, mint a jelenlegi fürdőben. Három medence épült ki fürdőházzal és vendégfogadóval. Ekkor még magában a barlangban nem fürödtek, csak rajta kívül voltak medencék. A század közepére a fürdőhelyet elhanyagolták, az épület is leomlott. Csaknem egy évszázadot kellett várni a fürdőkultúra újabb felvirágzására.
1837-ben az új görömbölyi apát felújíttatta és kibővíttette a fürdő épületét. Ekkor épült a gazdagabb fürdővendégek számára az első fedett medence, még mindig a barlangon kívül.
A 20. században a terjeszkedő Miskolc megvásárolta a területet a görögkatolikus egyháztól, nemcsak a termálvíz, hanem a hideg vizes források miatt is, melyek napjainkban is a város vízellátásának felét fedezik. Létrejött a Miskolci Vízmű.
A későbbiek során több nyilvános fürdőt is nyitottak. Pávai-Vajna Ferenc geológus már 1928-ban felhívta a figyelmet a barlang vizének jelentőségére, s harcosan kiállt annak hasznosítása érdekében, törekvését azonban teljes mértékben csak több mint harminc év után valósították meg. 1934-ben nyilvánították Tapolcát hivatalosan üdülőhellyé, és 1939-ben kezdték meg egy teljesen új fürdőház építését. Az építkezés közben számos régészeti leletre bukkantak és egy addig ismeretlen, 31,5 °C-os forrás is a felszínre tört. Mivel igen bővizű volt, nagyszabású tervek születtek kiaknázására. A termálfürdőt 1941-ben nyitották meg, de csak 1959. május 14-én került sor a Tavas-barlang Barlangfürdővé való alakítására.
Azóta több ütemben bővítették. 1969-ben megszüntették a forrástérben való fürdést, hogy a források vizét egy száraz kürtőn át juttassák a barlang csempézett fürdőmedencéjébe. Ezzel egy „dögönyözőt” alakítottak ki. Ekkor épült a szabadtéri medence is, a jellegzetes, kagylószerű tetőrésszel. Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában publikálva lett, hogy a kiemelt jelentőségű Miskolctapolcai-tavasbarlang az 5300-as barlangkataszteri területen (Bükk hegység) helyezkedik el. A barlangnak 5392/1. a barlangkataszteri száma. Az MKBT Dokumentációs Bizottsága a helyszínen el fogja helyezni, a többi kiemelt jelentőségű barlanghoz hasonlóan, a barlang fémlapba ütött barlangkataszteri számát. A barlangkataszteri szám beütéséhez alapul szolgáló fémlap ugyanolyan lesz mint a többi kiemelt jelentőségű barlang fémlapja. Az 1980-as években új termeket és folyosókat csatoltak a fürdő eredeti területéhez, és melegebb (34 és 36 °C-os) medencéket is kialakítottak. Az 1998-ban megkezdett fürdőrekonstrukció fő feladata a fogadócsarnok felújítása, az öltözők és a gépek korszerűsítése volt.
A Barlangfürdőben több szobor található, a kupolamedencét például 1967 óta díszíti Szőke Lajos szobrászművész Ősélőlények című, kőből készült térplasztikája.
-
A Barlangfürdő a kagylóval -
Szobor a fürdő parkjában -
Ősélőlények
Megközelítés szerkesztés
Források szerkesztés
- Bertalan Károly – Kordos László – Országh György: Országos jelentőségű barlangok. MKBT Meghívó, 1976. július–szeptember. 16. old.
- Dely Károly szerk.: Bükk útikalauz. Budapest, Sport, 1970. 76–77. old. (A Bükk karsztja és barlangjai című fejezetet, az 51–88. oldalakat Dénes György írta.)
- Fazekas Sándor: A földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete. Magyar Közlöny, 2015. október 26. (158. sz.) 20921. old.
- Gombos András: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről... Magyar Közlöny, 2005. augusztus 31. (117. sz.) 6374. old.
- Gonda György: Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése. Magyar Közlöny, 1982. március 15. (14. sz.) 199. old.
- Kordos László: Barlangkataszteri hírek. Karszt és Barlang, 1980. 1. félév. 46. old.
- Regős József: Régészeti szempontból jelentős barlangok. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger, 2002. 326. old.
- Székely Kinga: Fokozottan védett barlangok. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Eger, 2002. 187. old.
- Turi-Kovács Béla: A környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendelete. Magyar Közlöny, 2001. május 9. (53. sz.) 3487. old.
- Varga Gábor: Barlangi régészeti lelőhelyek. Építésügyi Szemle, 2013. 4. sz. 39. old.
