Főmenü megnyitása

Benedict Móric (Kismarton, 1835. július 6.Bécs, 1920. április 14.) osztrák orvos, tanár.

Benedict Móric
(Moriz Benedikt)
Moriz Benedikt.jpg
Született 1835. július 6.
Kismarton
Elhunyt 1920. április 14. (84 évesen)
Bécs
Állampolgársága osztrák
Nemzetisége osztrák
Foglalkozása orvos,
pedagógus
A Wikimédia Commons tartalmaz Benedict Móric témájú médiaállományokat.

PályafutásaSzerkesztés

Bécsben tanult Josef Hyrtlnél és Karl von Rokitanskynál s amikor 1859-ben orvosi diplomát kapott, az olasz harctérre ment önkéntes orvosnak. Mikor hazatért, egyetemi magántanár lett elektroterapeutikából, később a neuropatológiából is. 1866-ban a porosz–osztrák–olasz háborúban is részt vett, 1868-ban pedig a neurológiából katedrát kapott, jóllehet az osztrák demokrata párt szervezése részben az ő műve volt. Szakmájában ekkor már világhírű volt, emellett pedig a pszichológia és antropológia, továbbá az ezeken alapuló modern kriminológia terén korszakalkotó kutatásokat végzett. Kiterjedt tudományos munkásságát a következő nagyobb alkotások jelzik: Electrotherapie (1868); Nervenpathologie und Elecrotherapie (1874-1875); Seelenkunde des Menschen (több nyelvre lefordítva, több kiadásban); Hypnotismus und Suggestion (ugyanúgy), Kranio-metrie und Kephalometrie (franciául is, 1888); Anatomische Studien an Verbrechergehirnen (1876, angolul is); Experimentelle Studien über die Wirkung von Jod aufs Nervensystem (1861) Beiträge zur neuropathologischen Casuistik (Deutscher Archiv f. Klinische Med. IX. XIII.); Zur pathologischen Anatomie der Lyssa (1874); Zur Lehre des Raubtiertypus am menschlichen Gehirne (1876); Der Hinterhauptstypus der Säugetiere (1877); Zur Frage des Vierwindungstypus (1880); Über Katalepsie und Mesmerismus (1880); Zur Lehre von der Localisation der Gehirnfunctionen (1883); Über einige Grundformeln des neuropathologischen Denkens (1886); Studien über Augenmuskellahmungen. (Gráfe's Archiv X.) Ezenkívül számos tanulmánya jelent meg szaklapokban a szem- és fülideggyógyászat köréből s emellett a fizika terén is kitűnt. A bécsi Akadémia Sitzungsberichte-iben jelentek meg: Über die Änderung des Magnetismus durch Reibungselectricität; Über die Abhängigkeit des elektrischen Legitunsuider-standes von der Grösse und Dauer des Stromes. Külföldi, angol és francia folyóiratokba esztétikai és dramaturgiai tanulmányokat is írt. Ilynemű munkája: Studien über oesterreichische dramatische Dichter (1854). Benedict egyik első előharcosa volt a női jogok kiterjesztésének és első elnöke volt a Verein für die erweiterte Frauenbildungnak. Számos egyetem tiszteletbeli doktora és még több orvostudományi akadémia tagja volt Európában és az Amerikai Egyesült Államokban. Még magas korában is jelentékeny munkákat írt, így: Kristallisation und Morphogenesis (1904); Physiologie und Pathologie der Zirkulation und ihrer Organe (1907). Értékes életét ő maga rajzolja: Aus meinem Leben (1906) című memoárjaiban.

ForrásokSzerkesztés