Bellosics Bálint

Bellosics Bálint néhol Bellosits (Rédics, 1867. október 10. – Baja, 1916. január 15.) magyar etnográfus és pedagógus. Elsősorban a délszláv kultúrkör tanulmányozása miatt ismert.
Baján dolgozott tanárként d s vend, sokác, szlovén és bunyevác néprajz feldolgozásával foglalkozott.

Bellosics Bálint
Született	1867. október 10. Rédics
Elhunyt	1916. január 15. (48 évesen) Baja
Állampolgársága	Transzlajtánia
Foglalkozása	neveléstudós etnológus néprajzkutató író tanár
Halál oka	tüdőbetegség
A Wikimédia Commons tartalmaz Bellosics Bálint témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Szlovén családban született, édesapja alsólendvai bérlő volt és a muraszombati Szapáryak jószágigazgatója. Édesanyja is szlovén, Péntek Katalin. A családban rajta kívül négy testvére volt, akik közül az egyik gazdasági akadémiát végzett és apjának segédkezett a munkában. Két másik testvéréből később katona lett.
Ő volt a legidősebb a családban és gyermekkorát végig szlovén környezetben élte. Ekkor bőven volt alkalma a magyarországi szlovén népköltészettel megismerkednie, valószínűleg már ekkor nagy volt az érdeklődése iránta, ezért is lett belőle értelmiségi.

Budára járt a tanítóképzőre, ahol tanárainak Király Pálnak és Dr. Hermann Antalnak beszámolt a vendvidéki népköltészetről. Hermann és Király buzdították is a néprajz felé való orientálódásra. Hermannal különösen jó barátságban volt és vele sokat levelezett.
Egészségügyi okok miatt a tanítóképzőt Csáktornyán fejezte be, majd 1887-től 1890-ig a budapesti állami polgári iskolai tanítóképzőben nyelv és történelem szakra járt, ahol 1890. június 30-án megszerezte a tanári képesítést és ugyanezen a szakon még egy évet tanfolyamon tanul. 1891. július 1-én elvégezte a tanfolyamot is.

Bár szerette volna, ha inkább a Vendvidéken, vagy a Muraközben nyer alkalmazást, de mégis Bajára nevezték ki, ahol 1892-ben segédtanár lesz a tanítóképzőben. A Bácskában számos nemzetiség, elsősorban délszlávok, így horvátok, szerbek, sokácok és bunyevácok is éltek. Bellosics több délszláv nyelvet is beszélt, s most itt bővebben volt alkalma megismerni délszláv honfitársai kultúráját, azonkívül a helyi német lakosság kulturális életébe is nyerhetett betekintést.
Baján rengeteg munkát végzett, magát így jellemezte: „Jó igás voltam mindig”

1893. április 2-án eljegyezte, majd június 27-én feleségül vette Bartsch Flórát, a tanárképző igazgatójának lányát és nászútra a Vendvidékre mentek. Házasságukból hét gyermek született, akik közül mezőgazdászi és katonai pályákat választottak.
1897-ben már tanári fokozatra emelték, s megfordult a fejében az álláscsere, hogy visszamegy szülőföldjére, de nem sikerült ez és élete további éveit a Bácskában élte.
1913-tól a tanárképző igazgatója, amit már csak három évig látott el, de nagy megbecsülést vívott ki magának ezalatt a rövid idő alatt. Halálát tüdőbetegség okozta, amit egy falulátogatás alkalmával szerzett télvíz idején.

Munkássága

Szabadidejében főleg néprajzzal foglalkozott. Korát megelőző szociális beállítottsága és humorérzéke népszerűvé tette. Tanítványaiban is beleoltotta a néprajzi ismereteket, ez segítette a nem magyar emberek nemzettudatának erősödését is. Tanítványait bevonta a gyűjtéseibe és a tanítójelöltjeit álláshelyükön is meglátogatta.
Önképzőkört, könyvtárt és múzeumot is vezetett, kirándulásokat, színielőadásokat, valamint parasztgimnáziumokat is szervezett. Ő szervezte az első parasztgimnáziumot Magyarországon Bajaszentistvánon és Sükösdön, amik az első világháborúig működtek. Lektorált, fordított és írt tankönyveket és többfelé tartott előadásokat. Elsősorban a liceális előadássorozatok megtartásánál volt az egyik kedvelt előadó.
A város közigazgatási életében is jelentős szerepet vállalt mint törvényhatósági bizottsági tag, választmányi tag, stb.

Tanulóéveiben még a Vendvidéke gyűjtött. Száznál is több cikket írt, vagy publikált tanulmányokat elsősorban az Ethnographia c. lapnak, a Magyar Néprajzi Társaság folyóiratának, ahol saját illusztrációit is behelyezte. Azonkívül német nyelvű írásokat is közzétett.
Bácskai évei során már a sokác-bunyevác kultúrával is foglalkozott. 1908-tól egy néprajzi olvasókönyv összeállításán dolgozott, aminek megjelenését az első világháború megakadályozta. Az Osztrák–Magyar Monarchia írás-sorozatban a zalai szlovénokról írt folytatásokban, a Magyarország vármegyéi, városai könyvsorozatban pedig a bácskai bunyevácokról közölt tanulmányt.
1914-ben kétkötetes földrajzkönyvet készített el, amit ismét csak a háború gátolt meg kiadni.

További információk

• Magyar életrajzi lexikon, Főszerk.: Kenyeres Ágnes, Akadémia Kiadó, Budapest 1967.
• Bellosics Bálint