Főmenü megnyitása

Basch Andor, Basch Andor Fülöp (Budapest, 1885. május 19. – Budapest, 1944. június 24.)[1] magyar festőművész. Basch Gyula festőművész fia.

Basch Andor
Andor Basch - Still-life in the Paris atelier.jpg
Született 1885. május 19.
Budapest
Elhunyt 1944. június 24. (59 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
SzüleiBasch Gyula
Foglalkozása festőművész
Iskolái Julian Akadémia
Halál okaöngyilkosság
A Wikimédia Commons tartalmaz Basch Andor témájú médiaállományokat.
Tóparti csendélet
Műteremablak

ÉleteSzerkesztés

Jómódú budapesti zsidó családban született. Anyja Krausz Róza (Terézia); apja Basch Gyula, korának neves életkép- és arcképfestője volt. Basch Andor katolikus gimnáziumban érettségizett, miután 1899-ben kikeresztelkedett.[2] A budapesti Mintarajziskolában az akadémikus stílust képviselő Zemplényi Tivadar tanítványa volt. 1904-től Párizsban folytatta művészeti tanulmányait, ahol a híres Julian Akadémián Jean-Paul Laurens-nál tanult és egy évet Henri Matisse magániskolájában töltött. 1908-ban Nagybányára ment, ott három évig a festőiskola egyik meghatározó egyénisége, Ferenczy Károly volt a mestere. Az első világháború idején ún. hadifestő volt.

Először 1919-ben mutatkozott be képeivel egy közös kiállításon az Ernst Múzeumban. A következő néhány évben bejárta Olaszországot, majd 1925-ben Párizsba költözött. Rendszeresen részt vett kiállításokon, képeit sikerült eladnia, anyagi és erkölcsi elismerésben egyaránt része volt. Saját stílusát nehezen találta meg; egy időre elvonult a „képzőművészeti boszorkánytánc” (írta egy levelében) és a fővárosi életmód elől Dél-Franciaországba, majd 1931-ben „egy gyűjteményes kiállításon bemutatkozott Párizsban a poraiból felélemedett Basch Andor. Megcsinálta a maga kis privát forradalmát.” – írta egy korabeli méltatója, Kelen Imre.[3]

A gazdasági válság miatt 1932-ben hazatért és Budapesten telepedett le. A hazai képzőművészeti élettől visszahúzódva élt, de budapesti és külföldi kiállításokon továbbra is szerepelt képeivel. Tagja volt a Gresham-körnek és az 1940-es évek elején a KÚT művészcsoportnak.

Bár nem tartotta magát zsidónak, hiszen 14 éves korában megkeresztelkedett, az ún. zsidótörvények értelmében zsidónak minősült. Az ország német megszállása után kibontakozó zsidóüldözés idején, 1944. június 24-én fejlövéssel véget vetett életének. Öngyilkosságba menekült a zsidó sors elől – írta róla S. Nagy Katalin. Felesége Guttmann Erzsébet volt.

Kevéssel öngyilkossága előtt festett Önarcképe (1944) „egy tiszta embernek elkomorult, lírai vallomása a gyűlölettel teli gyilkos világ szörnyűségei közepette.”[4] Emlékkiállítását 1965-ben rendezték meg a Magyar Nemzeti Galériában.

Önálló kiállításaiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Halálesete bejegyezve a Bp. XI. ker. állami halotti akv. 213/1944. folyószáma alatt.
  2. S. Nagy Katalin, i. m. 221. o.
  3. Idézi S. Nagy Katalin, i. m. 221. o.
  4. Murányi-Kovács Endre szavait idézi S. Nagy Katalin, i. m. 223. o.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés